A Slow Food Ark of Taste (magyarul gyakran Az Ízek Bárkája) a nemzetközi Slow Food egyik legfontosabb kezdeményezése. A programot 1996-ban indították azzal a céllal, hogy felkutassa és nyilvántartásba vegye azokat a hagyományos alapanyagokat, állatfajtákat, növényfajtákat és kézműves élelmiszereket, amelyek az eltűnés szélére kerültek. Az Ark of Taste egy figyelemfelhívó kezdeményezés, amely arra világít rá, hogy ezek az alapanyagok és élelmiszerek kulturális, történelmi és gasztronómiai értéket képviselnek, mégis veszélyben vannak.
Katmon
Első pillantásra szinte földönkívülinek tűnik. A katmon húsos csészelevelei körülölelik a savanykás gyümölcsöt, amelyet a filippínó konyha elsősorban természetes savanyítóként használ. A sinigang és a pinakbet elképzelhetetlen nélküle, miközben a Slow Food Ark of Taste programja is a megőrzésre érdemes alapanyagok között tartja számon.
Batwan
A batwan első pillantásra apró zöld gyümölcsnek tűnik, a nyugat-filippínó konyhában azonban meghatározó szerepet tölt be. Savanykás íze Panay és Negros szigetének ikonikus fogásait határozza meg, ezért a helyiek ugyanazzal a természetességgel használják, ahogyan Európában a citromot vagy az ecetet. Mivel kizárólag az ország egyes régióiban terem, más területeken többnyire szárított, porított vagy pasztává feldolgozott változatban jut el a konyhákba, így a batwan sajátos aromája a Fülöp-szigetek távolabbi részein is tovább él.
Pili
Gazdag, vajas ízével és lágy textúrájával a pili (Canarium ovatum) könnyen a makadámdióra emlékeztethet, mégis egészen saját karakterrel rendelkezik. A Fülöp-szigetek az egyetlen ország, ahol kereskedelmi mennyiségben termesztik és dolgozzák fel, így a helyi konyha egyik legértékesebb alapanyagává vált. A Bicol régióban pirítva fogyasztják, édességekbe és desszertekbe kerül, olajat sajtolnak belőle, miközben a növény szinte minden részét hasznosítják.
Kalingag
A legtöbben a fahéjat egyetlen fűszerként ismerik, pedig a világon több faja is létezik. Közéjük tartozik a kalingag, amely kizárólag a Fülöp-szigeteken őshonos. Aromás kérgét hagyományosan vadon gyűjtik, majd szárítva használják fel levesekhez, húsételekhez, desszertekhez és italokhoz. A helyi séfek számára ma már sokkal több egyszerű fűszernél: a filippínó gasztronómiai örökség egyik szimbóluma.
Lipote
Mély lila színe már messziről magára vonja a tekintetet, savanykás-fanyar íze pedig különleges karaktert ad a belőle készülő lekvároknak, szörpöknek és gyümölcsboroknak. A lipote (Syzygium polycephaloides) a Fülöp-szigetek egyik legkevésbé ismert őshonos gyümölcse, amely kizárólag az országban fordul elő. Magas antioxidáns-tartalma és sokoldalú felhasználhatósága mellett kulturális jelentősége is kiemelkedő.
Forrás: Tatler Dining Philippines
Fotók: Pexels