Hirdetés
Hirdetés

A magyar festészet találkozása a magyar konyhával

SZERZŐ: Szűcs Péter
2016. június 5.
 

Szivar formájú olasz édes tésztába töltött friss tojáskrém, szivárványszínű bagelbe darabolt libamáj és szarvasgombás pattogatott kukorica. Többek között ezt a három szokatlanul izgalmas kreációt álmodta meg a Rosenstein család a Falk Miksa utcában, a Virág Judit Galériában tartott Képek és séfek sorozatának első estjére. Az alkalmi színpadon Rosenstein Robi édesapja, Rosenstein Tibi bácsi és Virág Judit galériatulajdonos művészettörténész lánya, Kelen Anna beszélgettek arról, hogyan kapcsolódhat össze az 1920-as, 1930-as évek kalandos életű magyar festői – Kádár Béla, Scheiber Hugó, Czóbel Béla és Iványi Grünwald Béla művészete a mai Budapest egyik izgalmas gasztronómiai alkotócsoportjának, a Rosenstein családnak a kreativitásával. Az estet követően a Rosensteinben találkozunk egy könnyű ebédre a nemrég negyvenet betöltő Rosenstein Robival.

Hirdetés

Egyik korábbi feledhetetlen gasztronómiai Rosenstein élményemet idézem föl neki először, amikor a LANVIN francia divatház kreatív igazgatóját, Alber Elbazt hoztam ide vacsorázni pár évvel ezelőtt. „Én szolgáltalak ki benneteket, emlékszem, a kilencesen ültetek, és azóta is sajnálom, hogy nem adtam a kezébe a vendégkönyvet, hogy skicceljen valamit, büszkék vagyunk azokra a hírességekre, akik szívesen emlékeznek vissza az itt töltött időre, Robert de Niro szakácskönyvet kapott tőlünk ajándékba, de itt felejtette. Büszkék vagyunk rá, hogy pár nap múlva telefonált, hogy küldjük utána, mert biztosan itt maradhatott. Neki annyira ízlett a harcsánk, hogy szerette volna, ha az ő éttermében is helyet kap a későbbiekben.”
Robi a heti ajánlatból, a falon lévő táblára krétával írt menüből válogatja össze a könnyű ebédet. Szent Jakab kagyló a felütés, spagettivel, ami valójában malacbőr, de olyan rafináltan elkészítve, hogy első ránézésre áttetsző hagymacsíkoknak nézem „büszke vagyok, hogy végül olyan lett ez a malacbőr, amilyennek elképzeltem”. Csak egy csészényit kérünk a spárgalevesből, hogy maradjon hely a vaddisznónak is, amit gombákkal és friss zöldborsómártással készítettek. Mivel az első asztalnál ülünk, Robi minden belépőnek, törzsvendégnek külön köszön, egy sztárvendéget együtt is sikerül köszöntenünk, Phil Zimbardo, a Men Disconnected című könyv szerzője hozzánk hasonlóan a Rosensteinben ebédel aznap.
Aki belép ide, először több oklevelet és elismerést lát a falon, mint festményt, de a Robert de Niroval közös kép is kikerült.
Először azt gondoltam, hogy képeket kitenni nem elegáns, de aztán magamat is megnyugtattam és nekem fontos emberek is megnyugtattak, hogy ha itt vacsorázik egy Meryl Streep vagy egy Robertt de Niro, akkor erre igenis büszkének kell lenni. Azóta nemcsak a vendégkönyve íratok, hanem fotózunk is. Ahhoz pedig, hogy minden festményt megtaláljon az ember, alaposan körbe kell nézni a különtermekben is. Jócskán van belőlük szerencsére.
Ezért is találtátok ki Virág Judit Galériával való együttműködést?
Nagyon szeretjük a festményeket és a képzőművészetet, de a Képek és séfek est létrejöttének egyik fő oka az volt, hogy szerettünk volna egy olyan világlátott új közeg felé nyitni, aki hozzánk hasonlóan fontosnak tartja a vendéglátás - fogadás magas minőségét is.
Vannak kedvenc festőid?
Akiket szeretünk, itt lógnak a falakon, de hiteltelen lenne, ha most elkezdeném sorolni őket. Én vendéglátós vagyok és az elégedett vendéget és az üres tányér látványát szeretem.


