“Az emberi lustaság a gasztronómia halála!” – Gianni mesél

November közepén mindenki az elöntött Velence képeit, helyszíni tudósításait nézte. Felfoghatatlan összeget, egymilliárd eurót meghaladó a kár, ezek közül is jelképes az, ami a Szent Márk Székesegyház oszlopain és mozaikjaiban keletkezett. Máskor a turisták tömegei sétálnak, fotózkodnak a Szent Márk téren, amit most magasan elborított elborított a víz. Az egész történelem során csak egyszer mértek Velencében magasabb vízszintet a mostaninál. A világörökség, azon belül is az európai kulturális örökség egy szimbóluma a lagúnaváros, aminek a szépségeit a sós víz mardossa, erodálja éppen. Összetett ökológiai folyamat eredménye az, aminek a város ma ki van téve, és mindannyian érezzük, hogy azért is jelképes Velence látványos pusztulása, mert csak előhírnöke annak, ami globális szinten is fenyeget.

Észrevettétek, hogy nem csak a hírek eljutása hozzánk, hanem azoknak a fogyasztása is mennyire felgyorsult, és valahogy súlytalanná vált azok jelentősége? Ami ma szenzáció, holnap már kit érdekel? Olyan gyorsan fogyasztjuk ezeket is, mint a gyorsételeket, vagy a kávézóláncokban, papírpohárban kapott kávékat, amivel már szaladunk is tovább, mert manapság már egy kávé mellé leülni sincsen időnk. Ez a felgyorsult lét magával hozott még egy jelenséget, ami mindenre kihatással van, erről szeretnék most beszélni tulajdonképpen.

És ez a felszínesség és egysíkúvá válás folyamata

Régóta foglalkoztat ez a kérdés, amit most gasztronómiai szempontból szeretnék megvilágítani, és Velence tökéletes példa erre is. A turisták érdeklődése akár a lagúnák városa, akár egész Itália iránt fantasztikus. A világ minden tájáról vonzza Olaszország a látogatókat, egy olasz utazás pedig elválaszthatatlan a gasztronómiától.

Mi a probléma ezzel?

Értem én, és értjük, mi olaszok, hogy a pizza-pasta-gelato szentháromsága megbonthatatlan, és ezen kívül is egy (de legfeljebb két) kezünkön meg tudjuk számolni, mi jelenti azt az olasz kulináris kultúrából, amire sokan kíváncsiak. De

az olasz gasztronómia nem csak pizza és Aperol Spritz!

Ahogyan az sajnos sokak fejében él… Ha a látogatók érdeklődése továbbra is erre a szűk mezsgyére korlátozódik, és mindenki csak a pizzaszeletbárokat és az éppen divatos italokat keresi, amivel olyan jól lehet pózolni a fotókon, úgy fog szépen lepusztulni a gasztronómiai múlt is, ahogyan maga Velence.

Mint azt tudjuk, a kereslet jelentősen befolyásolja a kínálatot. Nagyon érdekes ellentmondásnak tartom, hogy míg a kommunikáció minden eddiginél gyorsabb és bárki számára elérhető, mégis mintha egyre inkább szűkülne az emberek érdeklődése. Értem én, hogy a pizza a legkomfortosabb étel, és mindenki szeretne pizzát enni Olaszországban,

nincs is ezzel semmi baj, kár kihagyni!

Azzal viszont már van, hogy sok-sok ember érdeklődése – és tisztelet a kivételnek! – ennél a pontnál ki is fullad.

Remélem, hogy ezt sokak nevében mondhatom, de én személy szerint nem szeretném, hogy Itália rendkívül színes és gazdag gasztronómiai kultúrája csak könyvekben maradjon fent, és majd régi, szép kötetekben lapozgassuk, mi minden készült egykor az olasz konyhákon, és tálaltak fel az éttermekben, legyen az apró trattoria vagy elegánsabb ristorante. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mindezért természetesen maguk az olasz emberek is felelősek, hiszen a saját hagyományait minden népnek ápolnia, éltetnie kell.

Az olasz egy büszke és öntudatos nemzet, de a globalizáció és a kapitalizmus hatásai őket sem kerülik el. Nekik is tudatosnak kell lenniük arra, hogy az értékeik ne múzeumokban kössenek ki, hanem az olasz mindennapok részei maradjanak, még ebben az őrült sebességre kapcsolt világban is. És ez alól a gasztronómia sem kivétel!

A sokszínűséget meg kell tartani akkor is, ha a legtöbben divatból vagy fantáziátlanságból ugyanazt kérik.

Erről szól ez a cikksorozatom is, ami már évek óta sikerrel folytatódik a Dining Guide-on. Ezekben az írásokban a mindenkit érdeklő, népszerű témákat, ételeket, édességeket váltogatom olyanokkal, amikkel szeretnék egy sokkal színesebb és részletesebb képet nyújtani a világ egyik legjelentősebb gasztronemzetének étkezési kultúrájáról.

Ezt az írást ezért Velence és környékének izgalmas ételeivel folytatjuk, hogy ötleteket, gondolatokat adhassak azoknak, akik valóban nyitottak egy másik ország, más emberek szokásaira, kultúrájára! Hiszen tudjátok, a legjobb falatok soha nem a főtéren, hanem a felfedezésre váró, elrejtett kis tereken és utcácskákban várnak rátok… és talán a legszebb pillanatok is.

– A cikknek folytatása következik! –

Köszönöm, hogy elolvastátok,

és ne feledjétek, olaszul l’enni jó!

Gianni

Addig is olvassátok el ezt a korábbi cikket!

Furcsa, de imádnivaló street foodok Olaszországban – Gianni mesél - Dining Guide

Miért is olyan szerethető az olasz konyha? Mindenki rávágja a választ: mert egyszerű és jó ízű. Néha viszont már úgy érzem, hogy túlságosan is egyszerű kép él az olasz ételekről az emberekben, és annál azért mindenképpen sokszínűbb az itáliai konyha, mint a pizza, pasta, gelato... Úgy gondoltam hát, hogy ezen a héten olyan népszerű olasz ételeket hozok el nektek, amit érdemes kipróbálni a jól ismert körökön túl.

Dining Guide