Ez nem máson alapul, mint azon, hogy az éttermi vendégek egy része nem ért a borokhoz, így legszívesebben a legolcsóbb tételt rendelné. Mivel azonban ez nem feltétlen veszi ki jól magát, a legtöbben a második legolcsóbb bor mellett döntenek. Félrértés ne essék, ez nem valami univerzális szabály, de valóban létező jelenség.
A Gastro Obscura nevű weboldal nemrég készített egy felmérést, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon tényleg így választanak-e az emberek, és ha igen, mégis milyen arányban lép életbe a jelenség. A kutatás arra is irányult, hogy vajon az éttermek figyelembe veszik-e ezt, és esetleg különös műgonddal választják-e ki második legolcsóbb borukat. A megkérdezettek 53 százaléka igennel felelt arra a kérdésre, hogy választotta-e már ilyen megfontolásból a második legolcsóbb bort, de kiderültek egészen extrém választási szempontok is. Volt olyan válaszadó, aki mindig olyan palackot választott, amelynek a címkéjén volt egy ló vagy egy lovas, ha pedig nem volt ilyen, akkor maradt a whiskynél.
Sokan osztják azt a véleményt, hogy egy jó étteremben az olcsóbb bor is megteszi, hiszen ha a hely valamit is ad magára, úgysem árul rossz bort. Az is kiderült, hogy van olyan étterem, amelyik számítva a jelenség életbe lépésére
szándékosan választja ki kínálatának második legolcsóbb tételét, és ez nem ritkán átárazással is jár.
Összességében azonban az lett a tanulság, hogy a megkérdezettek mindössze egyötöde választja rendszeresen ezt a stratégiát, egy részük nem is tudatosan. Költői kérdés, de vajon itthon hányan élnek ezzel a módszerrel?