Emlékszünk arra az időszakra, amikor pálinkának lehetett nevezni minden, alkoholt tartalmazó, aromásított , gyümölccsel még véletlenül sem találkozott szeszesitalt bármilyen következmény nélkül? 2008-tól írja csak le törvényi szabályozás, hogy kizárólag a száz százalékban Magyarország területén termett gyümölcsből (és semmi másból) készült, itthon feldolgozott, minimum 37,5 százalék v/v alkoholfokú párlat cimkéjén szerepelhet a pálinka szó, ami hirtelen zavart okozott a fejekben. A vásárlók nyilván nem a törvényt olvasgatták, így évekig tartott a folyamat, míg a fejekben letisztultak a kifejezések. Ehhez szükségeltetett egy pontos szabályozás – és némi iparági nyomás.
Valami ilyesmi zajlik most a tejek piacán. Az iparági nyomás erősödőben van. Mert mi is a tej? Fehér színű ital, amit a kávénkba löttyintünk? Nagyjából ennyi a definíció, hiszen ugyanúgy tejnek hívjuk a növényi alapanyagból készült fehér folyadékokat is, amiknek az eredete köszönőviszonyban sincs a tejével. Gabonatej, mandulatej, rizstej, szójatej. Sorolhatnánk, de az még a kicsoportos óvodások számára is világos, hogy ezek nem gabonamama vagy mandulamama tőgyéből, fejés során kinyert italok.
A malíciát félretéve az alternatív tejek piaca egyre növekszik. Nem nehéz kitalálni, hogy a tej rovására. Ahhoz hasonló zajlik a tejiparban, ami több mint száz évvel ezelőtt már megtörtént – a margarin és a vaj piaci párharcában. Akkor az olcsóbban előállítható margarinról olyannyira elhitték az emberek, hogy teljesen pótolni lehet vele a vajat, hogy előbbi fogyasztása megugrott, kijjebb szorítva a vajat. A tejipari lobby (aminek az Egyesült Államokban a Capone-család is része volt – de ez egy másik, érdekes történet) mindent megtett a pozicíók védelme érdekében: kötelezve a versenytársat, hogy színezze meg termékét (rózsaszínre vagy barnára: hogy minél kevésbé legyen hívogató és összetéveszthető a vajjal), vagy elérték, hogy extra adót vessenek ki rá, hiszen a margarint elsősorban az alacsonyabb jövedelműek vásárolták kedvezőbb ára miatt, a szegények eledele volt, akik margarin híján üresen ették a kenyeret – mert vajra pénzük nem jutott.
Az Egyesült Államokban valami hasonló történik most a tejjel. Sorra zárnak a tejüzemek, az értékesítés negatív számai dollármilliárdban mérhetőek. Mivel a gazdaságra jelentős hatást gyakoró folyamatról van szó, már a politikusok is felkapták a fejüket, és olyan szabályokat igyekeznek alkotni, ami a tej szó használatát feltételekhez köti.
Visszatérve a margarinhoz: III. Napóleon francia császár Hippolyte Mége-Mouriés nevű kémikusa állított elő valami hasonlót először, oleomargarine néven. Innen került át az Egyesült Államokba, ahol a korlátozások ellenére a munkásosztály népszerű, élelmiszerévé vált, és beépült az étkezési kultúrába. Mire a huszadik század ötvenes éveiben megérkeztek a vaj egészségkárosító hatásáról szóló hírek és tanulmányok, a margarin újra legyőzni látszott állati eredetű versenytársát.
A vaj és a margarin a mai napig egymás szomszédai az üzletek polcain, éppen úgy, ahogyan a tej és azternatív, tejnek nevezett termékek. Szabályozással, marketinggel és konkurenciaharccal valami bizonyosan elérhető, de
az igazi döntéseket a vásárlók hozzák. Akikről César Ritz óta tudjuk: mindig igazuk van.
Az alábbi írásunk már két és fél éve született a témában...
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.