Hirdetés
Hirdetés

A latin nemzetek közös nevezője: churros

SZERZŐ: DiningGuide
2019. március 8.
Mi a közös Spanyolországban, Portugáliában és Latin-Amerikában a templomi barokkon kívül? A churros.
Hirdetés

Pontosabban churro, mert ez az egyes szám, bár ebből az édességből egyetlen darabnál nincs, aki megálljon. A churros szerelem első látásra. Minden tisztességes hispán piacon, fesztiválon és vidámparkban ott gőzölög a forró olaj a nagy, megfeketedett aljú edényekben, és maga a pillanat, amikor a tészta belekunkorodik, és sercegni kezd, elinidítja az Ivan Petrovics Pavlovról elnevezett reflexet.

Mindenhol bele lehet botlani. Utcán, kávézóban, bevásárlóközpontban. Reggelire a kávé mellé stílusosabb, mint a péksütemény. Fogyasztják simán, de a legelterjedtebb a fahéjas cukorszórás és a csokimártás. Az alapanyagai egyszerűek, az elkészítése sem rakétatudomány, mindössze egy csillagcsöves habzsák szükséges hozzá. Bár létezik ebből nagyüzemi, számítógéppel vezérelt változat is azoknak, akik nagyban gondolkodnak. Kubában a mi birsalmasajtunkhoz hasonló guavazselével töltik, a barcelonai Ramblán pedig a létező összes színes-szagos sütidekorációs verziót bevetve harcolnak a churrosárusok (churrerias) a kegyeinkért. (Értsd: pénzünkért.)

A churros története két táborra szakítja kedvelőit. Van, aki szerint az egykor a hegyekben legeltető, nomád spanyol pásztorok találták ki, akiknek nem volt esélyük naponta leugrani a pékségbe. A szabad tüzön viszont el tudták ezt készíteni egy kis zsíradék, liszt és víz birtokában. A csillagcsöves nyomózsák használatának elterjedését nehezebben tudjuk a nomád pásztorok hagyományaival rokonítani, de az biztos, hogy az Ibériai-félszigeten élő Churra fajtájú juhok szarvának görbülete emlékeztet ennek az édességnek az alakjára. Nyilván ez a verzió Spanyolországban népszerű.

Az örök riválisnak, Portugáliának is megvan a maga churroseredet-története. Szerintük a portugál hajósok Kínából hozták magukkal a receptet, így a spanyolok tőlük vehették át.

Hogy a spanyol pásztoroké,  a portugál hajósoké vagy a kínai kifőzdéseké az érdem, valószínűleg soha nem fog kiderülni, az viszont biztos, hogy Közép-Amerikába a gyarmatosítók terjesztették el. Innen aztán megállíthatatlanná vált a karrierje: Kubában a fent említett módon, Mexikóban és Brazíliában dulche de leche-vel, Uruguay-ban sajttal töltve vált népi eledellé, míg Kolumbiában és a jobb napokat is megélt Venezuelában hagyományosan édes sűrített tej a kísérője.

Visszatérve Spanyolországba, északról délre és keletről nyugatra haladva is változik a churrosdivat. Északon vékonyabb, jobban mártogatható, míg Andalúziában nem bordázott a felülete. Akár egyenes, akár spirál alakban tekeredő, a churros jófajta fahéjas cukorba hempergetve, zsírpapírban kínálva, finom csokiszószba mártogatva valahogy mindig a mediterrán kirándulások hangulatát idézi.

Olvassa el korábbi cikkünket is!

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram