A tengerparti országok évezredes hagyománnyal rendelkeznek a különböző algák, moszatok és hínárok konyhai felhasználásának terén. Felhasználhatók friss salátákhoz és levesekhez, szárítva, porrá törve keverhető kenyértésztához, sós süteményekhez, lehet főzni, savanyítani, párolni, grillezni, az algák felhasználhatósága szinte végtelen. Alább felsorolunk néhány fajtát, amit érdemes kipróbálni, megismerni, érdemes vele kísérletezni és alkalmasak arra, hogy egy új, izgalmas zöldségként végül részei legyenek a konyhánknak.
Nori
A nori a legismertebb és legnépszerűbb az ehető tengeri algák között, aki evett már valaha maki-sushit vagy onigirit, az biztosan találkozott vele. A nori nem egy algafajta neve, a szó jelentése általánosabb, különböző ehető tengeri füvekre, vörösalgákra vonatkozik, amikből aztán a már jól ismert lapok készülnek, a tradicionális japán papírkészítéshez hasonlatos módszerekkel. A nori vasban, kalciumban, béta-karotinban nagyon gazdag.
Morzsoljunk egy keveset egy adag szezámmaggal, fokhagymával, chilivel készített, olívaolajjal meglocsolt tésztára, érdemes kipróbálni.
Kombu
A kombu a japán levesek és alaplevek egyik fő alapanyaga erőteljes ízének köszönhetően. A levesek alapanyagául általában szárított formában használják fel, de frissen, sashimi formában is fogyasztható. Savanyított változata is létezik, sőt, tea is készíthető belőle. A főtt változat csíkokra szeletelve, szójaszószba, vagy mirinbe mártogatva édes-savanyú-sós ízélményt ad. 1908-ban Kikunae Ikeda japán tudós egy adag kombuból készített levesben találta meg az ötödik alapízt, amit umaminak keresztelt el.
Vörös pálmamoszat
Az előző növényekkel ellentétben a vörös pálmamoszat nem csak Ázsia tengereiben gyakori, de megtalálható Európa nyugati partjainál, a Brit-szigetek és Skandinávia partvidékein. Frissen, salátaként fogyasztják, de népszerű a belőle készíthető főzelék is. Sokáig kell főzni, hiszen a növény szívós, rostos textúrájú. De megéri a várakozást, hiszen amellett, hogy nagyon finom, jódban, káliumban és magnéziumban is gazdag. Mélyvörös színének köszönhetően pedig a megjelenése sem utolsó!
Wakame
A wakame nagyon hasonlít a kombuhoz, de íze édeskéskésebb, lágyabb. A japán miso leves egyik összetevője, de fogyasztják salátaként is. Nagyon gazdag omega-3 zsírsavban, kalciumban és magnéziumban.
Agaragar
A vegán konyha egyik alapeleme, az állati eredetű zselatin helyettesítője. Ahogy a nori esetében, úgy az agaragar sem egyetlen fajtának a neve, a vörösmoszatokból előállított, rendszerint por formában értékesített terméket hívják így. A maláj eredetű szó egyébként kocsonyát jelent. Ez tehát nem lesz látványos, fodros levelű összetevője kísérletező kedvvel készített salátáinknak, de egyre inkább megkerülhetetlen alapanyag válik belőle a cukrászatban, élelmiszeriparban.
Hijiki
Vörös után fekete. Ez a Kelet-Ázsia sziklás partjainál őshonos tengeri növény leginkább leforrázott teafűre emlékeztet. Egy japán legenda szerint gyönyörű, dús, fekete haja lesz annak, aki rendszeresen fogyaszt belőle. Serpenyőben, némi szezámolajjal megpirítva, pár csepp almaecettel érdemes kipróbálni.
Tengerisaláta
Ahogy a neve is mutatja, gyakran készül a jól megmosott levelekből friss saláta, de Skóciában hagyományosan levest és kenyeret is készítenek belőle. A világszerte elterjedt növényt a hawaii konyha is felhasználja, sózzák, majd friss, nyers halhoz adják köretként, de hagymával, chilivel, szójaszósszal együtt levest is főznek a tavasszal learatott, fiatal levelekből.
Forrásaink voltak:
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.