A budapesti ázsiai helyek hasonló spektrumon mozognak, mint a magyar ételt kínáló vendéglátóhelyek: baljós büfé, egy fokkal kulturáltabb büfé, korrekt és autentikusabb ételbár, bisztró és végül a magasabb gasztronómia, vélhetően fúziós lábakon. 2015-ös a Gozsdu Sáo-ja, ami egyike a passzázs és környéke megingathatatlan helyeinek — őt az ételbár kategóriába sorolnám. A pho leves még sosem okozott csalódást, dumplingot is érdemes kóstolni.
Két évre rá érkezett meg Újlipótváros már újépítésű részére a Khan, ami már inkább a bisztró vonalat képviseli. Nincsenek éles határvonalai az ázsiai országok ízet tekintve, megférnek egymás mellett az étlapon a tempurált tengeri ételek, a wokos tészták, a pho és a mochi is. Mindkét egység mögött ugyanazt a csapat áll és vakmerően, de 2020-ban kinyitották harmadik helyüket, a Qui-t is.
Az Arany János utcában találjuk, és nem titok, hogy ázsiai (vagy olyan jellegű...) helyek tekintetében erős ez a környék mindjárt itt van az állítólag hamarosan kicsit átalakuló Tokio, vagy a szerintem elég gyengén muzsikáló, de lokációban remek Japanika, vagy a konyhaművészetileg már az elmúlt időkben nem nagyon értékelhető, de valamiért mégis működő Momotaro. Mondhatnám, hogy sok a konkurencia, de ebben az esetben valószínűleg inkább jót tesznek egymásnak a közeli opciók.
A Qui szintén bisztró, a csapathoz híven igényes és ízléses dizájnnal, kialakítással. Egy egy hátulra nyúló, szűkösebb üzlethelyiség, ezért bedobtak minden olyan trükköt, amivel legalább optikailag tágíthatják a teret: óriási tükör, fából készített pagoda "emelet" is segít ezen. A pulthoz közeli kétszemélyes, magas székes asztaloknál inkább egyedül érdemes fogyasztani, én is itt kaptam helyet, pláne, hogy beeső vendég voltam és nem foglaltam előre. Hétköznap, kicsivel vacsoraidő előtt nem hittem volna, hogy szükséges, de nagy meglepetésemre majdnem tele volt a hely.
A pincérek készségesek és előre elmondták, hogy a jelenlegi, A4-es lapra nyomtatott étlap csak kezdő menü, visszajelzések és fejlesztések után állítják össze a végleges Qui kínálatot. Rögtön segítséget ajánlottak, tekintve, hogy nincsenek tematizálva az ételek, így aki annyira nem mozog otthonosan a thai-vietnami-kínai fogások között, az nem tudja, hogy a tom kaa egy leves, a yum woon sen pedig tésztás saláta étel. A személyzet segít, ha igényeljük, de mellettem például a Google keresőre hagyatkoztak. Jól jön majd a végleges menünél a konkretizálás. Addig marad a kalandorkodás és a sok kérdés.
Kicsit kérdezősködtem, végül két ajánlásnál és két saját ötletnél maradtam. Úgy döntöttem, vagy tom yum levest, vagy pad thait mindenképp eszem, tekintve hogy ezek alapok a thai konyhában. A pad thai győzött, ami egy közérthető fogás, az édeskés tamarindusznak és a mogyorónak köszönhetően kicsit csillapíthat a többi, erősen fűszeres és savakban gazdag ételen. Harmonikus ízek, remek állagú, szépen elkülönülő, kicsit sem gumiszerű tészta érkezett, gazdag tartalommal. Garnélásat választottam, de az alap keverékben tofut is találni, további ress zöldségek mellett.
A csekély közösségi médiás kommunikációjukban csak néhány fotóra tudtam támaszkodni, köztük egy rizses, kinézetre igazán különleges ételt jegyeztem meg. Mintha egy lótuszvirág lenne, úgy nyílnak ki a ragacsos rizses cikkelyek — xoi chien sen néven fut a mutatós fogás. Egy rákos, sertéshúsos, fafülgombás paszta kerül a rizsvirág közepébe, amit pirított hagymával és mogyoróval szórnak, hozzá pedig egy mogyorós-erősen halszószos mártogató jár. Ízeiben izgalmas, de pálcikával nem nagyon lehet enni és a szószt is érdemes rálocsolni, nem mártogatni, mert az egész tartalom kihullik a rizsből. Tűnődtem rajta, hogy golyó formátumban talán praktikusabb lenne a töltött, sült rizs és jobban utánakeresve Vietnamban is az az elterjedt formája.
A somtam hideg papaja salátát jelent, kellően savanykás, de sós és édes ízek találkoznak, a zöld papaja mellett paradicsom és bébi padlizsán kerül a hosszúkás tányérra.
A nam tok salátát hasonló tányérban hozták, rengeteg mentát, thai koriandert, csilit, galangált, lilahagymát kevernek össze egészen vékonyra szelt marha hátszínnel. Ahogy a Khan-ban is ízletes a hasonlóan sok friss zöldfűszerrel készülő nom bac ha, úgy is jól esett a pikáns hús és a menta-csili találkozása.
A desszert nem szerepelt a lapon, de kétféle babos-kókuszos pohárdesszertet készítenek, csokoládéval. Könnyed, habos édesség, de nem túl karakteres. Érdemes inkább az édes-gyümölcsös házi üdítőik között körülnézni, felérnek egy desszerttel.
Elmondás szerint októbertől lesz bankkártyás fizetés A környéken sok az automata, de ez kényelmetlenség lehet, pláne manapság, amikor egy termelői piacon is lehet egyérintéssel fizetni. A minőség és frissesség olyan, amit már megszokhattunk a Sáo és a Khan esetében, a hely hangulata talán még az újlipótvárosi egységre is rálicitál. A népszerűség már most megvan, különösebb reklám és hírverés nélkül.
Árak: Az ételek 1690 forintnál kezdődnek, átlagosan 3500 forintot fizetünk egy tál főételért.
Qui
Cím: 1051 Budapest, Arany János utca 13.
Nyitvatartás: hétfőtől szombatig 12:00-23:00
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.