Több ezer méter magas, hófödte hegyek, kopár, tűzforró sivatag, egzotikus oázisok, nyüzsgő nagyvárosok, kézműves falvak és több mint ezer kilométer óceánpart - Marokkó a végletek országa, varázslatos ételekkel, fűszerekkel és illatokkal. Utunk során fényképezőgépet ragadtunk és megpróbáltuk bejárni és felfedezni a több mint ezer kilométernyi partszakaszt. Északról indulunk és a klasszikus, nem épp turista helyeket keressük.
Általánosságban elmondható, hogy a partot járva a legjobb, amit tehetünk, hogy kimegyünk a kikötőbe és megkeressük a helyi halpiacot, ami általában egyszerű, pici és nagy a pörgés, a turistákra rá sem hederítenek. Mindenki siet, mindenkinek dolga van. Persze, ha halat támad kedvünk venni, örülnek és mindenben segítenek. Ha kedvük tartja és a lehetőségek is engedik, akár még egy gyors kis sütödét is összetákolnak vagy szereznek nekünk, hogy a szerzeményünket elkészíttethessük.
A medina (belső, városfallal körbe vett városrész) tele van felújított fehér-kék házakkal.
A városfal mentén pedig csodálatos panoráma nyílik a vízre.
A naplemente képeslap után kiált.
A városfal mentén, ha sétálunk, kijutunk a kikötőbe, ahol ki lehet fogni, amint a helyi halászok kikötnek és árulják a frissen fogott halaikat a helyieknek, éttermeseknek.
Ha szerencsénk van, mi is vásárolhatunk és ott helyben meg is sütik nekünk.
Mi így jártunk, rákot vettünk, amit megsütöttek nekünk a helyieknek odahelyezett kis mobil sütőben. Csak a rák, némi fűszerkeverék, fokhagyma és paradicsomsaláta. Ennél nem is kell több. Mindezt nagyjából 7 euroért két főre.
Tovább haladva a parton eljutunk Larache-ig.
A kikötő már nagyobb, igazi nagy halászhajókkal érkeznek a munkások.
Esélyünk sincs vásárolni, itt már nagyüzemben mennek a dolgok. Pörögnek az árak és a mennyiségek.
Egy hosszabb útszakaszon túljutva, megérkezünk El Jadidába, ami tengerparti falatozások szempontjából kevésbé volt számunkra érdekes, de a medina különleges hangulata varázslatos.
A ciszterna szintúgy.
A piacon már kora reggel megkezdődik az élet, teherautók, robogók száguldoznak a sikátorokban.
Az árusok pakolják a friss gyümölcsöket, zöldségeket.
Viszik a reggelire szánt mentateát.
Klasszikus reggelinek számít egy vékony lepény, melyet vaslapon sütnek meg és megkenik sajttal vagy nutellával, esetleg mézzel és sajttal együttesen. Ez utóbbi kicsit bizarrul hangzik, de ki lehet bírni. Itt egy olyan kis „teázót” választottunk ki, ami abszolút a helyiekre volt berendezkedve, apró hely, rengeteg teáskanna, néhány zsámoly, kétes tisztaságú asztalka. Beinvitáltak, elfogadtuk. Rendkívül vendégszeretőek, mindenben a kedvünkben jártak, a tea pedig itt is, mint mindenhol az országban zseniális. Általában 7-10 dirhamba kerülnek (0,7-1 euro), a reggelire kínált palacsintákat pedig a súlyuk alapján árazzák, de egy adag nagyjából 5 dirham (0,5 euro). Ezek a helyieknek szánt teázók és utcai árusok árai.
El Jadida után utunkat dél felé folytatjuk, következő állomásunk Oualidia, majd Essaouria, mely fehér falairól, meredek városfaláról, sziklás és homokos partjairól híres.
Ha szerencsénk van (nekünk az volt), élőben megnézhetünk egy „haltőzsdét”.
A "haltőzsdén" a halászok nagy mennyiségben árulják frissen fogott halaikat nagykereskedőknek, akik hangosan, kiabálva licitálják túl egymást.
Mellette halsütödék találhatóak, csak ki kell választanunk a pulton található herkentyűkből, hogy mit szeretnénk. Hozzá friss saláta és marokkói kenyér dukál. Itt is jól lehet lakni két főnek 70-100 dirhamért (7-10 euro).
A várost elhagyva és tovább haladva dél felé, a táj szép lassan megváltozik. Átkelünk az Atlasz déli, a partba futó láncain, itt már egész évben meleg van, nem úgy, mint az északi részeken.
Egyre sivárabb a táj, a tengerpart pedig gyönyörű, végeláthatatlan homokos partok mellett haladunk egészen Agadirig.
Az út mentén kisebb falvakkal is találkozhatunk, ahol a fő bevételi forrás az argán olaj és az ezzel kapcsolatos termékek készítéséből, illetve a banán termesztésből származik.
Errefelé így néz ki egy koktélbár.
Az argán olaj beszerzést ne hagyjuk ki, ha erre járunk, mert sokkal olcsóbban lehet itt hozzájutni, mint itthon és egyrészt finom, másrészt meg egészséges és kozmetikailag is hasznos. Egy gyors recept hozzá, amit ott üvegekben árulnak: őrölt mandula összekeverve az argán olajjal, kevés mézzel, kenyérre kenve nagyon finom csemege. Az argán mandula önmagában durván keserű, így csak feldolgozott formában fogyasztható.
Agadir valódi turistaközpont, ide érkezik a legtöbb charter járat. A kikötőben található halsütödéket feltétlenül keressük fel.
A kikötőből érkező halakat pultokon árulják és ott helyben meg is sütik. Minden tiszta füst és tömény grill illat lengi be a levegőt.
A komplett haltálat, amit mi összeszedegettünk magunknak 420 dirharmért (42 euro) adták, de ez két főnek bőséges, salátával, kenyérrel, menta teával és nem kevés szép nagy királyrákot is tartalmazott, ez dobta meg az árat.
Marokkói utunk során érdemes néhány szabályt betartani. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az árat mindig előre alkudjuk ki. Így is érhetnek utólag meglepetések, de sokkal kisebb az esély arra, hogy igen túlárazva jussunk valamihez. A másik legfontosabb szabály, hogy alkudj, alkudj, alkudj, főleg, ha turistapiacon vagy. Azokon a helyeken ahol helyiek vásárolnak, általában nem áraznak túl dolgokat, de turista lévén nem árt óvatosnak lenni, mégiscsak egy kereskedő népről van szó. Érdemes először körbe járni egy piacot, érdeklődni, mi mennyibe kerül, ez alapján már meg lehet ítélni melyik a jó ár és melyik nem.
Az országban használatos nyelv az arab és a francia. Ha olyan helyen járunk, ahol kevés a turista az angollal csak minimálisan lehet boldogulni. Autóbérlés egyszerűen megoldható, a közlekedés ugyan helyenként kaotikus, de ha elkerüljük a nagyvárosokat, egy Budapesten tapasztaltnak számító sofőr el fog boldogulni. Sok helyen van autópálya. A benzin liter ára 1 euro körül mozog. A hivatalos pénznem a dirham, 10 dirham nagyjából 1 euronak felel meg.