Származása és elterjedése
Az articsóka eredetileg a Földközi-tenger térségéből származik. A vadon élő elődje, a vad articsóka vagy bogáncs, Észak-Afrikában és Dél-Európában őshonos.
Az articsókát már az ókori görögök és rómaiak is termesztették. A növény közismert a nagy, bimbó szerű virágairól, amelyeket fogyasztásra használnak. A zöldséget az ókorban különleges csemegének tartották. Úgy hitték, hogy afrodiziákum, és gyakran szerepelt az előkelő lakomákon.
Az articsóka termesztése az arabok közvetítésével terjedt el a középkori Európában, különösen Spanyolországban és Olaszországban. Az arabok al-khurshuf néven említették, innen származik az olasz carciofo és a spanyol alcachofa elnevezés. A növényt nemcsak élelmiszerként, hanem gyógyhatásai miatt is értékelték. Májvédő és emésztésjavító hatásáról már ekkor is ismerték. A 15-16. században az articsóka a gazdag európai arisztokrácia egyik kedvelt zöldségévé vált. Medici Katalin révén Franciaországban is népszerűvé vált. Ekkoriban még nagyon drága volt, ezért csak a tehetős rétegek engedhették meg maguknak. Az articsóka termesztése a 19. században az Egyesült Államokban is elterjedt, különösen Kaliforniában, ahol ma is az egyik legnagyobb termelőhely található. Manapság az articsóka világszerte népszerű, különösen a mediterrán konyhában.
Fogyasztása és felhasználása
Az articsóka bimbójának húsos virág levelei és a bimbó belsejében található "szív" (a virágzat alsó, puha része) fogyaszthatók.
Felhasználás
Gyakran párolva vagy főzve tálalják mártogatósokkal. Az olasz konyhában gyakran töltik, emellett pizzákon, salátákban vagy tésztaételekben is megtalálható. Konzervként is kapható, olajban vagy marinált változatban. Az articsókából készült Cynar likőr Olaszországban népszerű, és emésztést segítő italként fogyasztják.
Egészségügyi előnyei
Rostok, vitaminok (C-vitamin, K-vitamin) és ásványi anyagok (magnézium, kálium) találhatók benne. Ismert májvédő, koleszterinszint-csökkentő és emésztést serkentő tulajdonságairól. Kiemelkedően magas az antioxidáns-tartalma, különösen a flavonoidok és polifenolok miatt.
Elkészítés
Elkészítése egyszerűbb, mint elsőre tűnik, bár némi előkészítést igényel.
Válogatás:
Friss articsókát válasszunk, a levelek legyenek zöldek, szorosan záródjanak, és ne legyenek rajtuk barnás foltok.
Tisztítás:
Távolítsuk el a külső, kemény leveleket (általában az első 2-3 sort). Vágjuk le a szár végét (kb. 2-3 cm hosszan), hogy stabilan álljon. Vágjuk le a tetejét is (kb. 2-3 cm), hogy eltávolítsuk a szúrós hegyeket. A levelek hegyét konyhai ollóval is lecsippenthetjük, hogy ne legyenek szúrósak.
Áztatás:
Az articsókát azonnal citromos vízbe kell tenni, hogy ne barnuljon meg. Egy nagy tál hideg vízbe facsarjunk egy citromot, és hagyjuk állni benne az articsókát, míg elkészítjük
Articsóka sütése (egészben vagy félbevágva)
Hozzávalók:
- 1-2 articsóka
- olívaolaj
- só, bors
- fokhagyma, citrom, friss fűszernövények (pl. rozmaring, kakukkfű)
- fehérbor
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra.
Az articsókát félbe vagy negyedekre vágva tisztítsuk meg a belső, szőrös részt (a "szívet" körülvevő bolyhos részt kanállal kaparjuk ki). Kenjünk meg minden darabot olívaolajjal, majd sózzuk és borsozzuk. Tegyük egy tepsibe vágott felükkel lefelé, és locsold meg kevés fehérborral. Fedjük le alufóliával. Süssük kb. 30-40 percig. Az utolsó 10 percben vegyük le a fóliát, hogy kissé megpiruljon.
Melegen, friss citromlével meglocsolva vagy parmezánnal megszórva kínáljuk.
Források: finedininglovers.com
Fotók: 123RF
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.