Hirdetés
Hirdetés

Amélie csodálatos étele

SZERZŐ: Mecséri Lili
2015. július 13.
Párizs vonzerő-leltára hatalmas: múzeumok, galériák, templomok, parkok, divatáruházak, cukrászdák, piacok, bisztrók, éttermek…végtelenségig lehetne sorolni AZ intézményeket, a hihetetlen minőségű  intézményeket.
Hirdetés

 
A kérdés Párizzsal kapcsolatban nem az, hova menjünk, hanem, hogy mit hagyjunk ki, ami annyira nem fáj? Jean-Pierre Jeunet az egyik kedvenc franciánk, nem beszélve a vele szorosan együtt dolgozó Marc Caróról. Egy idő után nem követtük, hogy hányszor néztük meg a Delicatessent és eveztünk együtt One-al, hogy megmentsük a kis Denree-t az álmatlanságban szenvedő őrült Krank karmai közül (Elveszett gyerekek városa). Imádtunk a sorsok fonalával előszeretettel bíbelődő, boldogságot akaró Amélie nyomában szökdécselni, mert hát - Ottlikkal szólva - „létezni csodálatos, regényes, nagyszerű dolog.” Éppen ezért is gondoltuk azt, hogy a vonzerő-leltárból mi kicsippentjük magunknak Amélie kávézóját és benézünk a Café des Deux Moulins-ba, majd – egészen más okból persze - a Chartierbe.
A Café des Deux Moulins berendezésén nem sokat változtattak a film forgatása óta, és - jó ízlésről tanúbizonyságot téve - nem is lihegik túl a mozi sikerét. Mindössze három apróság emlékezteti az embert Jeunet bűvészkedésére: egy Amélie plakát a falon, a mosdó előtti helyiségben kiállított utazó kerti törpe és „Amélie uzsonnája” az étlapon.

Eredetileg úgy tervezzük, hogy reggelizünk, de miután meglátjuk az étlapot, rögtön ebédért verjük az asztalt. Hosszú ideig szemezünk a békacombbal, de végül mégis csak avokádó- és lazactatárt, camembert-t és côté de boeuf-ot (marha) rendelünk. Az előétel nagyon lágy: kevés hagymával és kaporral ízesített lazac és avokádó kelkáposztaágyon, kapros majonézzel tálalva. Semmi túlbonyolítás, csak az egyszerű, selymes harmónia.
A marhát saignant (véresen) kérjük. A 2-3 mm vastagságú kéreg véres belsőt takar, comme il faut. A hasábburgonya természetesen házi, egyszerűen nagyszerű. A mézzel sült camembert is jó döntés. Az érett sajt markáns, erőteljes ízéhez lágyan simul a méz édes puhasága. Egyetlen hibája van csak: ezt a fogást is ugyanolyan balzsamecettel nyakon öntött salátával tálalják, mint a marhát, és - ahogyan elnézzük asztaltársaink fogásait - mint mindent.


Ha Beethoven a zene Mozartja, akkor a Chartier a múzeumok d’Orsay-ja. Igen, kicsi képzavar, hiszen a Chartier egy étterem, de ha benyitunk, értelmet nyer a hasonlat.
Az étteremre nehéz „csak úgy” rátalálni, „belebotlani”. A Grand Boulevard metró megállótól pár perc séta után befordulunk egy udvarba, és csodák csodája: egy bejárat. Bent hatalmas tér, mégis zsúfolásig tömve, pedig még „csak” fél nyolc, francia időszámítás szerint egyáltalán nem vacsoraidő. Szerencsénkre kapunk asztalt.
Egyszerre érezzük magunkat egy vasúti kocsiban és egy étteremben. A századfordulós, sárgarézből készült kalaptartókon elhelyezett kabátok, a sürgés-forgás, a kellemes alapzaj, a fények, az egész enteriőr mind azt a hatást keltik, mintha vasúton utaznánk, ugyanakkor „utastársaink” jó kedvű zsibongása, a pincérek asztalok közötti ügyes balanszírozása pezsgő éttermi hangulatot idéz. Imádjuk már most.
Chartier - fotó: a szerző felvétele

Chartier - fotó: a szerző felvétele


Amíg az aznapi étlapot bújjuk (minden nap új - nem túl hosszú - étlap van!), feltűnik, hogy papírabrosszal terítettek az asztalon. Itt is – mint Spanyolországban oly’ sok helyen – az abroszra írják fel a rendelést.
Sajnos a Boeuf Bourguignonne elfogyott, kérünk hát valami kevésbé franciát: truite aux amandes (pisztráng mandulával) és choucroute alsacienne-t (elzászi savanyú káposzta, burgonyával és hússal).
A pisztráng tulajdonképpen biztos választásnak mondható: nincsen benne semmi meghökkentő, semmi váratlan, de így szeretjük, a maga kiszámítható tökéletességében.
A húsos-káposztás étel látványra nem túlságosan bizalomgerjesztő, de megéri megkóstolni: mind a kolbász, mind a virsli ízletes, egyáltalán nem fogható az itthon kapható húsfélékhez. A savanyú káposzta és a jó erős, dijoni mustár csak fokozza a hatást, melynek csúcspontja a füstölt főtt hús.

Tele vagyunk ugyan, de csak nem hagyjuk ki a desszertet, ha már erre járunk! Compote de pommes (almakompót) és baba au rhum (rumbaba) kerül elénk. A kompót tulajdonképpen egy finoman fűszerezett lágy, homogén almapüré. A szegfűszeg és citromos ízesítés kifejezetten üdítő hatású. A baba au rhum egy tojásból, tejből és vajból készült édesség, melyet erős rummal itatnak át, hogy a tészta jól beszívja az alkoholt. Egy kevéske tejszínhabbal tálalják, no, és természetesen meglocsolják egy újabb adag rummal.
Távozóban megállapítjuk, milyen szerencsés, hogy a mi gyomrunk magyar idő szerint jár: az udvartól egészen a következő utca sarkáig kígyózó sor alakult ki, amíg mi emlékezetes fogásokkal kényeztettük magunkat. Megéri a várakozást.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram