Avola, Szicília Jón-tengeri partvidékének szívében, elsőre talán kevesek számára ismerős név. Ám a szerény városnév mögött egy világszerte elismert sikerágazat központja rejlik: az itt termett mandulát a világ legjobbjai között tartják számon. Stratégiai elhelyezkedése – a Noto-öbölre néző magaslaton – és gazdag történelme szorosan összefonódik a mandulatermesztés művészetével (olaszul mandorla). Az évszázadok során a föníciai hatások és a bibliai szimbolika is alakította, így született meg egyedülálló kulturális és gasztronómiai öröksége.
Az évszázadok óta átörökített hagyomány és a generációkon átívelő munka mélyen gyökerezik Avola termékeny földjeiben. A városban felnőtt, harmadik generációs gazdák példája is mutatja, hogy a mandula minősége nem a véletlen műve: az arabok által bevezetett intenzív öntözési technikák tették lehetővé, hogy ez az alapanyag idővel az olasz cukrászat egyik alappillérévé váljon.
Avola története
Avolát, amelyet sokan hatszögletű városként emlegetnek, a mediterrán kultúrák valódi olvasztótégelyeként tartják számon. A szicíliai partvidéken elfoglalt előnyös fekvése miatt egykor aranyföldnek számított, amely vonzotta a görögöket, a rómaiakat és a bizánciakat, akik mind maradandó nyomot hagytak a településen. Az 1693-as földrengés ugyan sokat elpusztított ebből az örökségből, mégis hozzájárult ahhoz, hogy Avola ma Szicília rétegzett múltjának élő mozaikjaként létezzen.
Ma Avola múltja a barokk templomokban, a történelmi épületekben, a régi receptekben és a lenyűgöző tájakban érhető tetten. A város nyugodt kitartása a helyiek mindennapjaiban is visszaköszön: a gyerekek mandulás kekszet majszolnak, az idősebbek pedig szappanmasszát öntenek formákba, hogy kézzel készítsék a hagyományos scibinát. Az évszázadok alatt megőrzött kreativitás itt tovább él, és olyan kézműves minőségben nyilvánul meg, amelyet a közeli nagyvárosokban már ritkán találni.
A mandulatermesztés folyamata
Avola mandulafáinak – vagyis mandorloinak – termesztése a természet ritmusát követi. A fákat gondosan, kézzel ültetik, egymástól távol, hogy gyökérzetük mélyen kapaszkodhasson a vulkanikus talajba. A gondos szelekció eredménye a betakarításban is megmutatkozik: a termést kézzel szedik, a Pizzuta mandulákat pedig óvatosan, az ágak megrázásával választják le a fákról. A gazdák ma már mindenféle mesterséges eszköz nélkül dolgoznak, szemben a régi időkkel, amikor az öntözés elengedhetetlen volt.
Az avolai mandulák jelentős része a hagyományos szicíliai édességek alapanyagául szolgál – marcipánhoz, gazdag cassatához vagy cukrozott mandulához. A konyhán túl a kozmetikai ipar is nagyra értékeli: olajai és krémjei nyugtató hatásukról ismertek.
Az avolai mandulafákat ma is olyan módszerekkel gondozzák, amelyek távol állnak a modern mezőgazdaságtól. Valószínűleg ezek voltak az elsők között azok közül a növények közül, amelyeket a Szicília partvidékét meghódító népek meghonosítottak. A város porózus talaja szimbiózisban él Dél-Olaszország száraz nyaraival és enyhe teleivel – ez a klíma biztosítja a páratlan minőségű mandulák egészséges virágzását.
Avola egyik legrégebbi és legismertebb termelője a Nastasi Mandorle, egy családi vállalkozás, amelynek két üzeme is működik a városban, mindössze néhány kilométerre Szürakuszától. A cég gyökerei 1898-ig nyúlnak vissza, amikor Lorenzo Nastasi vállalkozó két nővérével együtt kezdett mandulát termeszteni a környék földjein.
A Nastasi a szárazművelés hagyományát követi, amely teljes egészében a természetes csapadékra és Avola tápanyagban gazdag talajára épít. A különleges adottságok és a nyári virágzás miatt a betakarítás júliustól szeptemberig zajlik: a mandulákat gondosan meghántolják, majd három napig a napon szárítják, hogy megőrizzék édeskés olajukat és fás héjukat, az úgynevezett mallót.
Forrás: nationalgeographic.com
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.