Mindezek ellenére az étterem meglepően mentes minden hivalkodástól. A Manuela az Artfarm, Manuela és Iwan Wirth – a Hauser & Wirth galéria társalapítóinak – művészetközpontú vendéglátómárkája, amely tudatosan elfordul a hagyományos fine dining világ sokszor merev eleganciájától. A hely inkább egy nyitott, élettel teli közösségi tér hangulatát idézi, mintsem egy klasszikus csúcsgasztronómiai étteremét.
A légkör névadója legendás vendégszeretetét tükrözi: azt a meggyőződést, hogy a kiváló étel – akárcsak a jelentős alkotások – a nagylelkűség egy formája. A Manuela egyúttal azt az elképzelést is megtestesíti, hogy a kultúra és a mindennapi élet nem választható el egymástól. Ezt a szemléletet a londoni Russell Sage Studios által tervezett enteriőr érzékenyen és játékosan közvetíti.
A nyitott konyha nyüzsgésétől a gondosan válogatott alkotásokig minden részlet tudatosan került a helyére. A Manuela valódi ereje éppen ebben a természetes, magától értetődő eleganciában rejlik.
Az újrahasznosított faanyagok, a betonpadlók, az égetetlen agyagvakolattal borított falak és a szabadon hagyott légcsatornák letisztult hátteret teremtenek, amely SoHo ipari múltjára reflektál. Ebbe a nyers, mégis kifinomult környezetbe illeszkedik nyolc elismert New York-i művész helyspecifikus alkotása, melyek közül több a tér funkcionális elemeként is szolgál.
Az étterem egyik legfeltűnőbb darabja Mika Rottenberg: Chandelier for Manuela című installációja, amely a bárpult fölött lebegve azonnal magára vonja a tekintetet. A mesebeli indákat idéző, színes fénygömbökkel megvilágított alkotás újrahasznosított műanyagokból és az észak-new yorki erdőkből eltávolított invazív futónövényekből készült. Egyszerre utal a fenntarthatóságra és a hely játékos, közösségi szellemiségére.
A belső tér oldott hangulatát Mary Heilmann Floating Tile Tables című asztalai erősítik tovább. A szinte zsírkrétakészletet idéző színek könnyedséget visznek a térbe, míg a fa asztallapokba illesztett, organikus formájú kerámialapok minden darabot egyedivé tesznek. Kézzel készített tárgyak, amelyek egyszerre működnek bútorként és önálló alkotásként.
Hasonlóan figyelemre méltó Rashid Johnson hétméteres mozaikasztala, amelyet egy egyedi tervezésű vörös szőnyeg egészít ki. A markáns kompozíció a privát étkező vizuális középpontjává válik, karakteres energiát adva a térnek.
Matthew Day Jackson kígyózó vonalvezetésű Kolho székei egyszerre szoborszerűek és funkcionálisak, jól tükrözve a hely szemléletét, amely nem tesz különbséget használati tárgy és design között.
A falakon Rita Ackermann expresszív gesztusai és Pat Steir meditatív absztrakciói folytatják ezt a vizuális párbeszédet. Az egyes munkák nem csupán díszítik a teret, hanem aktív szereplőivé válnak annak atmoszférájának.
A kompozíciót Louise Bourgeois 1995-ben készült bronzszobra, a Spider II teszi teljessé. Finoman kirajzolódó árnyéka költői emlékeztetőként utal a tér, az alkotás és a közösség közötti kapcsolatokra.
A fenntarthatóság a Manuela működésének egyik alapelve, amely nemcsak a belsőépítészeti megoldásokban, hanem a konyha szemléletében is megjelenik. A vintage bútorok, az újrahasznosított anyagok és a gyártási maradékok kreatív felhasználása mellett az étlap is tudatos döntésekre épül.
Az Artfarm regeneratív mezőgazdasághoz kötődő gyökereiből kiindulva a Manuela elsősorban szezonális alapanyagokkal dolgozik. A beszerzés etikus gazdaságokra, helyi termelői piacokra, valamint New York, New England, Maine és Montauk termelőire, illetve halászaira támaszkodik.
A nyitott konyhában, fatüzelésű grillen készülő fogások egyszerűek és mindenféle felesleges manírtól mentesek. Az étlapon olyan ételek szerepelnek, mint a royal corona babbal tálalt sült fehérrépa vagy a fűszeres ördöghalnyárs, miközben a vendégek Cindy Sherman egyik fotója alatt vacsorázhatnak, vagy éppen egy olyan asztalnál foglalhatnak helyet, amely önmagában is műalkotás.
A koktélkínálat ugyanezt a játékos szellemiséget követi. A Pop Art brandyt, cassist, pezsgőt és narancshéjat társít, míg az Aged Atelier érlelt rumot, fahéjat, málnát és napraforgómagból készült orgeat-szirupot ötvöz.
Egy olyan városrészben, amely régóta a kreativitás egyik központja, a Manuela nem csupán SoHo művészeti örökségének kortárs továbbgondolása. Arra is emlékeztet, hogy a művészet helye nem kizárólag a galériák falai között van, hanem ugyanúgy ott lehet egy vacsoraasztal mellett vagy egy baráti beszélgetés közben is.
Forrás: yatzer.com
Fotók: Dave Watts, Kristin Teig