Honnan jött a szarvasgombás popcorn vagy a szivárványszínű bagel ötlete?
Mindegyik az erre a speciális Képek és séfek estre kitalált saját alkotás. New York az egyik kedvenc városom és az egyik fő inspiráció. Amikor először jártam ott néhány évvel ezelőtt, olyan nagy hatással volt rám, hogy később többször is visszamentem oda és sok étteremben és eseményen megfordultam, de dolgoztam is ott. Szerintem mindegyik új kreáció nagyon jól sikerült, még akkor is, ha a popcorn-t először másképpen képzeltem el, de szerintem az csak jót tehet, ha az ember felvállalja a kísérletezést a gasztronómiában, másképpen ugyanis nincs fejlődés.
New York mellett hol töltődsz, honnan inspirálódsz?
Olaszországba ha tehetem, háromszor – négyszer is kimegyek, árubeszerző körútra és töltődöni. Treviso és környéke, ahová megszököm a hétköznapokból. Ott csavargok legtöbbször jóbarátommal, Örkény Tibivel is. Ő divattal foglalkozik, én gasztronómiával, és különböző ajtókat nyitunk ki egymásnak Olaszországban. Jókat eszünk, iszunk, van, hogy jönnek még velünk haverjaink. Ott találtam ki azt a szivarba töltött tojáskrémet, amit Scheiber Hugó művészetének dedikálva készítettünk. Egy klasszikus olasz édességet gondoltam újra, és nagyon örültem, hogy nagy sikere volt az este folyamán. Berlin a másik állandó kedvencem, ahol mindig minőséggel és progresszív új ötletekkel találkozom. Onnan jött az a food truck ötlet is, amin most dolgozunk, de bármikor is járjak ott, mindig új ötletekkel és megvalósítandó tervekkel gazdagabban térek haza.
Hogyan fogadta a Rosenstein tradicionális ízekhez szokott törzsközönsége az új irányokat pár évvel ezelőtt?
Eleinte vegyesen, de aztán rájöttek ők is, hogy az alap mindenben megmarad, és ez a Rosenstein ízvilág, ezen kívül minden tradicionális étel szerepel az étlapon, azóta is minden napnak megvan a maga étele. 2008-ban, amikor kitört a válság és a hazai gasztro forradalom, akkor éreztük, hogy nekünk is váltani kell. Eltűntek az építőiparban dolgozó törzsvendégeink, a kéményesek, a tetősök, az építtetők és megjelentek az új megoldásokra is fogékonyak. Akkor én is jobban beálltam a konyhába, minden napra, minden hétre kitaláltunk valami újat. Modern, friss heti ajánlatot írtunk ki arra a táblára, ami azóta is ott lóg, arról válogattunk most is ebédet. A szezonális ételek mindig népszerűek, ezért a farmunkkal kapcsolatban is állandóan új ötleteim vannak. Szeretek újítani és bátran nagyobbra nyitni az ollót, a Rosenstein márkával most éppen minőségi árucikkeket, nyersanyagokat értékesítő bolthálózatról álmodom és tudom, hogy hamarosan meg is fogom valósítani.
Nemrég töltötted be a negyvenet, van négy gyereked, és úgy tűnik, hogy az élet mintha csak most kezdődne igazán.
A kreativitás folyamatosan frissen tart. És addig, amíg az embernek vannak tervei és mindenről eszébe jut valami új, nincs mitől tartani. A negyventől egyáltalán nem tartottam én sem addig a percig, amíg már csak egy hétre voltam tőle és a haverjaim egyre többet frocliztak vele, na akkor előjött egy kis feszültség, ami abban a pillanatban múlt el, amikor betöltöttem. Azt vettem észre, hogy minden pont ugyanolyan volt előtte is, mint amilyen utána, tehát nincs és nem is volt okom az aggodalomra. Ha a gyerekeim megnőnek, akkor még több idő jut az önmegvalósításra.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram