Hirdetés
Hirdetés

A Rosensteinben harcos szerelem van

2016. szeptember 26.
Igazán csinos anakronizmus, hiszen a szeretet és a harc elvileg nem társítható fogalmak, de itt még ez is sikerül, bár ezek a kis csaták igazán jelentéktelenek, mégis valami megmagyarázhatatlan módon tényleg át vannak itatva szeretettel.
Hirdetés

Már vagy egy jó fél órája beszélgetünk Robival, amikor megjelenik Tibi bácsi és egy mosolygós kézfogást követően összeráncolt homlokkal, szigorú tekintettel már mondja is Robinak:
RT: A srác a konyhán nagy nokedlit csinál.
RR: Tudom, nagyon finom. Én kértem, hogy csináljuk így.
RT: Nem jó így, a nokedli nem lehet ekkora. Te is tudod, mert te nagy nokedli kedvelő vagy.
RR: Jó, máris utána nézek.
Hja, a gazda szeme. Robi és Tibi bácsi között ezek az apró „csaták”, figyelmeztető kiigazítások mindennaposak, de már koránt sem olyan léptékűek, mint korábban. A régóta náluk dolgozó kollégák már sóhajtva mesélik, hogy áááá, ez semmi, az „öreg” már nem is ordít és a tányérok is épek manapság, nem úgy, mint régen. Elsőre ez riasztónak tűnik, de a viszony szerelmes voltát tökéletesen igazolja, hogy Robi úgy néz „Apura”, mint egy félistenre, nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy neki ő a példaképe, míg Tibi bácsi morcos tekintete pillanatok alatt enyhül és úgy beszél a Robiról, mint aki nélkül a Rosenstein nem lenne Rosenstein. A régiek még emlékszenek, hogy a tányértördeléses időszakban is öt perc múlva már minden rendben volt. Mert a csaták kizárólag azért folytak és vannak legredukáltabb formában ma is, mert Tibi bácsi nem bírja elviselni, ha valami nem működik megfelelően, nincs a helyén, nem tiszta, etc, etc. Orvosi szakzsargonnal élve krónikus mániákus maximalista. Gyógyíthatatlan.
De inkább kezdjük ott, hogy hibáztam. Nagyot. Tele hassal érkezni a Rosensteinbe őrült felelőtlenség, mert a Robi kézfogás és üdvözlés után azonnal kezdi:
„Mit eszel? Van kitűnő fogasunk, vagy inkább libamájat ennél? Nem eszel? Hogy néz az ki, hogy idejössz hozzánk és nem eszel?! Na, jó, akkor egy kis desszertet? Na, egy isteni flódnit? Nem? Sebaj, akkor majd csomagolok.”
Így letorkolva már rég voltam. Úgy érzem magam, mint a Bazi nagy görög lagziban a vegetáriánus vőlegény, akitől a nagynéni elhűlve kérdezte: „Hogy érted, hogy nem eszi meg a húst?”, majd megengedően folytatta: „Ááá, semmi baj, majd csinálok bárányt!” Szóval a Rosensteinben enni kell. Vita nincs, ágálni hiábavaló szócséplés.
Amit a Rosensteinről tudni kell, azt már mindenki leírta, így azzal nem is foglalkoznék. Tradíció és innováció, hagyomány és új technikák, Tibi bácsi fegyelme és Robi ötletrohamai… Kár lenne ismételni magunkat.
Ami új, hogy a farm egyre jobban működik és kezdi befolyásolni az üzletmenetet. A kóser téliszalámi egyre nagyobb siker, sokan érdeklődnek iránta, de vannak már felvágottjaik is, amik közül Robi a mortadellájukra nagyon büszke, és emiatt át kell gondolni a fejlesztéseket. Ugyanis az étterem felújítását már három éve tologatja a család. Valahogy mindig jön egy olyan ötlet, aminek a megvalósítása részint nagyobb haszonnal kecsegtet, részint erősíti a Rosenstein brandet, mint például a saját sörfőzde létrehozása, ami szintén jó reklámfelület lehetne, ha ezrek innák a Rosenstein söröket. Már egy éve ezen pörög Robi agya, amióta Monyoék felnyitották a szemét, és úgy fest, közel van a megoldáshoz. Van is már a fejében egy régi sörgyár, ami már alig várja, hogy valaki leporolja, de ez még nem publikus.
Ami Robi food trackos álmait illeti, a kocsit már megvette, de ahogy fogalmazott, „hülye volt”, mert „beleszeretett” egy olyan járműbe, aminek a szerkezete nem bírná el a belevaló technikai eszközöket, így melegkonyhás megoldás kilőve. Marad egy hidegkonyhás verzió, amibe pont jól beleillik a farm kaják és a saját sörök promóciója szendvicsekkel és egyéb félkész ételekkel, de a projekt még nem teljesen kiforrott. Azon ábrándozik, hogy majd a Bécsi hipszter piacokra viszi ki a food trackját. Talán jövőre összeáll ez is, hiszen szétszakadni nem lehet, a fő energiákat még mindig az étteremre kell fordítani és az rengeteget elvisz. Egy időben mindenki kapacitálta a családot, hogy nyissanak még egy éttermet, de az tuti, hogy nem lesz. A család ebben egységes, mert egy családi étterem attól családi, hogy valaki mindig ott van az étteremben, márpedig a Rosenstein család az egy család, nem szétszakítható. Meg különben is:
RR: Nekem Apu a példakép és nagyon szeretném, hogy büszke lehessen rám, ezért egy időben azon agyaltam, hogy megcsinálom a saját stílusomat képviselő éttermemet, de rájöttem, hogy ez bizonyos értelemben szét is választana minket, amit nagyon nem szeretnék. Minden vita ellenére imádok vele dolgozni és nagyon inspiráló, ha együtt alkotunk. Ő kiigazítja a túlzásaimat, én kimozdítom a sablonjaiból, tehát zseniálisan működünk együtt. A fater már 73 éves, de ha melóról van szó, akkor brutál, amit dolgozik, simán letol engem, de szerintem bárkit a pályáról. Ma már többet van az unokákkal, de a rutinja, a tapasztalata, a tudása és az energiái mindig itt vannak az étteremben. Elpusztíthatatlan, lehet, hogy valami Hegylakó vér van az öregben.
Ez még akkor is igaz, ha Robi minden fórumon kinyilatkozta már, hogy a család kovásza Judit néni, aki nélkül semmi nem lett volna és mindezek mellett hiába Rosenstein Tibor a Rosenstein, de akkor is Judit néni főztje az alap. Amúgy ebben lehet valami, mert Tibi bácsi is büszke rá, hogy a nagymamája főztjére és receptjeire alapozta a tudományát, tehát a családban úgy tűnik, a nők adják meg a stabilitást és az irányokat, amikből aztán a férfiak sikert kovácsolnak. Pardon, főznek.
Ha már a nők a Rosenstein családban, akkor kihagyhatatlan Robi felesége is, hiszen Timi a sütikkel alkot új hangulatokat a Rosensteines világba, miközben négy gyermek anyukája. Robi szerint egy hős, mert elrendezi, lefekteti a gyerekeket és utána még nekiáll sütni. Talán ezért sem fog megvalósulni Robi álma, ugyanis annyira imádja a piciket, hogy legszívesebben húsz gyermeket szeretne, mivel a reggeli ébredésnél orrába kúszó babaillat a legkedvesebb számára. Nagyjából itt lett világos számomra, hogy a Robi tuti szakács, mert akinek a gyermekéről is az illat jut az eszébe, az vagy étellel, vagy parfümökkel foglalkozik, márpedig Robinak nem tudok ilyen irányú terveiről. Mármint eddig.
A mostani gasztroforradalmi szakadásról is megvan a véleményük. Tibi bácsi szerint is jó, ha van egy érdekcsoport, ami inkább az éttermek oldaláról fog meg néhány kérdést, bár abban már kétségei vannak, hogy ez arra is alkalmas lesz, hogy közösen kiépítsenek egy olyan termelői hálózatot, ami biztosítaná a hazai éttermek terroár jellegét.
