A szokatlan hangzású szó eredetével kapcsolatban egészen elképesztő teóriák keringenek. Bár mi is kedveljük a fordulatos gasztrotörténeteket, mégis kevéssé valószínűsíthető, hogy a kifejezés tényleg a Jimmy McCurry név eltorzított verziója lenne. A legenda szerint az ír kalandor a 19. század elején keveredett bele az argentin függetlenségi harcokba, és egy rázós helyzetből mi mással vágta volna ki magát, mint a chimichurri receptjével.
Manapság sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a szót baszk bevándorlók hozták magukkal az Óvilágból. A kifejezés szabad fordításban körülbelül annyit tesz, hogy
különféle dolgok tetszőleges sorrendben összekeverve.
Ha vetünk egy pillantást a chimichurri receptjére, láthatjuk, hogy a kifejezés nagyon is találó. Az összetevők sorrendje valóban tetszőleges, a lényeg, hogy megtaláljuk a saját ízlésünknek megfelelő arányokat.
Mi nem hiányozhat a chimichurriból?
A friss alapanyagokból készülő, erőteljesen zöld színű szósz két domináns összetevője a petrezselyem és a fokhagyma, ami mellé vörösborecetet, olívaolajat, oregánót, koriandert, vöröshagymát, sót, borsot, valamint chilit adhatunk – a legjobb friss csilit szeletelni bele. Bár a chimichurri kinézete a zöld, bazsalikomos pestóra emlékeztet, állagra jóval könnyedebb és folyósabb.
Egy nagyobb csokor apróra vágott petrezselyem mellé számoljunk több (kb. 4 nagy) gerezd fokhagymával, 3 evőkanál jó minőségű vörösborecettel (intenzíven érződik benne az íze!), illetve 3-4 evőkanál extraszűz olívaolajjal, a többi fűszert pedig ízlés szerint adhatjuk hozzá. Ha túl sűrű, az olasz pestóéra emlékeztető állagot kapunk, néhány evőkanál vízzel higítsuk a chimichurrira jellemző állag eléréséhez!
Ha aprítógéppel dolgozunk, csak óvatosan a pépesítéssel: a chimichurri nyugodtan maradhat kissé darabosabb. Egy (fertőtlenített) befőttesüvegben, hűtőben tárolva akár hetekig eláll, azonban készüljünk fel, hogy néhány nap elteltével intenzív zöld színéből veszíteni fog. Bár az argentin steakekkel alkot klasszikus párost, tökéletesen jól illik sült csirkéhez, sertéshez, grillezett halakhoz és természetesen nem argentin steakekhez is – akárcsak sült zöldségek mellé.
Olvasta már cikkünket Pablo Rivero, Buenos Aires híres steakétterme, a Don Julio séfje által ajánlott argentin steakekről? A rehabilitált, a társasági és a randisteak: argentin húsok a bélszínen túl
Forrás.