A történet után a lényeg: Az „eredeti” Cézár-saláta recept

Olvasta már cikkünk előző részét? Részeg tivornyázóknak köszönhetjük az étlapok kötelező egészséges fogását
A leghitelesebbnek tehát Julia Child, a népszerű amerikai tévés szakács és számos szakácskönyv szerzőjének receptjét szokás tartani. Julia Child gyerekkorában egy családi nyaralás alkalmával maga is járt a Cézár-saláta megalkotójának, Cesare Cardini éttermében, a mexikói Tijuanában. Elmondása szerint a vendéglős az asztaluk mellett állva készítette el a salátát, és

Cardini nagyívű, teátrális mozdulatai legalább olyan fontos szerepet játszottak benne, mint maguk a felhasznált alapanyagok.

A kenyérfélét is tartalmazó Cézár-saláta akár plusz hús feltét nélkül is laktató tud lenni, ráadásul egy umamiban kifejezetten gazdag fogásról van szó (a parmezán, a szardella, a tojássárgája és a Worcester-szósz is ezt a természetes ízfokozót tartalmazza).

Aminek a tapasztalatokkal ellentétben semmi keresnivalója nincs a Cézár-salátában: főtt tojás, paradicsom, kukorica, kígyóuborka, trappista vagy más sajt (a parmezánon kívül), lilakáposzta, gomba. Húsok (csirke, bacon) vagy tenger gyümölcsei kizárólag extra feltétként kerülhetnek rá, az eredeti recept ezeket nem tartalmazza. Lássuk tehát a készítését!
Az umamiról bővebben itt olvashat! Tehát hány íz is létezik összesen?
A saláta legyen római. Cardini csak a belső, egyszerre zsenge és ropogós salátaleveleket használta fel, amiket nem tépkedett össze, és nem is vágott fel kisebb darabokra, hanem egyben kerültek a tálba.

Érdekesség, hogy kezdetben még evőeszköz sem járt a salátához: a leveleket úgy helyezték el a tányéron, hogy a végüknél könnyen meg lehessen fogni őket. A bőséges öntet miatt azonban elkerülhetetlen volt némi maszatolás, ezért

az étterem később áttért a késsel-villával, vagyis elegánsabban fogyasztható verzióra.

A torzsáról lefejtett salátaleveket mossuk meg, majd papírtörlővel itassuk fel a nedvességet róluk, és maradjanak tehát egyben a levelek. Fejenként kb. 6-8 darab salátalevéllel számoljunk. Az öntetet csak közvetlenül a felszolgálás előtt adagoljuk a levelekre, ne áztassuk el őket.
A krutonban az a jó, hogy gyakorlatilag bármilyen kenyérfélét felhasználhatunk hozzá. A kenyeret – kiflit, zsömlét – felkockázzuk, majd egy serpenyőben kis olajon aranybarnára pirítjuk, sózzuk-borsozzuk. Julia Child fokhagymás krutonnal készítette. Mivel a fokhagyma könnyen odaéghet, ezért az egészen apróra szelt fokhagymát olajon csak nagyon röviden megfuttatta, majd a fokhagymát el is távolította a serpenyőből. A kenyérkockákat ezután a fokhagymával átitatott olajba forgatta bele.

A Cézár-öntet

Az öntetet illetően olyan nagy különbségek vannak az egyes receptek között, mintha legalábbis nem ugyanarról a fogásról lenne szó.

Cardini lánya egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a recepttől ma már elválaszthatatlannak hitt szardella nem is szerepelt az eredeti alapanyagok között.

Rosa Cardini visszaemlékezései szerint édesapja ebből az igencsak megosztó, erőteljes ízű és illatú összetevőből, vagyis a szardellából beérte annyival, amennyit a hozzáadott Worcester-szósz eleve tartalmazott. Ma ezzel szemben már nehezen képzelhető el az "igazi" Cézár-saláta nélküle, ami jól mutatja egy nem feljegyzett recept eredetkutatásának nehézségeit.
A klasszikus receptben szó sincs majonézről, bár annak legfőbb összetevői – olaj és tojás – megtalálhatók benne. Cardini magát az öntetet is a vendég asztala mellett, egy nagyméretű fatálban készítette el. Az alapanyagokat csak lazán összekeverte, a tojásból és az olajból nem készített valódi emulziót.

Egy nagyobb gerezd megtisztított fokhagymát alaposan törjünk szét egy nagy tál alján. Ha szardellával készítjük a salátát, a fokhagyma mellett nyomkodjuk szét alaposan az olajtól lecsöpögtetett filét is. Ezután következik egy fél citrom leve, az olívaolaj, egy evőkanál Worcester-szósz, valamint só és frissen őrölt bors. Egyszerre ízletesebb és mutatósabb is, ha reszelés helyett parmezánforgácsokat szórunk a saláta tetejére.
Julia Child szerint Cardini a nyers tojássárgáját magára a salátalevelekre ütötte rá, majd egy fogóval alaposan összeforgatta őket. A bevett készítési mód szerint a tojást is az öntet többi összetevőjéhez adjuk, majd ebbe forgassuk bele a salátaleveleket.
Hozzávalók 2 adaghoz:

• 1 nagyobb fej római saláta belső levelei
• 2-3 gerezd fokhagyma (az öntethez és a krutonhoz is)
• 0,5 dl olívaolaj + a kruton pirításához
• 1 db L-es tojás
• 2 nagy szelet kenyér a krutonhoz
• 4 db szardellafilé, lecsöpögtetve
• Fél citrom leve
• 1 evőkanál Worcester-szósz
• Só, bors
• Parmezán ízlés szerinti mennyiségben

Forrásaink voltak.