Ngon, azaz finom – mondja a vietnámi nyelv. Beszélgetésünk során ebbe az egy szóba tömöríti Li, a tulajdonos és fia, Dávid a tulajdonképpeni céljukat. Egy nagyszabású megnyitóval indult útjára az Ngon Street Food története, amelyen három buddhista szerzetes és a thai nagykövet (és majdnem az egész nagykövetség) is tiszteletét tette. Már a nyitási dátum választása sem ad hoc döntés volt, hanem megfontoltság eredménye: Li gyakorló buddhista lévén kikérte magyarországi és vietnámi szerzetesek véleményét, akik arra jutottak, hogy a február 25-ei nyitás szerencsét hoz majd az üzletnek.
Élelmiszerboltból étterem
Li egyébként több mint harminc éve, 1985-ben érkezett Magyarországra ösztöndíjasként, azután itt ragadt. Az évek során több vállalkozása is volt, majd nyitott egy élelmiszerüzletet a Józsefvárosi piacon Saigonfood Asia Supermarket néven, amely több mint 10 éve sikerrel üzemel. Egy ponton aztán megfogant benne az elhatározás, hogy nyit egy helyet, ahol a bolti készletből készített egyszerű és finom ételeket kínálják majd.
Mivel több étterembe is szállítanak hozzávalókat, képben voltak; tudták, hogy mivel tudnak újat mutatni. Még tíz éve a piacot felmérve eleve a budapesti thai közösség kiszolgálásának céljával nyitotta meg a boltot, adta magát, hogy a büfében is ez lesz az uralkodó irány, megspékelve a vietnámi örökségükkel.
A saját élelmiszerbolt egyértelmű előny, ezt talán magyarázni sem kell. Ahogy Dávid is mondja,
míg mások sokat küszködnek a minőségi alapanyagok felkutatásával, nálunk nem megy el se idő, sem energia az árubeszerzésre.
Egy folyosó köti össze a boltot és az éttermet, így karnyújtásnyira vannak a friss hozzávalók. Ennek másik előnye is van: ha egy vendég egyedi rendelésre vágyik, komoly éléstárból tudnak válogatni.
Litől és Dávidtól azt is megtudtuk, hogy több séf és szakács is az ő portékájukra esküszik.
Huszár Krisztián, a Fáma séfje például náluk szerzi be a thai bazsalikomot, és Ádám Csaba, az Olimpia séfje is jóbarátjuk,
így sokszor megfordul náluk.
Belvárosi árszabás, jobb minőség
A piacot – nem a józsefvárosit, hanem az étterempiacot – ismerve tudják, hogy hiába a fényűző éttermek, az üzletemberek és az irodisták is ugyanúgy vágynak egyszerű és finom ételekre flancmentes környezetben.
Ennek fényében az ár szerintük relatív. Li szerint nincs nyomás rajtuk, hogy az áraik alá menjenek, így ugyanannyiért ehetünk náluk, mint egy kicsit fennköltebb helyen – egy fogás átlagosan 2000-2500 forintba kerül –, az alapanyagok terén azonban lényegi különbség tapasztalható.
A többi hasonló hely zöme például olyan risztésztát használ, amelyből fél kiló 250 forint, ők ugyanebből a 600 forintosat használják.
Mivel hetente kétszer kapnak friss árut Ázsiából, így olyan hozzávalókat is megengedhetnek maguknak, amelyeket mások nem feltétlenül. Ilyen például a bébipadlizsán, amelynek kilónkénti ára bár 3800 forint, Liéknek belefér, hogy a városban egyedülálló módon ebből készítsék a curryt.
Ázsiai lepukkant bódéhangulat finomra hangolva
A hely miliője megkapó, ugyanis a székek és a dekoráció frappánsan megidézi Délkelet-Ázsia jól ismert lepukkant kifőzdéinek hangulatát, és mindez remekül passzol a minimalista, indusztriális stílushoz. Vállalják is, hogy célközönség az az urbánus réteg, akiknek belefér, hogy ide kijöjjenek, nyitottak az új ételek és kultúrák iránt, vagy már Ázsiát megjárva vágynak az ottani ízekre.
A dekorációkat szinte kivétel nélkül Vietnámból és Thaiföldről szerezték be, hogy tényleg autentikus hangulatot teremtsenek.
Az egyik sarokban álló kocsi azonban a Józsefvárosi piacról származó relikvia, hogy sose felejtsék el, honnan indult a történetük.
A kortárs arculat és a belső tér kialakítása Szőke Gergő grafikus munkája. A látványkonyhával szembeni falon pedig öles thai betűkkel felrótt étlap fogadja a vendégeket, amely örök berendezési elemként szolgál, mivel Li nagy örömére egy buddhista szerzetes megtisztelte azzal, hogy saját kezével írta fel a tételeket a falra, ezzel is kvázi megáldva a helyet.
Nincs finomítás, ez a thai konyha
Nincs megalkuvás és finomítás az ízek terén: Li az Iszán régióból felfogadott thai szakácsoknak teljesen szabad kezet adott az étlap kialakításában, így itt a csípős tényleg csípős. A zöld papayából készült, szárított rákos csípős papayasaláta közepesen csípős kiadásának kóstolása után heves mozdulatokkal nyúltunk a köretként szolgáló ragacsos rizshez. Kísérletezni persze szabad, de jobb, ha tudjuk, hogy itt a notóriusan csípős thai konyha tényleg 100 százalékon ég. Az ételek között számos különlegességet fedezhetünk fel. Egy emblematikus közöttük: a thai savanyított kolbász banánlevélben lehet, hogy első hallásra nem hozza meg az étvágyunkat, de az egyfajta savanykás tatár beefsteakre emlékeztető ízvilág nagyon is meggyőző. Kifejezetten ajánljuk.
A thai paletta egyik színfoltja még a finomleves, egy kapros csirkehúsleves cukkinivel, édesköménnyel és galangával (ez állítólag Ádám Csabának, az Olimpia Étteremből is nagyon ízlett). A család részben saigoni származása miatt déli ízvilágú pho szerepel az étlapon, ami azt jelenti, hogy az alaplé édesebb és sokkal több zsenge zöldfűszer (főleg thai bazsalikom) roppan az ember foga alatt. Plusz pont, hogy még hoisin szószt is kapunk egy kis tálkában, amely kellemes selymességet ad a levesnek. Szó sincs bisztróétlapról: az állandó kínálatban összesen harminc étel szerepel, és további harminc étellel készülnek heti és szezonális ajánlatként.
Li és családja azzal a céllal vágott bele a bizniszbe, hogy egy olyan hellyel gazdagítsák Budapestet, amiért átszelni a várost. Szerintünk az Ngon-élmény megér egy kis zötykölődést a villamoson, ráadásul üdvözlendő az a szándék is, miszerint egy vonzóbb úticéllá szeretnék tenni a 8. kerület kiesőbb szegletét. Non plus ultra, hogy fogyasztás után be is vásárolhatunk otthonra.
Ngon Street Food a Facebookon
Cím: 1087 Budapest, Kőbányai út 35.