Akárcsak a koriander: Nem kényeskednek, akik zsigerből utálják a sajtokat

Először is: szaglás szempontjából mit számítsunk be a sajtok családjába? Az ipari kockasajtot is? És az olyan extremitásokat is, mint a szamártejből készült pulét? Ez esetben a válasz igen.

Ahogyan például a csivava is kutya, és a dán dog is, vagyis aki utálja a sajtot, az mindegyiket utálja. És szó nincs most a laktózérzékenységről. Nekik gyakorlatilag tényleg a hideg futkos a hátukon, bár igazából nem tehetnek róla.

Az étkezési szokások genetikai hátterét vizsgáló 23andMe cég – amely kutatta azt is, hogy a génjeink alapján utáljuk-e a koriandert – ugyanezt állapította meg a sajtról is. Vannak sajtgyűlölő emberek, akiknél tényleg a genetika a felelős:

az ő receptoraikat összezavarja a sajtban és az izzadságban egyaránt megtalálható vajsav,  ezért tévesen azonosítják a kettőt, és kelt bennük viszolygást egy markáns szagú sajt.

A legtöbb sajtfajtával és legnagyobb sajtfogyasztással büszkélkedő Franciaországban végeztek kutatást, milyen idegrendszeri okokra vezethető vissza a sajttól való viszolygás. 322 ember 11,5 százaléka ki nem állhatta a sajtot, 38-ból 18 ember állította, hogy a családban van olyan, aki utálja – summa summarum, szintén genetikai okokra következtettek a tudósok.

Létezik egy evolúciós magyarázat is. A sajtkészítés során a tejfehérjék lebomlanak, ettől keletkezik az idő haladtával egyre erősödő, átható szag, nem is beszélve a penészes sajtokból áradó sajátos odőrről. Az ember a túlélése érdekében megtanulta, hogy kerülje azokat az ételeket, amin a rothadás, bomlás szagát érzik, mert egész egyszerűen nem biztonságos.

Vannak olyan sajtutálók is, akikben egyfajta pszichés gát alakul ki, a penészt és a markáns szagot ugyanis öntudattalanul a betegséghez társítják. Vagyis van, aki azonnal elcsábul egy elegáns sajttál láttán, míg másnál hiába próbálkozunk, még ha akarattal úgy is szeretne dönteni, zsigerileg fog irtózni az illatoktól (számára szagoktól).

Sebaj, annál több marad nekünk.