Hirdetés
Hirdetés

“A krumpli nem csak gyors jóllakásra való” – A krumplisuttogó: Manuel Choqque Bravo

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. március 4.
Azzal mindenki egyetért, hogy a burgonya valahonnan Dél-Amerikából származik. Pontos eredétet homály fedi, de Chile és Peru vetekszik Az Első Krumpli Országa címért. Tízezer éve háziasították valahol a Magas-Andokban, a legkorábbi nyomait a varázslatos Titicaca-tó környékén találták meg a régészek. Peruban 3800 (!) fajtát tartanak számon, amit elképzelni is nehéz.
Hirdetés

Manuel Choqque Bravo negyedik generációs burgonyatermesztő Peruban él. Abban az országban, ahol krumpli ügyben elég nagy a diverzitás. Egyenként szeleteli fel a földjén termett burgonyaszemeket, feltárva különleges színű, lila és aranysárga húsukat. A legjobb séfek tányérjaira kerül Manuel földjéről a burgonya. Nagy letéteményes abban, hogy megmutassa, mi lehet a különbség krumpli és krumpli közöttt. Mozdulatai lassúak, jelentősségteljesek.

„Az emberek azt hiszik, hogy a burgonya másodrendű étel. Köretnek, szegények eledelének, egyszerű alapanyagnak tartják. Az is. Ráadásul rásütötték, hogy nem is túl egészséges. Az igazság messze van ezektől az állításoktól” - meséli lágy hangján Manuel, aki nem egyszerűen krumplit kapál a földeken, hanem egyedülálló burgonyahibrideket hoz létre családi gazdaságában.

Célja, hogy megváltoztassa a zöldséggel kapcsolatos rossz beidegződéseket.

Egész életében a család földjein dolgozott. Sok kortársa feladta ezt az életmódot, túl szegényesnek, túl maradinak gondolva a gazdálkodást, és a városokba költöztek. Manolo a szüleitől örökölt birtokot megtartva folytatta, amit felmenőitől látott és tanult.

@Manuel Choqque Bravo Facebook

Egy sorsszerű véletlen

A középiskolában még jogi pályáról álmodozott, de véletlenül elkésett a beiratkozásról, és lemaradt az előkészítő osztályról. A botanikai csoportba került, ami az első pillanattól kezdve elvarázsolta.

„A növények működése nem sokban különbözik az emberekétől”

- vallja. A családból elsőként végzett egyetemet, de ő a faluja egyetlen diplomása is. Mezőgazdasági mérnökként végzett, majd a nekünk talán különösen hangzó, de a 3800-féle krumplit ismerő Peruban hétköznapinak számító Nemzetközi Burgonyaközpontban kezdett dolgozni. Ha valahol, akkor ennek az intézménynek ott van a helye.

Bravo ugyanabban a völgyben dolgozik, melyet egykor az inkák használtak. Teraszokat vájt a közeli hegyoldalba, különböző körülményeknek és egyedi mikroklímának kitéve az ültetvényt. Őshonos, inka fajtákkal kezdett kísérletezni.

Burgonyái hihetetlen színekben pompáznak

Bravo célja, hogy megőrizze a burgonya diverzitását, és egyben tökéletesítse is kedvező tulajdonságait. Először módszeres gyűjtőmunkába fogott, majd nekiállt a szaporításnak-termesztésnek. Minden kétséget kizáróan az ő terményei teljesen máshogyan néznek ki, mint a piacon általában kapható krumplik. Nem csak a színük, a formájuk is teljesen eltér az átlagostól. Mivel sokan még nem láttak az övéhez hasonlót, nem vették át tőle a kereskedők. Éttermek és szállodák ajtajain is kopogtatott. Nagyon örültek neki, tetszett a terméke, megígérték számos alkalommal, hogy visszahívják – ami egyszer sem történt meg.

A sikertelen próbálkozások után az énmarketingből nem túl kifényezett Manuel a Sacred Valley-ben található Tambo del Inka luxusszállodában a biztonsági őr kezébe nyomott egy gyűrött papírlapot, amin kézzel írva ennyi állt:

„Manuel Choqque Bravo őshonos burgonya értékesítése.”

Victor Alvarez séf megkapta az unortodox névjegyet, és azonnal felhívta Bravót.

Azóta Manuel nyolc testvérével rendszeresen látogatja a luxushotelt, és burgonyabemutatókat tart. Színpompás, helyben szőtt terítőkre helyezi a terményeit, hogy egyenként tárja fel belső titkukat a szálloda kifinomult és igényes vendégei előtt. Nagyon különlegesek ezek a krumplik. Girbe-gurbák, furcsa alakúak, indigókék, rubinvörös vagy fekete színűek. A lilák gazdagok antioxidánsban, a vörösek inkább ásványi anyagokban. Vásárlói között találjuk Virgilio Martinezt, Peru legkiválóbb éttermének, a Centralnak a tulajdonosa is. A krumplitermesztő Manuel szégyenlősen vallotta be, hogy már egy ideje kapcsolatban voltak, de fogalma sem volt róla, kivel van dolga, amíg egy újságcikk a kezébe nem került a világ egyik legjobb séfjéről.

@Manuel Choqque Bravo Facebook

Bravo nem állt meg a krumplitermesztésnél és az ismeretterjesztésnél. Jelenleg  borkészítéssel kíséreltezik – szintén burgonyából. Tavaly munkásságáért megkapta Peruban az Év Termelője díjat. Azonban a díjkiosztó ünnepségeknél és az őt méltató újságcikkeknél jobban szereti a mindennapos, kétkezi munkát.

„Az egész világ úgy gondolja, hogy a burgonya csak arra való, hogy gyorsan megtöltsük vele a hasunkat. Ez nem igaz. Ezt a vélekedést szeretném megváltoztatni. Ezért dolgozom.”

Forrásunk volt.

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram