A tenger gyorsbüféi - Győz a keresetlen, nyers éhség

Supetar kikötőjében a korzón megjelenik egy szedett-vedett hajó, rajta tekintélyes méretű rost, alatta faszén parázslik és a kellemesen ringatózó hajótest némelykor veszélyesnek mutatkozó kilengései közepette, illatos füstbe burkolózva sül az aznapi fogás.A hálóba aznap főleg „skusa”, ami egy makrélafajta és tonhal került. Van lignja is, ami tintahal, vagy kalamari más néven, és olajjal teli edényben sül a gavuni, egy tollhegynyi méretű halacska, amit az olaszok aquadella néven ismernek.

A parton, egy elemes hajólámpával megvilágított asztalon, a bizonytalanul ringatózó hajó mellett, amit időnként csáklyával húz vissza a parthoz a kissé ittas tulaj, nagy tálakban sűrűsödnek a kalamari gyűrűk és az aprócska halak. Bíztatására a púpozott tál gavuni mellé Vis szigeti fehér bort fogyasztok, ami hírét talán annak köszönheti, hogy Vis szigete és környéke ökológiailag nagyon kívánatos állapotban van ellentétben néhány szennyezettebb környékkel.

A bor lehet, hogy bió kezelésű, de sok fantáziával nem bír: amolyan házi lőre, amit lehet szeretni, ha az ember nem szokta volna már azokat a fránya rétegzett ízű, aromájú, és illatú borokat.

A kis halak frissek, de igen csak lisztesek. Ez némi ragadós páncélt képez rajtuk, ami a kissé fáradt és nem megfelelő hőmérsékletű olajnak is köszönhető. De nem erről van szó, hanem az imbolygó hajóról áradó tengeri füstös illatok kavargásáról és a kis halak liszt és olajon túl is meglévő harsány tengeri ízéről, roppanós, animális üzenetéről.

Megkóstolom a kalamari gyűrűket is, ahogy körülöttem többen is. A kis halak után csak szerényen, hiszen közel járunk az éjfélhez, de a népek csak jönnek rendületlenül, pedig végig a korzón éttermek és fagylaltozók csábítják a technó élethez inkább szokott nagyérdeműt, akik inkább lógatják a lábukat elegáns rattan bútorokról, mint sem, hogy utcán át egyenek műanyag tálból. De úgy látom, győz a keresetlen, nyers éhség, amit a gomolygó illatos füst csak fokoz.