Manuel Choqque Bravo negyedik generációs burgonyatermesztő Peruban él. Abban az országban, ahol krumpli ügyben elég nagy a diverzitás. Egyenként szeleteli fel a földjén termett burgonyaszemeket, feltárva különleges színű, lila és aranysárga húsukat. A legjobb séfek tányérjaira kerül Manuel földjéről a burgonya. Nagy letéteményes abban, hogy megmutassa, mi lehet a különbség krumpli és krumpli közöttt. Mozdulatai lassúak, jelentősségteljesek.
„Az emberek azt hiszik, hogy a burgonya másodrendű étel. Köretnek, szegények eledelének, egyszerű alapanyagnak tartják. Az is. Ráadásul rásütötték, hogy nem is túl egészséges. Az igazság messze van ezektől az állításoktól” - meséli lágy hangján Manuel, aki nem egyszerűen krumplit kapál a földeken, hanem egyedülálló burgonyahibrideket hoz létre családi gazdaságában.
Célja, hogy megváltoztassa a zöldséggel kapcsolatos rossz beidegződéseket.
Egész életében a család földjein dolgozott. Sok kortársa feladta ezt az életmódot, túl szegényesnek, túl maradinak gondolva a gazdálkodást, és a városokba költöztek. Manolo a szüleitől örökölt birtokot megtartva folytatta, amit felmenőitől látott és tanult.
Egy sorsszerű véletlen
A középiskolában még jogi pályáról álmodozott, de véletlenül elkésett a beiratkozásról, és lemaradt az előkészítő osztályról. A botanikai csoportba került, ami az első pillanattól kezdve elvarázsolta.
„A növények működése nem sokban különbözik az emberekétől”
- vallja. A családból elsőként végzett egyetemet, de ő a faluja egyetlen diplomása is. Mezőgazdasági mérnökként végzett, majd a nekünk talán különösen hangzó, de a 3800-féle krumplit ismerő Peruban hétköznapinak számító Nemzetközi Burgonyaközpontban kezdett dolgozni. Ha valahol, akkor ennek az intézménynek ott van a helye.
Bravo ugyanabban a völgyben dolgozik, melyet egykor az inkák használtak. Teraszokat vájt a közeli hegyoldalba, különböző körülményeknek és egyedi mikroklímának kitéve az ültetvényt. Őshonos, inka fajtákkal kezdett kísérletezni.
Burgonyái hihetetlen színekben pompáznak
Bravo célja, hogy megőrizze a burgonya diverzitását, és egyben tökéletesítse is kedvező tulajdonságait. Először módszeres gyűjtőmunkába fogott, majd nekiállt a szaporításnak-termesztésnek. Minden kétséget kizáróan az ő terményei teljesen máshogyan néznek ki, mint a piacon általában kapható krumplik. Nem csak a színük, a formájuk is teljesen eltér az átlagostól. Mivel sokan még nem láttak az övéhez hasonlót, nem vették át tőle a kereskedők. Éttermek és szállodák ajtajain is kopogtatott. Nagyon örültek neki, tetszett a terméke, megígérték számos alkalommal, hogy visszahívják – ami egyszer sem történt meg.
A sikertelen próbálkozások után az énmarketingből nem túl kifényezett Manuel a Sacred Valley-ben található Tambo del Inka luxusszállodában a biztonsági őr kezébe nyomott egy gyűrött papírlapot, amin kézzel írva ennyi állt:
„Manuel Choqque Bravo őshonos burgonya értékesítése.”
Victor Alvarez séf megkapta az unortodox névjegyet, és azonnal felhívta Bravót.
Azóta Manuel nyolc testvérével rendszeresen látogatja a luxushotelt, és burgonyabemutatókat tart. Színpompás, helyben szőtt terítőkre helyezi a terményeit, hogy egyenként tárja fel belső titkukat a szálloda kifinomult és igényes vendégei előtt. Nagyon különlegesek ezek a krumplik. Girbe-gurbák, furcsa alakúak, indigókék, rubinvörös vagy fekete színűek. A lilák gazdagok antioxidánsban, a vörösek inkább ásványi anyagokban. Vásárlói között találjuk Virgilio Martinezt, Peru legkiválóbb éttermének, a Centralnak a tulajdonosa is. A krumplitermesztő Manuel szégyenlősen vallotta be, hogy már egy ideje kapcsolatban voltak, de fogalma sem volt róla, kivel van dolga, amíg egy újságcikk a kezébe nem került a világ egyik legjobb séfjéről.
Bravo nem állt meg a krumplitermesztésnél és az ismeretterjesztésnél. Jelenleg borkészítéssel kíséreltezik – szintén burgonyából. Tavaly munkásságáért megkapta Peruban az Év Termelője díjat. Azonban a díjkiosztó ünnepségeknél és az őt méltató újságcikkeknél jobban szereti a mindennapos, kétkezi munkát.
„Az egész világ úgy gondolja, hogy a burgonya csak arra való, hogy gyorsan megtöltsük vele a hasunkat. Ez nem igaz. Ezt a vélekedést szeretném megváltoztatni. Ezért dolgozom.”
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.