A vacsorára a Space Perspective Spaceship Neptune nevű karbonsemleges űrhajóján kerül sor, amelyet egy sztratoszférikus űrléggömb emel majd 100 000 láb (kb. 30 km) magasságba a tengerszint fölé. Az utazás körülbelül hat órán át tart, miközben a vendégek egy új perspektívából csodálhatják meg a napfelkeltét a Föld görbülete felett. Az utasokat a francia Maison Ogier sportmárka egyedi, a küldetésre fejlesztett, csúcstechnológiás anyagokból készült űrruhával látja el. A fedélzeten Wi-Fi-hozzáférés is biztosított, így az utazók élőben közvetíthetik élményeiket és kapcsolatba léphetnek szeretteikkel a Földön.
A 2025 végére tervezett indulás helyszíne a floridai Space Coast, a jegyek ára pedig 495 000 dollártól kezdődik. Az űrvacsora küldetése kettős, egyrészt az űrturizmus egyik első izgalmas lépését jelenti egy egyedülálló gasztronómiai élményen keresztül, másrészt pedig a vacsora bevételét a Space Prize Foundation kapja. Az alapítvány célja, hogy az esélyegyenlőség jegyében lehetőségeket biztosítson az űr iránt érdeklődő fiatal lányok számára.
Rasmus Munk, az Alchemist séfje beszámolt az előkészületek jelen állásáról, Pivonka Richárd, az étterem egyetlen magyar séfje pedig saját kötődéséről mesélt a projekt kapcsán.
Hogy haladnak és milyen fázisban vannak az űrvacsora előkészületei? Mik a legnagyobb kihívásai a projektnek jelen pillanatban?
Rasmus Munk: Még egyelőre a brainstorming fázisában vagyunk, leginkább a kutatásra fókuszálunk, illetve szoros munkakapcsolatban vagyunk tudósokkal és tervezőkkel. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy talán még senki sem főzött ilyen magasságban. Ez az út és maga a projekt valamilyen szinten az Alchemist-ben folytatott munka kiterjesztése is. Az étteremben arra reflektálunk, ami a Földön történik, olyan rendkívül fontos témákra mint a környezetszennyezés, a klímaválság, az éhezés, az igazságtalanság. Ez a munka, kombinálva az úgynevezett ‘Overview Effect’-tel, (A kifejezésnek nincs magyar megfelelője, talán áttekintési hatásként lehet fordítani, arra az érzésre utal, amiről számos űrhajós beszámolt a Földre való visszaérkezés után. Egy teljes perspektíva váltást takar, amit a Föld és a problémáink kívülről látása kelt – szerk.) rendkívül erőteljes élmény lesz. Annak a hatása, hogy láthatjuk a világunkat az űrből és megtapasztalhatjuk az emberiség törékenységét látva a Földet a fekete végtelenben, remélhetőleg csak még inkább arra inspirál minket, hogy viseljük nagyobb gondját a bolygónknak.
Mit lehet eddig elárulni az ételekről?
A menün egy külön erre kialakított csapat dolgozik, ami R&D séfekből, tervezőkből kutatókból és egy forgatókönyvíróból áll. Az ételek kifejlesztése hasonlóan történik, mint az étteremben. Azonban ehhez az eseményhez minden mást is ki kell fejlesztenünk, lépésről lépésre kitalálnunk, például, hogy hogyan nézzen ki majd maga a meghívó, hogyan fogadjuk a vendégeket a felszállás előtt, milyen hatásos környezetet tudunk teremteni a hajón, amiről maga a kapszula felszáll majd, milyen elemeket tudunk beleépíteni a kapszula designjába, stb. Bizonyos szemszögből nézve ez a folyamat olyan, mintha egy vadiúj éttermet csinálnánk.
Folyamatban vannak-e olyan technológiai fejlesztések a projektben, amelyek formálhatják a jövő gasztronómiáját? Milyen szakemberekkel dolgozik együtt az Alchemist?
Ennek a projektnek köszönhetően kapcsolatba kerültünk kutatókkal és az innováció élvonalában járó vállalatokkal – és ahogyan az olyan extrém sportokban, mint a Forma–1, remélhetőleg néhány felfedezés idővel átszivárog az élelmiszeriparba, jobb és fenntarthatóbb lehetőségeket teremtve. Egy konkrét eredmény például az, hogy a levegőztetéses eljárás és a fagyasztva szárítás területén végzett munkánk során felfedeztünk egy módszert ropogós ételek készítésére, amelyek nagyon gyorsan elolvadnak a szájban. Ezt a technikát a koppenhágai gyermekkórházzal való együttműködésünk során fogjuk alkalmazni olyan harapnivalók létrehozására, amelyek megkönnyítik az étkezést azoknak a gyerekeknek, akik a kezelések miatt nehezen tudnak nyelni, de mégis vágynak valami ropogósra.
