Sokféleképpen lehet kapcsolódni mind a gasztronómiai, mind az egyéni hagyományainkhoz. A családokban a generációkon keresztül öröklődő receptúrák és szokások sokszor válnak sarkalatos pontokká egy ember ízlésének kialakulásában. A nyitottság vagy az újító szellem ugyanúgy becsülendő lehet, mint az, ha valaki egy tradíció megörökítésében találja meg alkotószellemét. Rosenstein Tímea művészi ihletettséggel készült pitéiben valójában a süteményhagyományainkba haraphatunk.
„Anyukám gyakran sütött pitét régen, és először a tőle örökölt hagyományos sütőporos tésztával kezdtem kísérletezni. Erről gyorsan kiderült, hogy bár nagyon finom, nem tartja meg úgy a formáját, ahogyan kell ahhoz, hogy ilyen dekorációkat lehessen belőle készíteni. Végül hosszú évek folyamata volt, amíg sikerült kikísérleteznem a tökéletes tésztát. Bár mindenféle süteményt szerettem sütni, valószínűleg mégis az otthoni hagyományok miatt indultam el ezen az úton. Inspiráltak persze más dolgok is, és végül egy feltűnően díszes pite hatására született meg bennem a felismerés, hogy én is hasonlót szeretnék készíteni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy itthon is a házias ízeket kedveljük. Nem igazán vagyunk tortásak,
szülinapok után általában megmarad a torták fele. Egy pite azonnal elfogy.”
Bizonyára hallottuk már, hogy „ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján”, nos Rosenstein Tímea szerint ez akár igaz lehetne a pitéire is. Az izgalmas pitedekorációknál számára sokkal fontosabb, hogy a piték felidézzék a gyermekkor klasszikus ízeit.
„Mindig is az volt az elsődleges szempont, hogy a szépség ne menjen az íz rovására. Megesik, hogy egy adott minta nem igazán jön ki az adott töltelékkel, mert nem tudja megőrizni a formáját. Ezt mindig el szoktam mondani, amikor valamilyen extra mintával kérnek tőlem pitét, hogy az almás tartja meg legjobban a formáját, ezért arra ajánlom a különlegesebb díszítéseket. Meg lehet sütni így egy szilvás pitét is, de annak deformálódni fog a teteje. A tölteléket viszont nem fogom azért átvariálni, hogy a forma egyenletes maradjon, mert akkor már nem tudom garantálni az ízt.”
Fotó: @rosensteintimea Instagram
Míg a Tímea-féle piték tésztaborításának mintái sokszor feltűnőek, addig az ízek terén sosem vonzotta az extrém töltelékek kipróbálása. A kísérletezés így soha nem az alapanyagokban és aromákban, inkább a külsőségekben keltett feltűnést. Abban biztosak lehetünk, hogy a Rosenstein-pite töltelékekben teljes ízharmónia uralkodik. Valójában a kettő azonban nem teljesen független egymástól.
„Bizonyos töltelékek jobban megtartják a formát, míg mások kevésbé. Egy szilvás, barackos vagy epres töltelék – tehát jellemzően azok a gyümölcsök, amelyek sok levet eresztenek – sütés közben is jobban összeesnek, elvesztik a formájukat. Az almás töltelékhez én lereszelem az almát, és nem párolom meg előtte, csak fahéjjal és cukorral keverem össze, majd úgy töltöm a pitébe. Nekem ez vált be legjobban. Ezzel kapcsolatban azonban mindenki másra esküszik: van, aki szeletekre vágja, míg más megpárolja a tölteléket, mielőtt a pitébe kerül.”
Az elsődleges szempont tehát az íz. Ha becsukjuk a szemünket, és beleharapunk egy süteménybe, érezni fogjuk, hogy ezért érdemes volt-e dolgoznia a készítőjének. Az mindenesetre biztos, hogy ha egy sütemény nagyon finom, akkor nem a túldíszítettség vagy épp a díszítés hiánya miatt fogunk többet vagy kevesebbet enni belőle.
Rosenstein Tímea klasszikus almása
Az esztétika csak másodlagos? Nem egészen
Tímea pitéin az esetenként igazán részletgazdag látványon túl komoly társadalmi üzenetekkel is találkozhatunk.
„Úgy gondolom, hogy teljesen önazonos, amit képviselek. Szerintem ilyen apró kis gegekkel talán elfogadóbbá lehet tenni az embereket, könnyebb őket érzékenyíteni a társadalmi kérdések iránt. Arra gondolok mindig, hogy enni mindenki szeret.
Elég kevesen vannak azok, akik azt mondják, hogy nem szeretik a süteményeket vagy az édességeket. Ezért úgy látom, akár ezzel is fel lehet hívni a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek mellett lehet, hogy másképpen elsiklanának az emberek.”
Fotó: @rosensteintimea Instagram
A kortárs képzőművészettől egyáltalán nem idegen a food art fogalma, de önmagában a művészet és a gasztronómia összekapcsolódása sem újkeletű. Talán
nem sokan gondolnák, de Rosenstein Tímea sosem gondolt magára különösebben jó kézügyességgel megáldott emberként, és nem voltak művészi ambíciói sem.
https://www.instagram.com/p/CP_Sa80hsMm/
„Szoktam más édességeket is készíteni, de ez a fő vonal, mivel ezt élvezem legjobban. Valószínűleg azért, mert ezen az édességen adott egy olyan felület, ami szinte kínálja magát: lehet vele kísérletezni és játszani. Sokan kérdezik, hogyan van ehhez türelmem, de számomra ez valójában kikapcsolódás. Teljesen el tudok merülni egy pite elkészítésében, és közben fel sem tűnik, mennyi idő telt el. Előfordult már, hogy egy órát is eltöltöttem csak a minta elkészítésével, de ez valójában nem munka számomra, inkább kikapcsolódás.”
A pitéken keresztül egyúttal akarva-akaratlanul a gasztronómiai örökségeinkhez is kapcsolódunk. Talán ennek az édességnek a különleges díszítései is szimbolikával bírtak egy korábbi időszakban, csak éppen elfeledtük ezt... Sok dolgot fedezünk fel újra, amit immár több generáció nem gyakorolt: ilyenek az élelmiszertartósítási szokások, a kovászolás vagy éppen a vadnövények gyűjtése, de a főzés és sütés területén is van mire támaszkodnunk.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.