Ebben az összegben még nincs benne a szállás és étkezés, ami a harvardi diákok szüleinek évi 63 000 dollár mínuszt – vagy szebben mondva befektetést jelent. Míg az MIT-re be lehet sétálni, hogy a büfében megigyunk egy green smoothie-t a jövő műszaki gurujaival, addig a Harvard zárt intézmény, ahol nem lehet csak úgy szabadon kószálni, ha valaki nem tartozik oda.
Az Annenberg-terem
Természetesen ha már Bostonban jártunk, mi besétáltunk, és meg sem álltunk a konyháig. Tisztelettel kérjük, hogy ne feltételezzék rosszmájú olvasók, hogy feketemunkás krumplipucoló élményeink lenyomata ez a cikk. Természetesen emelt fejjel léptünk be a disznófejjel díszített kapun – de a disznófej egy másik gasztroadoma a Harvard háza tájáról.
A Harvardon külön részleg foglalkozik a diákétkeztetéssel, itt fő szempont, hogy egészséges ételekből állítsák össze a menüt, és lehetőleg helyben termett alapanyagokat vásároljanak. Az étkezőkben nem csak az van kifüggesztve, hogy mit főztek aznap: részletes információ található minden egyes étel összetevőiről, kalória-, fehérje- és zsírtartalmáról is. Aki nagyon szeretné,
még azt is megmondják neki, melyik farmról származik a reggeli tükörtojás. Szerintem a tyúkot is meg tudnák mutatni.
Ennyi Massachusetts Államban termett almát ettek egy év alatt a Harvard diákjai
Az egyetem nem a legeszementebb bulik helye, hanem oka és célja van. A diákoknak még az étkezése is alá van rendelve az ismeretszerzésnek, problémamegoldásnak és kapcsolatteremtésnek. Az elsősök étkezője a csodálatos Annenberg-terem, ahol egyszerre hatszázan férnek el.
Naponta 1600 diákra és tanárra főznek, 3400 adag étel készül a hatalmas konyhában, ahol a hűtő is nagyobb, mint egy átlagos kollégiumi szoba. Nincs olcsó albérlet a város másik végén, utazgatás és buli a Charles folyó túlpartján lévő, egyébként remek kocsmákban: a Harvardon minden arról szól: tölts el minél több időt a tanulással, egy percet se pazarolj! A tudományra fókuszáltság fontos, ne feledje senki, hová került, így az étkezdében világhírű professzorokkal, Nobel-díjas vendégelőadókkal lehet szó szerint egy tálból cseresznyézni.
Az étlap nem különbözik a menőbb egyetemek kantinjainak kínálatától, de az étkező igen. A nagy hírű angol egyetemek dísztermei, vagy romantikusabb lelkeknek: a Harry Potter-filmekből ismert díszlet juthat eszünkbe a belső kialakítást látva. Nagyvonalú mahagóni burkolat, a falakon olajfestmények, márványszobrok, ólomüveg ablakok sugallják az elsőéveseknek még ebédszünetben is, hogy itt bizony fel kell nőni a feladathoz. Az egyetem 12 „háza” – nevezzük ezt tanuló- vagy kollégiumi csoportnak – rendelkezik saját étkezővel, legtöbbjük az Annenberghez hasonlóan nagyon komolyan néz ki.
Kivételt a Cabot Hall modern étkezője jelent, csupaüveg ablakával, rengeteg természetes fénnyel. A Cabotban működik egy diákok által üzemeltetett kávézó is, a szokásos kínálattal: a kávék, teák, limonádé mellett levendulás vagy kókuszos gőzölt tejet, bagelt és péksütit is kínálnak. Úgy néz ki, mint egy nagyon menő tanulószoba, mottójuk pedig tökéletesen igazodik a Harvard szellemiségéhez: „Gyere a kávéért, maradj a társaságért”.
A Cabot egy másik világ a Harvardon belül
A Harvard szerint nem tananyagot öntenek itt a diákok fejébe felső fokon. A Harvard a kritikai gondolkodásra és a csapatmunkára tanít. Az itt kötött ismeretségek tovább élnek majd az üzleti-politikai életben is, és meghatározóak lesznek a diákok egész életében.
Ne hagyja ki a cikkünk folytatását sem! Nem őriztünk együtt disznót – Az elitek elitje: a Porcellian Klub a Harvardon