„A feleségemmel a reggeli előtt és után is felhajtunk egy kis kupicával, nem is volt Indiában két hétig semmi bajunk, a többiek meg, akik marékszám szedték a gyógyszereket , végig ültek a vécén” - nem tudom megbecsülni sem, ezt hányszor hallottam. Valójában azt kellene megszámolni, hányszor nem. De az eredmény a nullához konvergálna. Vagyis él a magyar nép közös tudatában egy masszív hiedelem, miszerint ugyanolyan hatékonyan veszi fel az alkohol a harcot a kórokozókkal szemben, mint amilyen hatásos a fokhagyma és a rózsafüzér, ha vámpír vagy szellem van a házban.
Most, hogy az egy főre eső kézmosások száma ugrásszerűen emelkedni látszik, nem mindegy, milyen hiedelmeink vannak a témával kapcsolatban. Egy texasi lepárlóüzem például olyan twitterüzenettel próbálja az eladási mutatóit felpörgetni, melyben ötleteket ad házi készítésű kézfertőtlenítőszer gyártására. A saját Tito nevű vodkájukból, némi aloe verából és egyéb, a mániás depressziótól a biciklis hámsérülésig mindent gyógyító csodaszerből. Mondjuk ha a „név kötelez” ismert szlogenre gondolunk, akkor a Tito név kapcsolata az ellenségek hatékony eltakarításával kölcsönöz némi (hamis) történelmi mélységet az új csodaszernek. A média pillanatok alatt szét is szedte a céget, de lehet, hogy ezzel jót tett nekik, végül is mindegy mit, csak beszéljenek rólunk. Természetesen a Tito azonnal visszavágott, tompítva eredeti megszólalás élét. Ugye, mindenki érti a viccet? A Tito vodka túl jó ahhoz, hogy ilyesmire pazarolja az ember. Ezen a ponton el is veszett minden, ezzel kapcsolatos állítás komolysága, és a játszma arról kezdett szólni, hogy minél többen és minél tovább emlegessék a Tito vodkát különféle kontextusban. Ügyes.
Állandó tapasztalat, hogy akinek nincs egy utazás alkalmával már jó előre, a feladott bőröndjébe bespájzolva a házipálinka (a zoknikkal és strandtörölközővel alaposan kipárnázva, nehogy összetörjön), az a reptéri shopban pótolja a lemaradást. Kortól, iskolázottságtól és státustől függetlenül. Nagyon csodálkozom, hogy a pálinkamarketingesek erre az igényre és hiedelemre még nem fogalmazták meg a maguk üzenetét. A gyümölcs lelke. Az igazi hungarikum. Mélyvíz, csak úszóknak. Szép szlogenek, de a remek eladási számokat produkáló reptéri shopok hazai vásárlói legtöbbször nem úszni szeretnének az alkoholban. A vásárlást ösztönző motívumok közt erős a „gyógyszer helyett” mondat fixálódásának szerepe. Meglepő, hogy ezt még senki nem szerette volna felhaszálni.
De mi az igazság?
Az, hogy a pálinka vagy a vodka a szervezetbe jutva egyáltalán nem fejti ki azt a jótékony hatást, amit neki tulajdonítunk. Legfeljebb oldottabbak leszünk tőle. Külsőleg fertőtlenítésre hetven százalékos alkoholtartalmú oldat ajánlott, azonban még a hardcore házi pálinkafőzőket is megállítja az ötvenvalahány. Valamelyest lehet hatása ennek is, de a hivatalos fertőtlenítőkéhez képest csekély eredménnyel veszi fel a harcot a kórokozókkal.
Elfogyasztva pedig ez a csekély hatás is csökken. Aki influenzás, az első tünetek megjelenésekor a vírus már rég nem a szájában-nyelőcsövén csücsül, hanem bőven a véráramba kerülve dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a vérünk alkoholtartalmát kellene hetven százalékosra emelni, ha biztosra szeretnénk menni. Ezt a faluban, ahol éltem, Jani és néhány cimborája elég gyakran megpróbálta. Arról nincs pontos adat, hogy hányszor fáztak fel vagy betegedtek meg influenzában azután, hogy jó pár hideg éjszakát töltöttek az árokba dőlve, biciklivel a lábuk között. Azt viszont tudjuk, hogy a sörben lévő komló bizonyos baktériumok ellen áldásos lehet, a vörösbor pedig rendelkezik valamelyest fertőtlenítő hatással, vélhetően savtartalma magyarázza ezt.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.