2014 májusában bukkant fel egy infografika, és mint oly sok minden az interneten, ez a gyűjtés is a BuzzFeeden pörgött fel. Ennek alapján amerikai forrásra gyanakodhattunk, de az amerikai médiavállalat egy angliai munkatársa szerepel a poszt szerzőjeként. A ma már ezen az oldalon nem betölthető képek forrásmegjelöléséből kiderül, hogy eredetileg egy NeoMam nevű manchesteri kreatív ügynökség grafikai munkája az anyag.
Egy kis plusz érdekesség, hogy a BuzzFeed a CheapFlights fapados repülőjegyértékesítő oldal magazintartalmát is feltüntette forrásként (itt a grafikák is láthatók), és ezen az oldalon történetesen egy Olga Szoke nevű szerző felel az anyag kikerüléséért, vagyis a neve alapján éppen magyar származású tartalomfelelős.
Míg a britekkel kegyes volt a gyűjtés, és egy zsírokban-szénhidrátban gazdag, brutál angol reggelit jelölnek meg másnaposságra való gyógyírként, és még egy egyetemi kutatással is érvelnek a baconös szendvics mellett, más nemzetek másnapos szokásai már más fényben tűnnek fel. Az olaszok állítólag szárított bikapénisszel, a mongolok paradicsomlében savanyított birkaszemmel tünetmentesítenek.
De hogyan kerül verébürülék a konyakba?
Kutyaharapást szőrével, persze. De hallott bárki is olyan tradicionális magyar másnaposság elleni módszerről, miszerint konyakba áztatott verébkakával kúrálnánk magunkat egy émelygős másnapon?
2018 elején már foglalkoztunk ezzel a furcsasággal, és ha egyelőre nem is találtuk meg a magyarázatot, egy kis orvoslástörténeti gyöngyszemre bukkantunk a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, valamint a Magyar Orvostörténelmi Társaság kiadásában. A tanulmányokat és közleményeket megjelentető, Communicationes de Historia Artis Medicinae folyóiratban két rövid említést tesznek veréb ügyben.
Az Állati és emberi ürülékek a fog- és szájüregi betegségek gyógyításában bekezdésben (1.6.1. pont, 143. oldal) szerepel egy említés:
„Makay és Kiss szerint (1988: 44–47) még a 20. század végén is előfordult, hogy Szathmárban verébszart dugtak a fájós fogba."
Az iménti, egyébiránt egy még kíméletesebb leírás, mert olyan ínyencségek bukkannak elő eleink népi gyógyászatából, minthogy „A foggyógyításban gyakran használtak állati ürüléket, például holló ganéját és fehér ebszart (Lentsés 1577): Hollonak ganeyath ha az odwas fogban tezöd faydalmat el vezy, merth el ronthya az fogat (...) A ganéjterápia elterjedt módja volt az is, amikor „dunsztkötésként” a dagadt arcra helyeztek valamilyen állati ürüléket.
A folyóirat 148. oldalán azután ismét előkerül a „verébszar" dunsztkötésként alkalmazva.
Ha a verébürülékkel egy gyógyító alkoholos tinktúra hozzávalójaként találkoznánk, azzal valamelyest talán már közelebb lennénk a másnaposság elleni, állítólagosan magyar verébkakás konyakos csodaszerhez – de ilyenről nincs szó. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy a magyar népi hagyományokban valóban felbukkan a verébürülék gyógyító célzattal.
Mi a részünkről a konyakot továbbra is inkább libamáj, gesztenyeleves, csokoládé vagy legfeljebb szivar, és nem veréb társaságában látjuk szívesen.
Dining Guide