Az október egyet jelent a sütőtökszezon kezdetével, ami ráadásul nem csupán a konyhákban köszön vissza. Belgiumban például tökből készült csónakokkal rendeznek versenyeket, a németországi Ludwigsburgban pedig ezrekből formáznak hatalmas, színes szoborparkokat. A hónap végére a tökök már egészen más szerepet kapnak: kísértetiesen vigyorgó lámpásokként díszítik az otthonokat Halloweenkor, manapság már egyre több országban. A tökfaragás szokása valójában viszonylag fiatal hagyomány: az 1890-es évek óta terjedt el az Egyesült Államokban, jóval korábban, mielőtt a Halloween jelképévé vált, a sütőtök már hosszú gasztronómiai múltra tekintett vissza.
A paradicsomhoz, a kukoricához és a burgonyához hasonlóan a sütőtök is az amerikai kontinens őshonos növénye, a legkorábbi fogyasztására utaló leletek Kr. e. 8000 körülről, a mexikói Oaxaca vidékéről származnak. Az őslakos közösségek évszázadok alatt formálták a vadon termő fajtákat egyre nagyobbá és ízletesebbé, nem csupán narancssárgában, hanem fehér, zöld és sárga változatokban is.
A gyarmatosítás előtti Amerikában a sütőtök számtalan formában került az asztalra, az őslakos közösségek levesekben használták, parázson sütötték, szószokat készítettek belőle, sőt liszt és gabona híján gyakran kenyérfélét is sütöttek a tökhúsból. A sütőtök és a tökfélék az őslakos amerikai közösségek étrendjében rendszerint kukoricával és babbal együtt szerepeltek, ezt a hármas kombinációt nevezték „három nővérnek”.
A „pompion” felemelkedése
A sütőtök csak az 1500-as években jutott el Európába, az amerikai kontinens meghódítását követően. Az új zöldség azonban nem volt teljesen ismeretlen a kontinens lakóinak, a tök, az uborka és a dinnye mind a Cucurbitaceae családba tartoznak, kúszónövényeik és aranyszínű virágaik hasonló megjelenésűek voltak. A különböző európai nyelvek a már ismert növények neveit használták az új jövevényre: angolul és franciául pompion, olaszul zucca, németül Kürbis néven emlegették, mind a korábbi tökfélékre vagy dinnyékre utalva. A sok átfedő elnevezés nem kis zavart okozott, például 1640-ben John Parkinson botanikus így írt róluk: „tökök, dinnyék, pompionok, vagy nevezd őket, ahogy akarod”. A mai angolszász konyhában ismert tökös ételek gyökerei egészen eddig az időszakig nyúlnak vissza, az első „pompion pie” receptek az 1660-as évek angol szakácskönyveiben jelentek meg, bár a mai sütőtökpitekhez alig hasonlítottak.
Az egyik legrégebbi nyomtatott recept Hannah Woolley 1672-es háztartási könyvében szerepel. A szerző azt javasolta, hogy a tojásba mártott tökszeleteket pirítsák meg, majd mazsolával, cukorral és borral keverjék össze, és almaszeletek tetejére halmozva süssék meg a pitét. Némiképp szokatlan, de azért el kell ismernünk, hogy nem hangzik rosszul.
Angliában sokáig megmaradt a tök és az alma párosítása: egy 1735-ös leírás szerint a tök belsejét kikaparták, összevegyítették aprított almával és cukorral, majd visszatöltötték és megsütötték. A végeredményt kenyérre kenve fogyasztották, bár a recept szerzője megjegyezte, hogy ez az étel „túl erős a gyenge gyomrúaknak, és inkább a sokat mozgó vidéki embereknek való”.
Így született meg és terjedt el a pumpkin spice
A tökös piték az angliai édes-sós piték hosszú hagyományát követték, ebből a korszakból ered a ma ismert pumpkin spice is. Ezek a piték akkoriban nemcsak tökből készültek: használtak hozzájuk articsókát, édes- és normál burgonyát, korábban pedig paszternákot, skirret-et (egy ma már feledésbe merült gyökérzöldséget) és eryngo-t is. Az alapanyagokat a korszak drága, egzotikus fűszereivel ízesítették: fahéjjal, szerecsendióval, szerecsendió-virággal, szegfűszeggel, gyömbérrel és cukorral. A 17. század során, ahogy az európaiak fokozatosan meghódították Amerikát, magukkal vitték ezeket a fűszeres pitéket is – ezúttal egy olyan kontinensre, ahol a sütőtök bőséggel állt rendelkezésre.
Azok a fűszerek, amelyeket ma a sütőtökkel és a sütőtökös piték ízvilágával – vagy éppen azzal a bizonyos pumpkin spice lattéval – társítunk, már a 17. században egyesültek egy keverékké. A fűszerek kombinációja akkoriban kezdett elterjedni, viszont csak jóval később, az első amerikai szupermarketek megnyitása után, 1934-ben dobta piacra a McCormick, a pumpkin spice pedig így egyszerű módot kínált arra, hogy könnyedén használhassák a háziasszonyok a sütésekhez. A klasszikus összetevők: fahéj, szerecsendió, gyömbér, szegfűszeg és olykor szegfűbors. A közhiedelemmel ellentétben azonban tököt egyáltalán nem tartalmaz, csupán azoknak a fűszereknek az elegyét, amelyek a sütőtökös süteményekhez leggyakrabban társulnak. A McCormick akkoriban azzal hirdette a keveréket, hogy ideális pumpkin bread és pumpkin pie készítéséhez. Észak-Karolinában pedig a hagyományos édesburgonyás piték receptjei is hasonló fűszerezést követnek, gyakran ugyanezt a pumpkin spice keveréket használva.
Forrás: theconversation.com, modernfarmer.com
Fotók: Unsplash