Cikkünk Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával született.
Ha egy séffel vagy egy étterem tulajdonosával készült interjúban nem bukkannak fel a megújulás, az „új koncepció”, az „innováció” és az „új trend” mozaikok, már remeg a léc, és azt érezzük, hogy a történetük felett bizony elszállt az idő. Furcsa, bonyolult világban élünk, a felfoghatatlanul felgyorsult technikai fejlődést és az életünk változásait követnie kell az életmódunk modernizációjának is, és szükségünk van a haladásra, fejlődésre, de alapvető emberi igényünk az állandóság is. Érthető, hiszen az értékrendünkben, a családunk életében, az emberi kapcsolatainkban nagyon fontos szerepet kap a biztonság és a kiszámíthatóság. Mindkét aspektusra szükségünk van, csak mintha az utóbbi értékrend, a stabilitás háttérbe szorult volna, és egy kicsit devalválódott is.
A hagyományos gasztronómiai értékeket képviselő országokban ez így is van, egyszerre jelentkezik az innováció és a progresszivitás, mellette viszont ugyanolyan szépen élnek a hagyományok, évszázadok óta. A francia bisztrók és brasserie-ek, az olasz trattoriák vagy a spanyol tapasozók nagy többsége nem a gasztroforradalmak helyszínei, hanem a mindennapi – és persze elvártan jó minőségű – comfort éttermek hangulatát és fogásait kínálják. Ezeken a helyeken nem szégyen évtizedeken át ugyanazt az ételt étlapon tartani, hanem
épp ellenkezőleg. Értéket képvisel az állandóságuk.
Azért tér vissza a közönség hozzájuk. Ott nem a legjobb szerkezetű húsokról, az étel összetevőinek sütési készültségekről folyik a vita, nem az innovatív konyhák szféráit keresi az értő közönség, hanem egyszerűen „csak” enni mennek a vendégek. A gasztronómia összetettségének, széles spektrumának, a változásának és az állandóságának az együttélése adja a legnagyobb értéket.
A hosszas bevezetést azért láttam a fontosnak, mert azokra az értékekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az utóbbi évtizedek klasszikus magyar konyháját – jelen esetben a békési és az erdélyi konyha egy fajta ötvözetét – képviselő vendéglők jelentenek számunkra.
A Kisvendéglő a Hargitához (a mai formájában) 17 évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit egy félreeső kis utcában Békéscsabán. Az éttermi külső és belső egységében tetten érhetők az autentikus magyar csárdák stílusjegyei, minden jól simert elemei.
A ma már sok esetben hatásvadásznak tartott, díszletszerű csárda-dizájn itt valóságosnak hat,
átjön a kézzel készített bútorzat, berendezési tárgyak valósága, egyszerű természeteséggel illeszkednek az étterem egészéhez, atmoszférájához és egyértelműen igazodnak a vendéglő kínálatához. A Hargitában elhisszük, hogy itt minden rendben van ezzel, azon kevés vidéki vendéglátóhelyek egyike, amelyikben igaz az a visszatérő megállapításunk, miszerint az étterem ígéreté és annak beteljesítése teljesen egyirányba hat.
A tulajdonos Vincze-házaspár egyik tagja sem vendéglős felmenők miatt választotta e pályát, még csak nem is szereztek ilyen irányú iskolai végzettséget. Ennek ellenére 1991 óta foglalkoznak vendéglátással, 1999 óta viszik a Hargitát. Ma már szinte felgöngyölíthetetlen, hogyan és miként nekik sikerült Békéscsabán országos szinten ilyen sikeressé és szeretetté tenniük erdélyi-magyar vendéglőjüket. A végeredmény tekintetében talán mindegy is, az étterem nevét a messzi megyékben is ismerik, mondhatjuk, hogy a műfajában intézménnyé vált.
Teljes bizonyossággal állítható az is, hogy a Hargita nem akar változni sem hangulatában, sem „magatartásában”, identitásában és természetesen az ételek kínálatában sem. Aki nyomon követte az életútjukat, annak számára nyilvánvaló a törekvés, hogy az évek alatt mindig jobbá, szebbé szerették volna varázsolni a kisvendéglőt.
De ez az alap sztorit nem érintette, a húst helyi vágóhídról, a zöldséget a piacról és kistermelőktől, a fűszernövényetek pedig a házvégi veteményesükből oldják meg. Az étlap széles választékkal bír, sok kész ételt vonultat fel, jellemzője a teljes kézműves gondolkodás, mindent saját erőből és tehetségből próbálnak megoldani. Az étel választék nehezen köthető teljesen egy régióhoz, hiszen az erdélyi, illetve békési konyhára is jellemző az „eklektikusság”, a sokféle és „sokarcú” nemzeti konyhák keveredése.
A Kisvendéglő a Hargitához az autentikus, régi vágású hazai vendéglátás egy erős képviselője. Az állandóság és a hagyomány tisztelete a védjegyük, mindezt pedig láthatóan szereti a közönség.
Július 27-től elérhető ajánlat: Csabai vegyes ízelítő, Fejtett bableves csabai kolbásszal, Kakaspörkölt brindzás haluskával, Nyári almás batyu sárgabarack-mártásban
Árak: levesek-előételek 850-1950 Ft, főételek 1900-5900 Ft, desszertek 850-950 Ft
Kisvendéglő a Hargitához
Cím: Békéscsaba 5600, Tavasz u. 7.
Nyitvatartás: H-V 11:30-22:00
Az étterem weboldala
Az étterem Facebook-oldala
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.