Van szükség az utasok részéről bármilyen jellegű praktikus előkészületre az utazás előtt?
A kapszulában a repülőkhöz hasonlóan nyomáskiegyenlítés történik, így az utazáshoz az utasok részéről semmilyen más jellegű előkészületre nem lesz szükség.
Mekkora kihívást jelent biztonságossá tenni egy ilyen kaliberű utazást?
Jelenleg a kapszulát tesztelik, hogy engedélyt kapjon utasok szállítására. Biztos vagyok abban, hogy a kapszulát építő vállalat minden lehetséges óvintézkedést megtesz annak érdekében, hogy az utazás biztonságos legyen.
Van egy mondás, miszerint ‘a határ a csillagos ég’ – de ha hamarosan vacsorázhatunk az űrben, vajon mi jöhet még ezután?
Nos, szomorú módon úgy tűnik, hogy könnyebb egy vacsorát az űrbe küldeni, mint megoldani az élelmiszer ellátás alapvető problémáit. Ha megtaláljuk a módját annak, hogy változtassunk azon a tényen, hogy 800 millió ember éhezik, miközben az összes megtermelt élelmiszer egyharmada kárba vész, az valóban forradalmi előrelépés lenne. Remélem, hogy a nemrég indított élelmiszer-innovációs központunkkal, a Sporával ezen a célon dolgozhatok a jövőben.
Pivonka Richárd több mint egy éve dolgozik az Alchemist séfjeként, az elmúlt időszakban több különböző ‘impression’ elkészítéséért is ő felelt. Az Alchemist-ben külön fejlesztő, vagyis R&D csapat dolgozik az ételek megalkotásán, és gyakran hosszú hónapokig is eltart, mire kikísérleteznek egy olyan fogást, vagyis ‘impression’-t, ami elég innovatív, polgárpukkasztó, és méltó arra, hogy felkerüljön az Alchemist menüjére. Pivonka Richárd pár kulissza titkot árult el az űrmenü megalkotásának folyamatáról.
Pivonka Richárd: Amikor először hallottam erről a projektről, elképesztően hihetetlennek és izgalmasnak tűnt. Nagyon hálás vagyok azért, hogy egy olyan étteremben dolgozhatok, ahol folyamatosan ilyen erős hatások és inspirációk érnek, sosem gondoltam, hogy ennyire kinyílhat a világ.
Az összes Alchemist alkalmazottat megkérték, hogy gondoljanak ki egy ételt, amit felvinnének az űrbe. Van egy hatalmas táblánk, amire fel vannak írva ezek az ötletek, a dedikált R&D csapat pedig ezeket is átgondolja a menü összeállításakor. Miután elővezettük az alapgondolatunkat, mindenki beszélgetett az űr projektért felelős kutató-fejlesztő séffel, ahol részletesen is kifejthettük az ötleteinket.
Nekem nagyon fontos a magyar gasztronómia, a lángos pedig különösen közel áll a szívemhez, ezért arra gondoltam, megmutathatnánk a nagyvilágnak, de egy egészen új köntösben és prezentációban, ‘SPACE lángos’-ként. Két verzió is van most erről a fejemben, mindkettő a Szaturnuszt idézi. Az első egy Szaturnusz alakú lángos, aminek a középső része, maga a bolygó, egy vastagabbra hagyott tésztából készülne, a gyűrűt pedig vékonyra nyújtanánk. Természetes ételfestékkel mártanánk ki, hogy olyan színe legyen, mint a bolygónak. A másik verzió, amire gondoltam, kicsit hasonlítana egy baktériumra, és a fokhagyma lenne benne a főszereplő. Vékonyabb fokhagymás emulziót készítenénk, és abban lenne kimártva a lángos. A bolygóhoz használnánk savanyított medvehagyma termést, aminek mélyzöld színe idézné a Szaturnusz színét. Ezek persze csak tervek és ötletek, de jó érzés egy olyan étteremben dolgozni, ahol ennyire nyitottak a csapat minden egyes tagjának gondolataira. Ebből az évből, és magából a projektből azt tanultam, hogy bármit elérhetsz, amit csak akarsz, ha hiszel benne eléggé és teszel is érte. Mindig merészen kell gondolkodni, és akkor is tovább csinálni, amit szeretnénk, ha mások nem hisznek bennünk. Az űrvacsora egy olyan esemény, ami még jobban rávilágított arra a számomra, hogy semmi sem lehetetlen. Bármire képesek vagyunk.
Fotók: Jonathan Hendrick | Claes Bech Poulsen | Alchemist
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.