A nyitóképen a budapesti Textúra étterem „Kacsamáj, tokaji aszú, granola" étele látható, Sárközi Ákos séf kreációja.
Lassan ott tartunk, hogy aki szeretné megőrizni a lelki békéjét, jobb, ha körül sem néz a közösségi média felületeken – jóllehet manapság a legtöbben innen csatornázzák be az aznapi olvasnivalóikat. Az internetes hozzászólásokra sajnos nem lehetséges szűrőt rakni, ezért újabb és újabb döbbeneteket okoznak a kommentelők.
Mikor – és leginkább miért lettünk ennyire rosszindulatúak?
Tegyél ki egy képet egy almáról, egy macskáról, egy bármiről, főzz egy kávét magadnak, és már fel is robbant a bomba. A téma tárgyától függetlenül pillanatok alatt verődnek táborok: a bármit lehurrogókra bizton számíthatunk, ahogyan a minden mögött Gyurcsány- és Orbán-szálat felgöngyölítő politizálókra is. Gyorsan érkeznek a krónikus kesergők és a régen minden jobb volt-hívők is. Nem jelent kivételt a jelenség alól a gasztronómia sem, írtunk is már korábban a témáról, hiszen nincs is szebb sport, mint fine dining éttermek fogásai alá kommentelni a világ leghatalmasabb poénjait.
A „Nálunk ezt a tányért elmosogatják!” – Avagy az öntudatos taplóság
című cikkünket kiemelkedően sokan olvasták tavaly júliusban. Cikkünk megszületése idején még igazán bizakodóak voltunk a járvány ellaposodását és lecsengését illetően. Tudtuk, hogy nem ússzuk meg a 2020 tavaszi néhány hónapos leállással, és azt is, hogy a maszkok velünk maradnak egy darabig. Ilyen intenzív harmadik hullámról azonban sejtése sem volt a legtöbbünknek, ahogyan ilyen gyászos tavaszról sem.
A vendéglátás lábadozását, reményteljes újjáéledését vizionáltuk 2021 tavaszára.
Számítottunk a téli influenzaidőszakban újabb megbetegedésekre, de a mai állapotok letaglózóak. Emberek tömegei szorultak ismét az otthonaikba, a szerencsésebbek home office-ban, a kevésbé szerencsések csökkentett munkarendben, avagy egyenes tétlenül. A feszültség kézzel tapintható, és míg tavaly mindenki nyelvet tanulni, jógázni, barkácsolni kezdett, ma egyre fullasztóbb a légkör – ahogyan nő a bedőlt vállalkozások száma is.
Új idők új sértegetései
Gondoljunk csak bele, milyen hangulat uralkodott tavaly ilyenkor? Szerveződések alakultak a kórházi dolgozók támogatására, olyan teendőkkel foglalkoztunk, amiket addig csak halogatottunk és mindenki várta a nagy ki- és felszabadulást. Rosszindulatból persze tavaly és korábban sem volt hiány, de amire őszintén nem számítottunk, azok az elégedetten kárörvendő kinyilatkoztatások a túlélésükért küzdő vendéglátósok hírei kapcsán.
Kommenthordákban kárörvendenek az eddig pimaszul drága vendéglátóhelyek tönkremenetele felett, és kioktatják a gourmet éttermeket, hogy teccettek vóna inkább egy jó pörköltet főzni.
Tény, hogy minden egyes szektorban működnek túlárazó szolgáltatók, átverések, lehúzások, legyen az autómosó, villanyszerelő, diszkótulajdonos vagy panziós.
De mégis milyen lelkivilág kell ahhoz, hogy valaki győzelmi tort üljön haldokló iparágak, vállalkozások, családok megélhetése felett, csak mert a produktumuk nem az ő ízlésének és pénztárcája szerinti?
Dögöljön meg a szomszéd tehene is, nyilván. Függetlenül attól, hogy az adott vendéglátóhelytulajdonos, pincér, szakács, pultos, mosogató és mosodás milyen munkát végzett, úgy kell nekik.
Furcsa nép vagyunk mi, csupa szélsőséges megnyilvánulással. Tapsolunk az ápolóknak, orvosoknak, meghatódunk a mentősök erőfeszítésein, de kiröhögjük a bárost, az éttermest és a kocsmárost – persze az előbbit és az utóbbit leginkább csak netes kommentek erejéig. Abban azért még bízunk, hogy „csak" online hozzászólások erejéig teszik ezt a jóindulatú internetezők, és nem röhögik szembe az életbe is a megélhetés nélkül maradt séfet, aki csak odapöttyözött a tányérra.
Korábbi írásunk a témában:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.