Hirdetés
Hirdetés

Az Aperol Spritztől az aperitivóig: Szokások, amiket érdemes ellesni az olaszoktól! Gianni mesél

SZERZŐ: DiningGuide
2019. január 20.
Mindig mondom, hogy a magyar és az olasz szív nagyon is közel áll egymáshoz. Sőt, azt gondolom, hogy az ízlés is! Sok cikkben vontam párhuzamot a magyar és az olasz ételek ízvilága között. Most olyan "jó olasz szokásokat" hoztam el nektek, amik szembemennek korunk trendjeivel és egyes magyar hagyományokkal is, de talán érdemes megfontolni őket.
Hirdetés

Igazából erről jutott eszembe az egész cikk témája is. A fröccsözés rokon műfajának tartják az aperolspritzezést is. De míg a fröccsöt leginkább a forró nyári napok italaként tartjuk számon, az Aperol Spritz nálunk egész éves sláger. Az Északkelet-Olaszországból, Trivenetóból származó long drink nem csak Olaszországban: Magyarországon, sőt az egész világon óriási népszerűségnek örvend. E koktél titka a frissítő, pezsdítő hatása lehet. Finoman kesernyés az Aperol likőrnek köszönhetően, kellemesen édes és buborékos a proseccótól, és persze a szóda is visz bele egy kis lendületet. A világhódító Aperol Spritz meghatározott szabályok szerint készül, de tudni kell róla, hogy mi nem csak a nyár italaként ismerjük és szeretjük! Egész évben fogyasztjuk, és tombolhatnak a mínuszok, akkor is szívesen isszuk. Érdekes tulajdonsága, hogy akárcsak az alföldi juhászok subája: nyáron hűt, télen fűt.

Ha rám hallgattok: 4 centiliter Aperol keserűlikőr, 6 centiliter prosecco, egy nagyobb szódavízspricc, jég és egy karika narancs, és más semmi! És ha már alkohol...

Étkezéshez egy-két pohárral – Iváshoz viszont mindig falatozgatunk

Alkoholt mi nem csak a nap lezárásaként iszunk – igaz, nálunk nem is zéró tolerancia van érvényben az autóvezetésben, mint Magyarországon. Az alkohol persze kényes kérdés, hiszen sok országban, így itthon is komoly népegészségügyi problémát jelent a sokak számára mértéket nem ismerő ivás.

Míg Magyarországon mind a mai napig él az "inni a sárga földig" – minden, csak nem éppen jó – szokása, ez talán pont az a téma, amiben érdemes a mediterrán népekre hallgatni. A franciák, a spanyolok, a portugálok vagy akár a görögök is nagyon szeretik az ízletes aperitifeket, a vérünkben is bor csörgedezik, bennünket sem került el a kézműves sörök forradalma, és nagy koktélkedvelők is vagyunk, mégis ha eljöttök például egy olasz esküvőre, ott egészen biztosan nem fogtok annyi öntudatlan vendéggel találkozni, mint egy vidéki magyar lagzin. Az ivás kultúrájába nálunk az is beletartozik, hogy ha összejön egy társaság iszogatni, mindig kerülnek az asztalra ételek is. Úgy azért egészen máshogy csúsznak az italok, ha jó falatok kísérik. És az ebédhez megivott pezsgő vagy bor is kis mennyiségben csak egy pluszt ad az ebédhez, és nem az alkoholon van a hangsúly. Sokkal inkább az ízeken, az élményen, a jó társaságon.

Nem közhely, hanem örök igazság: a család és a jó társaság ad igazi értelmet a nagy főzéseknek

Tudom, sokszor idézem fel a gyerekkoromat, a nagyszüleimet. Most is régi képek ugranak be, ahogy kisgyerekként délután ülök a felnőttek körében, és az imádott nagymamám hamis kávét tölt ki nekem, hogy én se maradjak ki a körből. Se a kávé nem volt igazi, se a felnőttek beszélgetésébe nem tudtam igazán bekapcsolódni, de a közös kávézás és a beszélgetések élménye belém ivódott. Mi, olaszok hisszük és valljuk, hogy a főzés, a közös evések-ivások csak részben szólnak az elfogyasztott táplálékról. Észrevettétek már, hogy milyen sok jó érzést, energiát tud adni egy jó hangulatban elköltött ebéd azzal szemben, ha egyedül gyorsan bekap valami ennivalót az ember? A két élményt össze sem lehet hasonlítani.

A bűnös szénhidrátok feloldozása

Sokszor beszélek erről, de talán nem lehet elégszer. A legtöbb szigorú étrenddel, diétával éppen az a probléma, hogy átmeneti ideig, nagy önfegyelemmel be lehet tartani őket. Teljesen lemondani például a kenyérről, tésztákról, esetleg még a krumpliról is. Pedig csak egyszerűen figyeljétek meg, hogy a sikkes olaszok hogyan étkeznek! A nagy tányér tésztákhoz rendszerint (de nem kizárólag!) nem eszünk nagy zsíros húsokat, gyakran csak zöldségek, tejszín, sajtfélék, fűszerek egészítik ki, esetleg halak vagy a tenger gyümölcsei. Figyeljétek csak meg az étlapok kínálatát...

Két szénhidrátfelelős: liszt és burgonya

A vörös húsok nem lehetnek a mediterrán étkezés részei? Dehogynem!

Egy másik közkeletű tévedés, amivel a mediterrán népek étkezését szokták azonosítani.

Nem, nem, mi sem csak csirkét eszünk salátával, és könnyű, fehér húsú halakat.

Dehogy. Soroljam a nagy kedvenceket?

A saltimbocca alla romana egyszerre tartalmaz borjúhúst és pármai sonkát, vagyis egy ételben kétféle vöröshús is megjelenik. De a paradicsomos húsos lasagnét is készítjük hagyományos recept szerint darált sertéshús és marhahús hozzáadásával.

Borjúlábszár, avagy osso bucco polentával

Kedveljük a belsőségeket, a borjúbríztől (borjúmirigy) egészen a sokat emlegetett pacalig. Ez a trippa, amit igen sokféleképpen készítünk. Leggyakrabban paradicsomos raguként találkozhattok vele Olaszországban, és egy kicsit máshogy készítik Rómában, Genovában, Toszkánában... Ha pedig Firenzében jártok, mindenképpen kóstoljátok meg a helyi "street foodot", a lampredotto szendvicset. Ez nem mást, mint pacalt tartalmaz, mégpedig nem a marahagyomor leggyakrabban felhasznált részéből, a bendőből, hanem a legtöbb helyen kidobásra ítélt oltógyomorból főzik. A nehezebb húsok igenis beleférnek a mediterrán étkezésbe!

Lampredotto szendvics

Este 6 után nem enni? Akkor csak igazán!

Ez egy igazi mediterrán specialitás. A témára már volt, hogy egy egész cikket szenteltünk, ezért kérlek, hogyha érdekel titeket a felvetés, hogy este hat után sem bűn étkezni, mégpedig hosszasan és kiadósan, akkor tartsatok velem, és olvassátok el ezt is!

Köszönöm, hogy elolvastátok,
és ne feledjétek, olaszul l'enni jó!
Gianni
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram