Mesélnél a pincészet jelenéről? Milyen munkálatok zajlanak jelenleg nálatok?
Nemrég lett vége a szüretnek, ami minden évben az egyik legnagyobb és legfontosabb esemény a pincészet életében. Rendhagyó évünk volt, mert hatalmas volt a szárazság, viszont az év első felében volt elég csapadék. A legnagyobb kihívást a rendkívül magas, 35 fok feletti hőmérséklet jelentette, ami heteken át tartott. A szüret alatt is gyorsan kellett reagálni, gyorsan szedtük idén a szőlőt, ami nem kis kihívás volt, mert elég nagy mennyiségről van szó. A szőlővel való munka mellett folyamatosan vannak beruházásaink és fejlesztéseink. Tavaly egy komplex pincefelújítást végeztünk, ami áthúzódott erre az évre is. Emellett folyamatában van a generációváltás is, aminek része valamilyen szinten a cégátalakítás, a szervezetfejlesztés, csapatépítés, és az átstrukturálás is. Az ősz mindig a borról és borturizmusról szól, az egyik legszebb és legizgalmasabb időszak a pincészetben. Mindig van mit csinálnunk, sosem unatkozunk.
A generációváltás egy több éve zajló hosszú folyamat a családodban. Mesélnél a stációiról, a kihívásairól és arról, hogy a gyakorlatban milyen változásokat hoz magával az életetekben?
A generációváltás valóban egy hosszú folyamat. Édesapám már egy ideje mondogatja, hogy szeretne a háttérben lenni, de közben aktívnak is maradni, ezért közösen dolgozunk a megfelelő megoldásokon. Számomra nagyon fontos az ő tudása és az az örökség, amit felépített, neki pedig az a fontos, hogy ez jó kezekben legyen. