Hirdetés
Hirdetés

A Déryné lelke a törzsközönsége: lusta reggeli Buda egyik kortárs klasszikusában

SZERZŐ: DiningGuide
2022. június 29.
Tősgyökeres pestiként Budára tévedni mindig egyfajta kaland, most a Dérynében kötöttem ki. Bevallom, ezer éve nem jártam itt, a hely azóta átalakult, de az üzenet ugyanaz, elegancia, nem feszengős, de azért sikkes stílus és persze nyugodt, ráérős reggeli.
Hirdetés

A Déryné helyén a múlt század elején az Auguszt család elegáns cukrászdája állt, ekkoriban írók, többek közt Márai Sándor törzshelye volt, de politikusok, sőt könnyűvérű hölgyecskék is múlatták az időt itt. A brunch is innen terjedt el és a saját készítésű pékáru sem újkeletű dolog ebben az étteremben. A Dérynét két éve felújították, hogy a tulajdonosok, Kovács Brigitta és Kovács Kristóf által megálmodott párizsi hangulat tökéletesen megvalósuljon.

Fotó: Dining Guide

A gyerekeimmel érkeztem, akiket nem lehet kihozni a sodrukból, ha virsli és croissant van az étlapon, akkor nem történhet semmi baj.  Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy minden napot így indítson, de még így is látszik, hogy a Déryné lelke a törzsközönsége: az idős hölgy madeira ruhában, az elmondása szerint karikás szemeit hatalmas napszemüveggel eltakaró férfi és a hófehér napvitorla alatt hófehér ingben reggeliző társaság. Nekünk csak egy napos rész jut, reggel fél 10 hétköznap is csúcsidőszak itt, de ekkor még nem zavar a meleg, sőt, kifejezetten élem a nyári délelőttöket.

Reggelizni, pontosabban brunch-olni jöttünk, így most a kicsit könnyedebb ételekre fókuszáltam, és bármennyire is vonzott a shakshuka vagy a chilis bab, egy nyári kiadású focacciánál megállapodott a szemem és a gyomrom is. San Marzano sonka, mozzarella, lágytojás és egy kevés zöld, nem is kívánok most többet.

Fotó: Dining Guide

A reggeli egészen késő délutánig is tarthatna, hogy utána átvegyék a helyét a komolyabb fogások, mondjuk egy kovászos pankó morzsába forgatott Déryné Schnitzel vagy egy steak, de aki bírja a meleg leveseket ilyenkor, ehet nyári bablevest is füstölt csülökkel. Én szemrebbenés nélkül választanám.

A reggelire visszatérve hacsak nem gourmet gyerekkel rendelkezünk, kicsit nehezebb a választás, de szerencsére roppanós virsli mindig van, és a felszolgáló hölgy a fiamra nézve egyből kitalálta, hogy kizárólag ketchup érkezhet mellé.

Ha pedig a kibővített étlapról sem tudnak választani, még mindig ott van a pékség kínálata, és egy csokis croissant-nak kevés édesszájú tudna ellenállni. Persze csak addig, amíg meg nem érkezik a tényleg tökéletes kovászos kenyér sós vajjal, ami után már csak az volt a kérdés, hogy miért nem ilyet eszünk mi mindennap. Még szerencse, hogy a Duna innenső oldalán is lehet ezekből vásárolni.

De amiért én is visszatérnék, az nem is feltétlen az ételek minősége vagy választéka, hanem a kiszolgálás. Ahogy a vendéghez szólnak, aki még ha esetleg feszengene is a fehér abroszos, damasztszalvétás miliőtől, a felszolgálók természetessége, nem erőltetett kedvessége egyből meggyőzi, hogy jó helyre érkezett.

Croissant az árnyékban / Fotó: Dining Guide

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram