Hirdetés

Aki pár éve betévedt egy amerikai liquor store-ba, az ritkán, de láthatott néhány Tokaji ötputtonyost, Unicumot vagy Kóser szilvát hátul, a polcokon. A borokhoz értő tulajdonosok időnként megjegyezték, hogy hallottak ezt-azt Magyarországról, néhány amerikás magyar bejár hozzájuk vásárolni időnként, de ennél többre nincs igény. Nehéz volt eldönteni az elképesztő választékot látva, hogy abban a közegben egyszerűen nem vagyunk elég jók, vagy csak nem tudjuk magunkat érdekessé tenni.

Hirdetés

Felmerült bennem, hogy csak mi gondoljuk magunkról azt, hogy a mi lányaink a legszebbek, a mi boraink a legjobbak, és mi találtuk ki a kanálban a mélyedést is: mert ugye a magyar zsenialitásnak és kreativitásnak párja nincs. Rövidre zárom: igen, ezt csak mi gondoljuk így magunkról, és ahhoz, hogy mások is hasonlóan nézznek ránk, nem árt a hiedelmekből kilépni, és megmutatni magunkat.

Úgy tűnik, ez másoknak könnyebben megy. Mármint az önmenedzselés. Egy amerikai lány az eredeti tanulmányaitól elkanyarodva a boraink megkedveltetésével foglalkozik az amerikai piacon. Athena Bochanis fantasztikus hangulatú kóstolókat szervez, ahol az ismeretlen magyar borokat történetekkel, ismeretekkel kiegészítve hozza közelebb a vendégekhez. Én úgy szereztem tudomást róla, hogy a The Eddy pultosa New York City-ben letett egy kézzel írott cetlit a nevével, mikor arról faggattam, hogy került hozzájuk a Gróf Degenfeld Hárslevelűje és a Lenkey Pincészet Furmintja.

Athena jogi pályára készült, Budapesten is tanult. Eredetileg köze sem volt a borkereskedelemhez. Nálunk hamar felfedezte: ahhoz képest, hogy külföldön szinte semmit nem tudni a magyar borokról, az ország tele van értékes tételekkel és hozzáértő, jó ízlésű emberekkel.
Ha a hazai borok közül át is jutott néhány az óceánon, sok minden nem történt velük. Hogy nyelvi akadályok, a piac ismeretének vagy a kellő fókuszáltságnak a hiánya miatt, nem tudni. Bochanis ahelyett, hogy egy már működő céghez társult volna ötletével és nálunk megszerzett tapasztalataival, megalapította a sajátját. A Palinkerie 2014 óta visz magyar borokat az Egyesült Államokba, mással nem is foglalkozik.

A Tokaji márkán kívül eddig mást nem nagyon ismerő kereskedőknek és vásárlóknak Athena fiatal borászok termékeit ajánlja. A Palinkerie beszállítói huszonévesek, és az ország több borvidékét képviselik. Legutóbb a hipszter Chelsea egyik havi hatezer dolláros, a legapróbb részletekig letisztult dizájnú szoba-konyhájában, Fornasetti-tányérok és Maarten Baas-féle evőeszközök közt pattant ki a dugó egy Dúzsi palackjából. Nem én vittem ajándékba – a házigazda szerezte be – Athenától.

Athena Bochanisnak halvány fogalma sem volt a kezdetekkor, mibe vág bele. Bírom az amerikaiakban, hogy komolyan veszik magukat és nagyon tudnak fókuszálni az adott feladataikra, de azt is tudják, mi az, ami nem nekik való, és nem félnek a nagy váltásoktól sem. Athena becsülettel elvégezte a jogot, de eldöntötte, hogy nem marad ezen a területen. Számtalan helyre jelentkezett, de sehová sem vették fel. A kudarcok nemhogy letörték: egyre erősítették, hogy máshol kell keresgélnie. Ha valaki bármennyire igyekszik, mégsem az elképzelései szerint alakul az élete, egy ponton annak a szabadságába botlik, hogy tulajdonképpen nincs megkötve: bármit csinálhat.

Az egyetemen tanult nemzetközi kereskedelmet is, és egyre jobban érdekelte. A Budapesten töltött tanulmányév alatt először a magyar italok rajóngója, majd szakértője lett, aztán jött a felismerés: saját céget szeretne alapítani. Nevetve jegyzi meg, hogy annak ellenére, hogy erősen elhivatott volt, és alaposan kidolgozta üzleti tervét, a kezdeti eredmények teljesen másképp alakultak, mint az elvárásai. Pálinkát és bort tervezett importálni, ám a pálinkával kapcsolatban nem várt bonyodalmak léptek fel, így az egyszerűbb adminisztrációjú bornál maradt.
Két év kellett ahhoz, hogy az üzlet életképessé váljon. Athena büszke arra, hogy bátran, csukafejessel vetette bele magát a szinte ismeretlenbe. Visszagondolva voltak félelmetesen beláthatatlan elemei a karrierváltásnak, mert valljuk be, a folyton mozgó és változó faktorokkal terhes kereskedelem egy kicsit kiszámíthatatlanabb, mint egy irodában bejárni a jogi szamárlétrát. Valami miatt rendületlenül hitt abban, hogy a magyar borok felkutatása és kizárólagos forgalmazása egy olyan szupertelített piacon is sikeres lehet, mint az észak-amerikai. Nem elég lelkesedni: ezen a területen kimondottan nagy a versengés, és olyan vállalatok képviseltetik magukat, akik a kicsiket és kezdőket egy pillanat alatt lesöpörhetik az asztalról.

Athena szerint az üzleti siker alapja az, hogy megtalálja azokat a borokat, amikben mélységesen hisz. Nem csak kiválóak, hanem valahol érzi, hogy megvan bennük az a bizonyos plusz. Így az eladási folyamatban, a kóstoltatások folyamán nem csak egy termék szerepel, hanem valami olyat ad át, amit szeret. Ez az a bizonyos plusz a kereskedő részéről, ami a bor értékeivel kapcsolódva nagy energiákat szabadít fel, és a végén az eladó és a vásárló is elégedett lesz.

Palinkerie Facebook

A Palinkerie Facebook-oldala ennek a friss szellemiségnek a lenyomata: magyar borospalackok háttérben Brooklynnal, fehérborral töltött pohár egy szép, szőke lány kezében, aki JUHFARK feliratú pólót visel a manhattani téglafal előtt, DJ Hárslyfe a keverőpultoknál és a magyar borvidékek kedves grafikájú térképe egy ismeretterjesztő borkurzushoz kapcsolódva. Semmi kenetteljesség, semmi fölösleges komolykodás vagy okoskodó borsznobizmus: Athena nem csak a magyar borok, hanem elrangadó szenvedélyével és profi természetességével Magyarország jó hírét is kelti.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS
Tovább olvasok