Nigel Peake, az egyedi rajz stílusáról ismert építész számára a rajzolás szorosan összefonódik a zenével: ritmus és harmónia hatja át vonalvezetését, miközben régi bakelitlemezek gyűjtőjeként a zenei inspiráció mindennapjainak része. A művész Párizsban mutatta be a Hermès legújabb porcelánkollekcióját, amelyet Charlotte Macaux Perelman és Alexis Fabry művészeti vezetőkkel közösen alkotott meg. A trió korábban az A Walk in the Garden sorozaton dolgozott együtt 2018-ban, most pedig három év közös munka után hozták létre az Hermès En Contrepoint kollekciót.
A projekt eredetileg a kartográfia világából indult ki, de váratlan fordulatot vett, amikor Peake a tengeri térképek margóin kezdett el vázlatokat készíteni. A színes tintarajzokból álló, aprólékos keretek a térképek peremén eleinte játékos firkának tűntek, ám hamar a koncepció középpontjává váltak. Ezek a dekoratív határok ugyanis a lépték, a ritmus és a tempó vizuális lenyomataiként jelentek meg, és a kollekció fő motívumává nőtték ki magukat.
A kollekció különösen Nigel Peake színkezelését emeli ki: munkájára a pontosság és a szabályosság jellemző, mégis képes költőiséget vinni a mintákba. Az egyes tányérok, tálcák, tálak és csészék könnyedek és légiesek, mindegyik egyedi, körökből, négyzetekből és rombuszokból álló frízekkel, rózsaszín, ibolya, kék, zöld és narancs árnyalatokban. A párizsi bemutatón egy koreografált tánc szemléltette, miként találhat egymásra a színek végtelen variációja: a rózsaszín a zölddel, a narancs a kékkel olvad össze, mintha egy színkerék végtelen kombinációi elevenednének meg. Az egész játékos, szinte kirakóhoz hasonló élményt kelt, ahol a darabok mindig másképp állnak össze, akár egy zenekarban, ahol minden hang a helyére kerül.
A tökéletesség ellenére a kézműves jelleg minden darabon érzékelhető. Bár a kollekció megfelel a Hermès szigorú minőségi elvárásainak, az apró eltérések finoman jelzik, hogy valódi mestermunkáról van szó. A készítők keze nyoma intim, időtlen karaktert kölcsönöz az étkészletnek, így olyan tárgyak születtek, amelyeket egy nagymama ugyanúgy becsben tarthat, mint a fiatalabb generáció tagjai, hiszen az ilyen darabok túlélnek bennünket.
Forrás: architecturaldigest.in
Borítókép: Maxime Verret
Fotók: Hermés