RT: Ebben sok az ellenérdekeltség, ezért nem bízom benne igazán. Egyes éttermek beszállítói körüket érthető módon bizalmasan kezelik, pont azért, mert kevés az olyan jó minőséget biztosítani képes termelő, tenyésztő, akire támaszkodhatunk. Ezeket bedobni a közösbe, hogy számukra nagyobb lehetőségeket, forgalmat, ezzel több bevételt és megerősödést garantáljunk, így erősítve a hazai alapanyagokat, azért nem hinném, hogy megvalósul, mert ezek a kiváló szakemberek is nehézségekkel küzdenek és a termelői/tenyésztői kapacitásuk is korlátos, gyorsan nem tudnák megnövelni a mennyiséget, hogy mindenkit ellássanak, ami az éttermek oldaláról versenyt és konfliktust generálna. Ezt mindenki így látja és senki sem adja ki szívesen ezeket a neveket. Ezért azt gondolom, hogy ezt egy másik szervezetnek kellene megoldania, akinek ebben nincsenek ellenérdekei. Molnár Tamásék például erre is kiválóan alkalmasak lennének, ahogy a tankönyvük is hiánypótló eszköze a hazai szakképzésnek. Ezért bármennyire is rossz egy ilyen konfliktussal keveredett szakadás, de talán épp ez teszi helyre a szerepeket a gasztronómiai piacon. Így mindenki a helyére kerül és teheti azt, amihez a legjobban ért. Kezdetben, amikor Tamás megjelent a hazai vendéglátó életben, nem igazán kedveltük egymást, ma már kölcsönösen elismerjük, tiszteljük a másikat. Amit ő csinál, az nagyon fontos a hazai gasztronómiának, de sosem szabad elfeledkezni a tradícióinkról.
RR: A fater nagy újító, kísérletező, rendre ő veszi meg a legújabb gépeket, eszközöket, most például a fagyikkal szórakozik. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne próbáljon ki mindent, mint egy gyerek. De mivel nem csak szakács, hanem vendéglátó is, így neki a legfontosabb szempont, hogy a vendég boldog legyen. Ezért aztán jönnek a kisebb-nagyobb vívódások, és mivel egy vendéglátósnál mindig a vendégnek van igaza, így a vendég számára enged többet. Persze úgy csűri-csavarja, hogy azért minden újítás végül becsempésződik az ételekbe, de az Rosensteines íz ennek nem láthatja kárát. És akkor a vendég is boldog és a mi lelkiismeretünk is megnyugszik, hogy a legjobbat adtuk a legjobb módszerekkel, technikával, szakmai tudással, de nem erőszakoltunk le semmit a vendég torkán. Kőkemény harc ez a konyhában és sosincs vége, mert mindig jön valami új dolog, új irányzat, divat, amit részint jó lenne kipróbálni, beépíteni a kínálatba, de közben ne veszítsük el az értékeinket sem. Nagyjából olyan dilemmák, mint Reb Tevjénél a Hegedűs a háztetőnben. A fater ordítja, hogy hagyomány, én meg kiabálom, hogy evolúció, fejlődés, aztán lesz egy alku, ahol mindenki egy picit enged, és kézen fogva megyünk tovább.
Robi például a konyhába, ugyanis hirtelen dolga akadt, ezért sietve elbúcsúzik, mert már egy órája bent kellene lennie. Tibi bácsi még kvaterkázik velem, majd kifelé sétálva nem állja meg, hogy újra elmondja a szentenciát, amit nem tud elégszer elismételni és megerősíteni:
„Tudja, ez egy családi vendéglő. Azért güriztem egy életen át, hogy ezt megteremtsem magamnak, magunknak, a családnak. Nincs befektető, csak mi. Nem akartam senkihez igazodni. Mindent saját erőből értünk el, építettünk fel. Ez jó dolog, de felelősséggel is jár. Ezért fontos, hogy a családból mindig legyen itt valaki.”
Szeretettel búcsúzunk egymástól, kilépek az ajtón és visszanézek a bejáratra, aminek a tetején az van kiírva: Rosenstein. Mint egy túlméretezett névtábla egy lakás bejárati ajtaján. Mintha itt laknának. Mintha ez lenne a második otthonuk. Vagy az első?

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram