Erre a címre várjuk a beszámolóikat!
Erhart Zoltán: Étteremből pékségbe
Nem titok, hogy az Erhardt kapcsán azért szerettünk volna írni idén tavasszal, mert múlt decemberben mesélte a tulajdonos, hogy pékséget is akarnak nyitni az étterem mellé. Láttuk a húsvéti aktivitásukat, ezért is érdekes, hogyan alakult a soproni étterem (most már pékség is) sorsa.
„Nőnapkor még teljes teltházzal mentünk, és biztosak voltunk benne, hogy szép tavasz elé nézünk. Nem sokkal később, pillanatok alatt szertefoszlott minden álmunk. Mi még a korlátozó rendelet előtt, március 15-én bezártunk, látva a fejleményeket. Addigra a vendéglétszám már minimálisra csökkent, ami óriási különbséget mutatott a január-februárban csúcsra járatott számokhoz képest” – mesélte Erhardt Zoltán.
„A 12 szobás panziót egyik napról a másikra be kellett zárnunk. A Kisfaludy-pályázatunk végén jártunk már, ami azt jelenti, hogy átadás előtt áll hat szobánk. Most fejeződik be a tervezett beruházás, erre egyszercsak hirtelen nulla forint lett a bevételünk, mi pedig azt várjuk, hogy mikor nyithatjuk meg egyáltalán az elkészült új részt.
A sors fintora, hogy eredetileg munkahelyteremtő lett volna a projekt, mégis 8 kiváló munkatársunktól kellett megválnunk. 16 embert tudtunk megtartani, akiket 8 óráról 4 órára visszajelentve tudunk jelenleg foglalkoztatni.”
Ebben nagy szerepe van a kenyérszerelemnek Erhardt Zoltán életében. „Két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni kovászos kenyerekkel, Szabadfi Szabolcs pékkel. A szállóvendégeinknek és az étterembe is készültek már pékáruk, most viszont kizárólag ezeket tudjuk sütni.
Jelenleg a szakácskollégáimmal együtt sütünk a hét négy napján, amiből két napon át előkészítjük a pékárukat, majd két napon át, kedden és pénteken sütünk és eladjuk őket.
Három nagy rendezvényre készültünk ezelőtt nagy erőkkel. A Gourmet Fesztiválra májusban, ami egyébként is minden évben az egyik legerősebb időszakunk. Ezenkívül a Volt Fesztivál VIP-vendéglátását csináltuk volna, és ennek a rendezvénynek mind a mai napig nem ismerjük a sorsát. Végül a SVÉT (Stílusos Vidéki Éttermiség) eseménye lenne szeptember 12-én Sopronban. Reméljük, hogy erre már sor kerülhet.
Az anonim üzletvezető története
„A mi városunk sajnos nem dúskál a minőségi gasztronómia színtereiben, a várost három-négy nagyobb vállalkozó által üzemeltetett, főleg olaszos étterem uralja, melyek átálltak a kiszállításra. Személyzetüket nagyrészt elbocsátották, és néhány oszlopos taggal próbálnak helyt állni.
Csapatommal a külföldről hozott tapasztalatainkat kihasználva egy befektető segítségével nyitottuk volna éttermünket egy vidéki város mellett április közepén. A jelenlegi helyzetre való tekintettel ez sajnos nem valósult meg. Ennek ellenére biztonságban éreztük magunkat, mert azt gondoltuk, a befektetőnk ugyan nem szakmabeli, de mégis érzi annak a súlyát, hogy egy minőségi csapatot a mostani vidéki gasztronómiai helyzetben nehéz összehozni, és legfőképp megtartani. Ezt többször hangsúlyozta is az eddigi munka során.
Mi is tettünk volna engedményeket a jelen helyzetre való tekintettel, hogy könnyítsük a tulajdonos helyzetét, és megbeszéltük a csapatommal, hogy a mozgó bérünkről a nyitásig teljes mértékben lemondunk. Ennek közlésére viszont már lehetőségünk sem volt, ugyanis a tulajdonos a húsvéti ünnepek előtt pár nappal mindenkinek felmondott. Indoka az volt, hogy a járulékkedvezményben nem részesül, ugyanis az újonnan alapított cégében március 24-e előtt bevétel nem keletkezett, így a kedvezményre nem jogosult.
Az elbocsátás közlése közben azért még elhangzott az is, hogy “fogunk mi még kevesebb pénzért is dolgozni, mint amit most kérünk”. A hab a tortán pedig az volt, hogy a munkaadói felmondásunkat, többek közt a sajátomat is, nekem mint üzletvezetőnek kellett megírnom, mert a tulajdonos “úrnak” erre sem volt (agyi) kapacitása. Majd közölte, hogy amíg az étterem nem nyit meg, egy hétméteres pultot és egy hatvanfős termet építtet az étterem mellé, és reméli, hogy két hónap múlva kevesebb pénzért fogjuk tudni folytatni a közös munkát. Természetesen ezek után már enélkül is elég rossz volt a szánk íze, tehát magunkban elvetettük ezt a lehetőséget.
A kiszállítás ötletétől elhatárolódott, mert az “csak nullás” lenne, ahogy számolt. (Véleményem és tapasztalatom szerint az jelen helyzetben egy nagyon jó szám...)
Történetemmel csak szerettem volna szemléltetni a botcsinálta, hozzá nem értő, ámde pénzes tulajdonosok gondolkodását, akik inkább több millió forintért bővítik az éttermüket, ahelyett, hogy a személyzet megtartására költenék a jelenlegi helyzetben a pénzüket. A vírus lecsengése után pedig örömmel veszik fel majd a kisboltból elbocsátott eladót felszolgálónak, mert neki elég lesz a négyórás bejelentés is heti 60 óra munkáért, amíg a szakképzett, minőségi munkát végző vendéglátós pedig mehet külföldre, mert vidéken nem fog tudni az eddigi béréért sem érvényesülni. Hát, ez a helyzet itt, a Dunántúlon a vírus idején.
Egy 13 év szakmai tapasztalattal rendelkező volt üzletvezető, egy lelkes munkanélküli csapattal.”
Köszönjük mindkét elsőként nyilatkozónak a történeteiket!
Írjon nekünk névvel vagy név nélkül Ön is!
Dining Guide
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.