Nehéz lenne felbecsülni, hogy mekkora erővel bír egy-egy jól futó, hiteles (vagy nagy elérésű, de kevésbé színvonalas... ) sajtóorgánum ajánlása, de mindenképp nagy megtiszteltetés a megjelenés a National Geographic online hasábjain. A világ legkülönbözőbb szegleteiben élő szerzőik ajánlásokat írtak: Brazíliától Erdélyig, Koppenhágától Baszkföldig és ebben a szűk, 25 szereplős listában kapott helyet az alföldi tájegység.
A világörökség részeként jegyzett, mintegy 1700 négyzetkilométeres terület több, mint a szikes puszta, a Kilenclyukú híd és a csikóskultúra egyvelege: a Közép-Tisza-vidék mezőgazdaságilag, termelők szempontjából is jelentős terület. Nem beszélve a hajdani csárda-romantikáról és ezen jellegzetes vendéglátóegységek népszerű fogásairól.
Az élénk hortobágyi megzőgazdaság fontos takarmányai az olajrepce, a tökölybúza vagy a kukorica. Őshonos állatfajok között tartjuk számon a szürkemarhát, a rackajuhot és a mangalicát. Ennek megfelelően sokan foglalkoznak állattenyésztéssel és bivalytejtermékek, szürkemarha- és mangalica felvágottak készítésével is.
Az előbb említett csárda-romantikának köszönhetjük sok mai napig kedvelt ételünket. Nincs Hortobágy olyan ételek nélkül, mint a nehéz, tésztás-burgonyás levesek, pásztorételek, tarhonyával készített fogások, tokányok, túrós lepények, tésztaételek. Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy a hortobágyi húsos palacsinta egy fantáziaétel, nincs sok köze az Alföldhöz.
Bár ennek ellenére sajnos kifejezetten hortobágyi éttermekben nem dúskálunk, így nem tudunk hozzátenni Vitray Tamás hortobágyi gondolataihoz, de a neves lap ajánlása igazán megtisztelő.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.