A Benedict-tojás és a másnaposság dicsérete
A Benedict-tojás állítólag Amerika legrégebben üzemelő éttermének, a híres New York-i Delmonicónak az étlapján szerepelt először az 1800-as évek második felében. A recept egy másik elterjedt történetét a brunch-ról szóló cikkünkben is bemutattuk: a legenda szerint egy másnapos bróker fejéből pattant ki az ötlet, aki az előző napi italozást követő kínjain egy vajas pirítósból, buggyantott tojásból, sült szalonnából és hollandi mártásból álló ételkreációval próbált meg enyhíteni.
A Benedict-tojás angol muffinnal az igazi, de valójában bármilyen pirított, gazdagon megvajazott kenyérféleség megteszi hozzá. Ha nem ijedünk meg némi plusz kalóriától, vagy éppen másnaposságunkat igyekszünk kúrálni, a két fél muffinból, illetve két buggyantott tojásból álló verziót bevállalhatjuk. Ha azonban nem vagyunk farkaséhesek, nyugodtan csökkentsük felére az arányokat, így is jut nekünk bőven kalóriából. A kenyéren és a tojáson kívül ugyanis a sült szalonna, valamint a javarészt vajból és tojássárgájából álló hollandi mártás is meglehetősen laktató komponensei a fogásnak.
Florentin-tojás Medici Katalain progresszív konyhájából
A Florentin-tojás történetének eredetéig csaknem fél évezredet kell visszautaznunk az időben. A florentin jelző nem másra utal, mint a kegyetlenségéről elhíresült Medici Katalin szülőhelyére, azaz Firenzére. A királynő 1533-ban ment hozzá a francia trónörököshöz, a későbbi II. Henrikhez. A francia udvarba költözéskor magával hozta szülővárosából a korban különösen progresszívnek számító szakácsait is, ami megtermékenyítőleg hatott a francia gasztronómiára. Katalin észak-olasz szakácsainak nyomán terjedt el a francia konyhában, hogy a spenóttal készülő fogásokat à la Florentine-nek (vagyis firenzei módra) nevezik.
A Florentin-tojás nem csak abban különbözik a Benedict-tojástól, hogy húsmentes, tehát sonka vagy szalonna helyett blansírozott spenóttal készül. Az eredeti recept szerint ugyanis hollandi mártás helyett Mornay-mártással öntik le, ami a besamel mártás sajttal – elsősorban Gruyère-vel, Emmentálival, vagy Cheddarral – készült verziója.
Olvasta már korábbi cikkünket a témában? A brunch miért közönségkedvenc, és miért nem rajonganak érte a vendéglátósok?
Dining Guide Forrásunk volt.