Az idei nyertes fotók között ugyanúgy helyet kaptak a piacok és utcai ételárusok mindennapjai, mint a mezőgazdasági munka, a családi étkezések vagy éppen a vendéglátás emberi pillanatai. A képek közös vonása, hogy elsősorban nem az elkészült fogásokra fókuszálnak, inkább azokra az emberekre, közösségekre és kulturális hagyományokra, amelyek az ételek mögött állnak.
A világ egyik legrangosabb gasztronómiai fotópályázatára idén is több mint ötven országból érkeztek nevezések. A zsűri által kiválasztott alkotások azt mutatják meg, hogy az étel univerzális nyelv: egyszerre kapcsolódik a munkához, az ünnepekhez, az identitáshoz és az emberi kapcsolatokhoz.
Az idei összetett győztes fotó (a borítóképen látható) egy tádzsikisztáni szanatóriumban készült, és egy egyszerűnek tűnő pillanatot örökít meg: egy idős asszony teát tölt magának az ebédlőben. A zsűri szerint a fotó éppen visszafogottságával és emberközeliségével emelkedik ki a mezőnyből.
A díjazottak között egy magyar fotós munkája is helyet kapott. Lehóczki Balázs évek óta tervezte, hogy portrét készít a nagyszüleiről, de sokáig úgy érezte, még nem áll készen arra, hogy megörökítse őket. Amikor végül eljött a fotózás napja, nagymamája fodrászhoz ment, nagyapja pedig megborotválkozott, Balázs pedig a családi konyhában állította fel stúdiófelszerelését. Az elkészült kép nemcsak a zsűrit érintette meg: amikor a nagymama meglátta a portrét, művésznek nevezte az unokáját.
Borítókép: Jo Kearney/ World Food Photography Awards
Forrás: bbc.com