Több ezer méter magas, hófödte hegyek, kopár, tűzforró sivatag, egzotikus oázisok, nyüzsgő nagyvárosok, kézműves falvak és több mint ezer kilométer óceánpart - Marokkó a végletek országa, varázslatos ételekkel, fűszerekkel és illatokkal. Utunk során fényképezőgépet ragadtunk és megpróbáltuk bejárni és felfedezni a több mint ezer kilométernyi partszakaszt. Északról indulunk és a klasszikus, nem épp turista helyeket keressük.
Általánosságban elmondható, hogy a partot járva a legjobb, amit tehetünk, hogy kimegyünk a kikötőbe és megkeressük a helyi halpiacot, ami általában egyszerű, pici és nagy a pörgés, a turistákra rá sem hederítenek. Mindenki siet, mindenkinek dolga van. Persze, ha halat támad kedvünk venni, örülnek és mindenben segítenek. Ha kedvük tartja és a lehetőségek is engedik, akár még egy gyors kis sütödét is összetákolnak vagy szereznek nekünk, hogy a szerzeményünket elkészíttethessük.
Klasszikus reggelinek számít egy vékony lepény, melyet vaslapon sütnek meg és megkenik sajttal vagy nutellával, esetleg mézzel és sajttal együttesen. Ez utóbbi kicsit bizarrul hangzik, de ki lehet bírni. Itt egy olyan kis „teázót” választottunk ki, ami abszolút a helyiekre volt berendezkedve, apró hely, rengeteg teáskanna, néhány zsámoly, kétes tisztaságú asztalka. Beinvitáltak, elfogadtuk. Rendkívül vendégszeretőek, mindenben a kedvünkben jártak, a tea pedig itt is, mint mindenhol az országban zseniális. Általában 7-10 dirhamba kerülnek (0,7-1 euro), a reggelire kínált palacsintákat pedig a súlyuk alapján árazzák, de egy adag nagyjából 5 dirham (0,5 euro). Ezek a helyieknek szánt teázók és utcai árusok árai.
Az argán olaj beszerzést ne hagyjuk ki, ha erre járunk, mert sokkal olcsóbban lehet itt hozzájutni, mint itthon és egyrészt finom, másrészt meg egészséges és kozmetikailag is hasznos. Egy gyors recept hozzá, amit ott üvegekben árulnak: őrölt mandula összekeverve az argán olajjal, kevés mézzel, kenyérre kenve nagyon finom csemege. Az argán mandula önmagában durván keserű, így csak feldolgozott formában fogyasztható.
Marokkói utunk során érdemes néhány szabályt betartani. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az árat mindig előre alkudjuk ki. Így is érhetnek utólag meglepetések, de sokkal kisebb az esély arra, hogy igen túlárazva jussunk valamihez. A másik legfontosabb szabály, hogy alkudj, alkudj, alkudj, főleg, ha turistapiacon vagy. Azokon a helyeken ahol helyiek vásárolnak, általában nem áraznak túl dolgokat, de turista lévén nem árt óvatosnak lenni, mégiscsak egy kereskedő népről van szó. Érdemes először körbe járni egy piacot, érdeklődni, mi mennyibe kerül, ez alapján már meg lehet ítélni melyik a jó ár és melyik nem.
Az országban használatos nyelv az arab és a francia. Ha olyan helyen járunk, ahol kevés a turista az angollal csak minimálisan lehet boldogulni. Autóbérlés egyszerűen megoldható, a közlekedés ugyan helyenként kaotikus, de ha elkerüljük a nagyvárosokat, egy Budapesten tapasztaltnak számító sofőr el fog boldogulni. Sok helyen van autópálya. A benzin liter ára 1 euro körül mozog. A hivatalos pénznem a dirham, 10 dirham nagyjából 1 euronak felel meg.