Hirdetés
Hirdetés

Ahol a belváros szíve dobban: Platz

2017. július 3.
Mit is gondoljon az ember a Bazilika térről? Jön erre célzottan egyáltalán magyar őslakos, aki nem turistákat kísérget, vagy nem külföldieket próbál éppen felszedni? A válasz röviden igen, hosszabban kifejtjük. Meg kellene egyszer számolni, hogy egy turistáknak osztogatott kiadványban vajon hányszor hangzik el a "belváros szívében" fordulat. A belváros szívében lakhatunk, ehetünk, ihatunk, gyanús masszázsokra […]
Hirdetés

Mit is gondoljon az ember a Bazilika térről? Jön erre célzottan egyáltalán magyar őslakos, aki nem turistákat kísérget, vagy nem külföldieket próbál éppen felszedni? A válasz röviden igen, hosszabban kifejtjük.
Meg kellene egyszer számolni, hogy egy turistáknak osztogatott kiadványban vajon hányszor hangzik el a "belváros szívében" fordulat. A belváros szívében lakhatunk, ehetünk, ihatunk, gyanús masszázsokra fizethetünk be.

De hol is van akkor most a belvárosnak a szíve?

Ezek szerint jó nagy szíve van Budapestnek, mert a hirdetések szerint a rakparttól a Nyugatiig ez a szív dobog. Mi már a múlt heti vurstlihangulatban is a belváros szívcsakrájában éreztük magunkat a Fröccsteraszon, de most nagyon úgy tűnik, hogy még közelebb férkőztünk hozzá.
A Platzban összességében a legnagyobb élmény éppen az volt, amit előtte a gyengéjének gondoltunk: a turista fíling. De fordítsuk meg a dolgot:

ki mikor sétált ki csak úgy a Bazilikához, hogy megcsodálja, és tekeregjen egy kicsit a téren?

Óriás felismerés: ki lehet szakadni pár órára úgy is a napi menetelésből, hogy nem szökik ki az ember a zöldbe, vagy nem bújik el egy füstölőillatú jógaterembe. Egyszerűen egy kicsit turistának éreztük magunkat ott, ahol máskor csak elsietünk. Jó az, ha néha a Bazilika tövében esteledik rá az emberre. Az óránkénti kongatás juttatja csak eszünkbe az idő múlását.

Chemtrail-lesen


A turistarajoktól irtózók megnyugtatásául: a Bazilika tér szociális rétegződése van olyan sokrétegű, mint egy rendes burger. Turisták és turisták, az irodai lét fáradalmaiban elcsigázott, jól szituált arcok, a belvárosban kötelezően grasszáló aranyifjak és nőik, de rengeteg fiatal is, frissen vizsgázottak és akik éppen most szúrják el a vizsgáikat. A téren deszkások, magukat kellető csajok, andalgó öregek. Kész Tesz-vesz város.
A Platzban szemlélődve továbbá megnyugodtunk, őrületes technikai fejlődés ide vagy oda, az emberiség azért még nem fejlődte túl magát. Még mindig nagyon viccesnek számít egy paraván mögé bebújni, és a kivágott részen kidugni a fejünket. A Gelarto Rosa óriásfagyis táblájánál egymás után vigadtak a turisták azon, hogy rózsafagyifejjel fotózták egymást. (Vajon ha külföldre megyünk, velünk is megtörténik ez az átalakulás?)

Szombatra gitárestet ígérnek a helyen, de mi már csütörtökön valami effélét hallgathattunk. Két önkéntes muzsikus adott hegedű-gitár estet, és amilyen meglepő a hangszerpárosítás, olyan jó hangulatot csináltak vele. Az pedig külön jó, amikor két rászoruló valamit próbál is nyújtani a kalapozás mellé. 

Valószínűleg korán volt még, de csak mi koktéloztunk. Sör, bor, Aperol Spritz – ez megy ma Pesten.

Igazából elképesztő divatját éli az Aperol Spritz, az olaszok fröccsének is nevezett frissítő felkéredzkedett a legrégebbi, örökbecsű italok, a sör és a bor mellé a dobogóra, bár hivatalos statisztikánk nincsen róla, nagyon úgy tűnt, hogy ezzel a három itallal fordulnak a legtöbbet a felszolgálók az éjszakában.
A Mojitónkban korrekt mennyiségű rum, illatozó friss menta, ez pipa. A chili-mangós Daiquiri viszont egészen lázba ejtő. Kisebb hegynyi fagyasztott mangópüré magasadott a koktélpohárban, lassan beleolvadva az aranyszínű rummal készült italba. A chilit sajnos csak láttam – díszítésként a tetején –, de nem éreztem, pedig kellemes csavar tud az lenni.
Kiszolgálás: top. Igyekvő, figyelmes, nem tolakodó. A sajttál végére érve kértünk még egy kis kenyeret, és a pincérsrác ahelyett, hogy eltűnt volna a rendeléssel, elmondta, hogy ez új sütést igényel (a jóféle olívás kenyérből), ami ennyi és ennyi percet vesz igénybe. No hát így nem váratott meg minket a fiú egy egész kosárka kenyérért, pár falat sajt mellé. Korrekt.

Szerettük: a belső térben a színes szódásüvegekkel kirakott falat (mutatjuk is). A romkocsmák retró szódásszifon dekorjai – akárcsak maguk a szifonok – egyszerűen elöregedtek, teljesen semmitmondó kocsmakellékek már. Ezek a sárga-kék-zöld színű üvegek ellenben igen jól mutattak az egyik falon. Kortárs dizájn, és mégis ott az üzenet, amit minden rendes fröccsmájsztró kívülről fúj: a magyar tudós-feltalálónak, Jedlik Ányosnak köszönhetjük a szóda üzemi előállításának kidolgozását.
Aperol Spritz: 1850 Ft
Daiquiri: 1850 Ft
Mojito: 1850 Ft
Sajttál négyféle sajttal, mézzel, almával-szőlővel: 2700 Ft
Teszt időpontja: 2017. június 23. csütörtök este 7 körül 
Platz
V. Budapest, Szent István tér 4-5.
Nyitva: vasárnaptól csütörtökig 11:30-04:30, péntek-szombat 11:30-01:30

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram