Az épület tereinek megtervezésekor a nemzet történelme és az épület környezete is bő inspirációs forrással szolgált az Ön számára, mindez pedig színes motívumrendszerben, burjánzó allegóriákban, és grandiózus, de nem tolakodó metaforákban jelenik meg a térben. Egy helyütt olvastam, hogy még magyar költők verseit is tanulmányozták a felkészüléskor. Ennyire magával ragadta a térség szelleme?
Igen, ez voltaképp számomra egy történetmesélés. Minden felkéréskor - de egy ehhez hasonló méretű, komplex feladatnál még inkább - a mélyére ásunk annak, amit az adott térrel és annak környezetével szimbiózisban mondani szeretnénk. A magyar egy rendkívül motívumokban gazdag, rétegzett esztétikát tudhat magáénak, így az egzakt tényeken túl bőven volt miből válogatni, amikor koncepcióalkotásról volt szó – így jutottunk el a kötelező történeti elemeken túl a magyar ikonokhoz, szépirodalomhoz, vagy épp a kulináriához is.
Saját bevallása szerint a tervezés egy szenzuális tevékenység és mint ilyen, Ön is feladatának érzi, hogy az érzékekre hassanak a munkái. Kézenfekvőnek tűnik, hogy ezeket az egyik legösszetettebb módon például egy étkészlettel lehet kifejezni: a tárgy a felhasználóval az ételen keresztül találkozik, mely egy új szenzort kapcsol be.
Hogy látja, mit lehet üzenni egy ilyen használati tárgyon keresztül?
Azt gondolom, hogy a feladatom egyszerű: a tárgyról mind inkább az ételre kell, hogy tereljem a figyelmet, miközben olyan apróságok is emelik az étkezés színvonalát, mint például egy leheletnyi dombornyomás a levesestányér alján. Ezek a finom gesztusok arra szolgálnak, hogy a tartalmat emeljék ki a túlnyomó díszítés helyett.
Az egyik legizgalmasabb terep, amikor a látszólag egyszerű funkciót egy másik terület is befolyásolja – jelen esetben például a gasztronómia.
Mint például az Alessinek tervezett Dressed kollekció esetében?
Igen, annál a projektnél egy ötletből végül a konyhai eszközök egész sorozatát fejlesztettük ki: a hagyományos terítéken túl különböző formájú és funkciójú edények, kristálypoharak, rozsdamentes acél evőeszközök, tálcák, de még palackalátétek is készültek.
Az inspiráció és a technológiai lehetőségek szimbiózisából egy az otthoni, de akár professzionális szintű felhasználást is maximálisan kielégítő tárgyegyüttes született.
Több ízben tervezett már konyhai eszközöket – a már említett Alessin túl a KLM-mel például egy az első osztályra szóló étkészleten és egy könnyedebb food box-on is dolgoztak együtt. Mindezek mentén felmerült bennem a kérdés: szeret a konyhapulton belül is állni? Saját élmények is vezérlik egy-egy gasztronómiát szolgáló tárgy készítésekor?
Sokkal jobban tudok és szeretek enni, mint főzni. Erre a területre szánt tervezéskor viszont egy nagyon kedves és érzékletes élmény vezérel, akár kisebb tárgyakról, akár egy teljes berendezésről van szó, ez pedig az anyukám konyhája.
Azt szeretném, hogy a tárgyaim ne úgy nézzenek ki, mint amiket a gyárak a tökéletesség igényével fejlesztettek ki, sokkal inkább az a vízióm, hogy otthonosak, emberiek, és könnyen használhatóak legyenek.
Volt már ideje a Kimpton Agos névre keresztelt éttermét kipróbálni?
Őszinte leszek, egyelőre csak a megnyitó estek flying food szervízén keresztül, de amit így sikerült elcsípnem, az nagyon finom volt.
A lánc más egységeiben jártam már, ott jellemző, hogy igyekeznek bevonni a helyi alapanyagokat és gasztronómiát, e tekintetben pedig ugyanazt a gondolatot követi a konyha, mint a mi csapatunk az enteriőr kialakításakor: aki itt eltölt egy éjszakát, nem Washingtonban, vagy Párizsban akarja érezni magát, hanem Budapesten. Az tehát a célunk, hogy abból mutassunk meg neki egy szeletet, ami az adott országra, városra jellemző. Egy-egy a lokációnak dedikált, ismert, vagy akár eddig ismeretlen íz - ugyanúgy, ahogy egy motívum is - el tudja varázsolni a vendéget, aki így egy maradandó élménnyel távozik, amely ideköti.
Mely ország konyhája, ízvilága áll Önhöz a legközelebb?
A két konyha, amelyet a legjobban szeretek, az olasz és a japán. Amennyire tradicionálisnak és már-már egyszerűnek tűnnek az itt megfogalmazott irányok, számomra annyira nagyszerűek.
A képlet nem bonyolult, és rajtam minden esetben működik is: kifogástalan minőségű alapanyagok, amelyekhez tisztelettel és némi rafinériával nyúlnak, ennél többre nincs is szükség.
Van esetleg kedvenc régiója akár egyikben, akár másikban?
Teljesen más a kettő, de ami összeköti őket számomra, hogy tényleg fantasztikusat tudsz enni, bárhova betérsz, teljesen mindegy, hogy melyik tájegységen jársz az országon belül – jelenleg Milánóban élek, itt pedig különösen igaz ez a tétel.
Mi az a fogás, amit úgy érzi, megbánna, ha soha nem próbálná ki, amikor meglátogat egy új országot?
Több, mint egy hetet töltök most Magyarországon, és bár nem ez az első alkalom, ezidáig nem sikerült kóstolnom egy hagyományos gulyást, pedig minden vendéglátóm igyekezett sort keríteni rá. Jelenleg erre vágyom a legjobban, így biztosan eszem egyet valahol!
Marcel Wanders - kulináriához fűződő - filozófiáját segítheti az alábbi versének egy rövid kivonata is érzékeltetni egy kicsit:
Welcome to my kitchen!
(…)
Today we don’t cook, we create.
Today we don’t hand out, we serve.
Today we don’t eat, we taste.
Today we don’t talk, we are one.
Today we don’t live, we celebrate life.
Today we are at the chefs table and we are still like every
day, dressed for the occasion.
Surprise you heart with your eyes and see that
tomorrow will be another very special day…
Üdvözöllek a konyhámban!
(…)
Ma nem főzünk, ma alkotunk.
Ma nem osztogatunk, ma kiszolgálunk.
Ma nem eszünk, kóstolunk.
Ma nem beszélünk, egyek vagyunk.
Ma nem élünk, ma az életet ünnepeljük.
Ma itt vagyunk az asztalnál és mint minden
nap az alkalomhoz öltöztünk.
Lepd meg a szíved azzal, amit a szemed lát
a holnappal, ami még különlegesebb lesz!
Fotók: Marcel Wanders | Moooi | Kimpton BEM Budapest
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.