És tortát reggelizni igenis ér.
Nagy a választék a péksütemények között: volt fahéjas és kakaós csiga (de milyen!), juhtúrós pogácsa, túrós papucs, croissant, túrós batyu, fahéjas-almás táska, csokis sütemények, isler, répatorta, és persze a névadó szerelmes levél, szilvával és naranccsal töltve.
A répatorta dús, de nem fojtós tésztájú, pirított, ropogós diódarabok és vaníliás krém egészítik ki. A fahéjas-almás tésztája kicsit puha, ropogósabbra számítottunk, de a töltelék pont olyan, mint otthon: nem túl édes, pont annyira fűszeres, hogy ne nyomja el az alma ízét. Viszont a szerelmes levél volt a legjobb meglepetés: ez az a péksütemény, amit általában lenéznek, mert csak leveles tészta lekvárral töltve, de nem akkor, amikor igazán vajas a tészta és az ízét még a reggeli után fél órával is érezzük még a szánkban - szilva, narancs, szuper tészta, ezt mondjuk ennénk holnap reggel is.
Az ilyen croissant-szendvicsek azok, amiket ha béna alapanyagokból raknak össze, totális jellegtelenségbe fulladnak, de a majonézes-tormás alap és a tisztességes croissant együtt kitörtnek az érdektelenségből. A juhtúrós pogácsa korrekt, de szárazabb, fojtósabb a kelleténél, a túrós batyu pedig elbírna még egy kis tölteléket, hiába finom a tészta önmagában is, mégis a túró a lényeg.
Szóval egy gyors péksüteményre, 16 órán át érlelt kenyérre (félbe is vágják, ha kérik) vagy egy jó kávéra is mindenképp megéri beugrani, ha a Lövőház utcában járnak, csak a szerelmes levelet ne hagyják ki.
