A Hokedli cuki. E jelző sok jóérzésű emberben nyilván inkább gyanakvást kelt, hiszen ebédidőben jellemzően ebédre vágyunk, nem cukiskodásra. Nem is pasztellrózsaszínre szabott shabby chic stílust értünk ezalatt (a közelben több hely is ilyenre szabott). Átjárja valami olyan természetesség és fiatalos lendület ezt a kifőzdét, amihez kifejezetten jól állnak a vicces kiírások, a hokedlis poénok, sőt van egy nehezen megfogalmazható liliputi érzése az embernek ezen a kis helyen (normális méretűek a bútorok, aggodalomra semmi ok).
Ilyesmikre gondolunk:
A Hokedli tehát kicsi, kedvesre szabott, mindig jó illatok áradnak kifelé, és tonnányi zöldség érte meg már a konyháján főzelékmetamorfózisát. Eszembe jut egy régi beszélgetés: egy német ismerősömnek nagy elánnal magyaráztam a jó magyar főzelékekről, nem találva a német szót rá, az angol pottage-ként megnevezve (ez a Hokedli angol megjelölése is, pottage bar). Hát, ezzel sem voltam beljebb, mintha legalábbis a hokedlit ecseteltem volna németül, számomra ekkor lett nyilvánvaló a főzelék, mint olyan, hungarikum mivolta, amit nemhogy nem ismernek tőlünk nyugatabbra, de a magyarázatom némi viszolygást is keltett, kelkáposzta no és a tejjel, fokhagymával főzött spenót fronton. Szegények, nem tudják, miről maradnak le! (Egyébként valamiféle egytálételként lehet elmagyarázni, ahogyan arrafelé a gulyást is ismerik, és ami persze nem fedi a valóságot.)
Fotó: Dining Guide
De vissza Magyarországra, azon belül is a VI. kerületbe, a Nagymező utcába. Néhány számmal arrébb üzemel a Két Szerecsen Bisztró, szemben a mexikói Tereza. Egy ragyogóan napfényes téli napon tértünk be ebédelni a Hokedlibe, megvolt a bája, ahogyan két üzletember a kinti, állóhelyes asztalnál télikabátban kanalazta a jól megérdemelt főzelékét.
A bejáratban krétatábla nyugtat meg, hogy nem csak kutya-, hanem emberbarát helyen járunk, és az árszabáson legalább ennyire kellemes végigfuttatni a szemünket, mert az egyszerűen csodálatos, ha egy szimpla hétköznapi ebédért nem kell háromezret vagy még többet otthagynunk, és igazi ételt kapunk cserébe. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy nehéz fizikai munkát végzőként vagy megrögzött nagyétkűként nem fogunk pukkra lakni, de talán nem is cél ez egy munkanap kellős közepén (délután ötig tartanak egyébként nyitva).
Fotó: Dining Guide
Személy szerint nagyra értékelem azokat a helyeken, amelyek nem egyopciós kínálattal várják a növényi étrend mellett döntőket, viszont a vegetariánus és vegán vonal nem kizárólagos. Egy szuperelkötelezett vegán nem enne itt, hiszen hús is van a konyhán, de a megengedőbbeknek remek választás a Hokedli, hiszen az ő egyik legnagyobb problémájuk, hogy ugyanazt a néhány ételt kapják vega/vegán címszóval (még mindig) a legtöbb helyen. Itt viszont olyan fantáziával készülnek a húst, tojást, tejet és tejtermékeket kerülő levesek és főzelékek, hogy elkényeztetve érezhetik magukat növényevő embertársaink is – és persze bárki, aki el tud képzelni egy étkezést hús nélkül.
Ottjártunkkor zöldséges pulykavagdalttal kértük a kókusztejes-bébispenótos vöröslencse-főzeléket, és puliszkapizza (!) feltéttel a földimogyorós zöldborsófőzeléket. Utóbbi kicsit extra párosítás, de működtek együtt. Ezzel a négy tétellel pedig elég jól be is lőttük a Hokedli ételeinek világát: főzelékek és feltétek merészen, nem bebetonozott receptúrák alapján, és apropó, betonozás: lényegi pont, hogy betonszerű rántások nélkül készülnek itt a főzelékek. Bár nem kérdeztünk rá, de tekintve, hogy gluténmentesek voltak a főzelékek, tippünk szerint vagy rizsliszttel vagy a saját anyagával (avagy a hüvelyes zöldségekkel) lehettek sűrítve.
Tény, hogy ide ne azokért az izmos házi főzelékekért jöjjünk, amibe női felmenőink beledobják a füstölt oldalast vagy némi természetes ízfokozó gyanánt kolbászt karikáznak bele (a pörkölt mellé), nehogy a végén még elfogyjunk. Újvonalas, könnyedebb főzelékek ezek, óhatatlanul eszünkbe juthatnak róluk a blogger és könyvszerző Főzelékes Feri reformer receptjei is.
Amikor hagyományos ízvilágban gondolkodnak, akkor is könnyedre veszik a figurát, de előszeretettel tobzódnak az íz- és alapanyagfúziókban. Érzékeltetnénk is: kókusztejes, gyömbéres batáta-krémleves, lime-os kukoricakrémleves, sült körtés sütőtökkrémleves, Madras currys kelkáposztafőzelék, chilis paszternák főzelék. Komoly vonzalmat táplálnak a curry és más ázsiai fűszerek iránt, a pulykás vagdalt pedig szintén egy sztenderdjük, sokféle módon készítik, gyakorlatilag a hús és a kenyér egybeszabásaként működik a főzelékek mellett.
Zöldség- és gyümölcshasználatukban abszolút szezonkövetőek, étlap nincs is, kizárólag táblás ajánlat, amely napról napra változik, a reggeli piac adta földi jók mentén. A kókusztejet – úgy sejtjük, hogy – azért preferálják, mert felvállalt céljuk a vegákon és vegánokon kívül a laktóz- és gluténmentesen táplálkozóknak is kedvezni. És bár egyértelműen zöldséghangsúlyos a konyha, a kínálatban felbukkanó kacsamáj, hurka, mustáros tarja, oldalas (és a többi húsféle) jelzi, hogy a Hokedlitől távol áll a kirekesztés.
Örömmel konstatáltuk, hogy a hely jófej kommunikációja nem merül ki a feliratokon és Facebook-bejegyzésekben. Az alapanyagokat firtató kérdészáporunkra a pult mögött álló két fiatal srác angyali türelemmel válaszolgatott.
Egy gond van a Hokedlivel: hogy kicsi. Ez pedig ugyebár nem hiba, hanem helyi adottság. Ebédidőben gyakran megesik, hogy nem lehet leülni, pedig olyan kifőzde ez, ahol szívesen ottfelejtené magát egy kicsit az ember, hiszen éppen az ellen mennek immáron több mint öt éve, amit olyan címszavakkal lehet illetni, mint "nagyipari", "futószalagon" és "pörgés". Ha maradunk, ha elvisszük, az ételek komposztálható Vegware tálkákban érkeznek.
Jó szívvel ajánlható kis ételsziget Pesten!
Árak: levesek 550 Ft, főzelékek 950 Ft, feltétek 550 Ft, desszertek 550 Ft; leves+főzelék menü: 1390 Ft, főzelék+feltét+desszert menü: 1390 Ft, leves+főzelék+feltét+desszert menü 1890 Ft
Hokedli
Cím: Budapest VI. kerület, Nagymező u. 10.
Nyitvatartás: minden hétköznap 11:30-17:00 (szombat-vasárnap zárva)
Az étkezde Facebook-oldala
Dining Guide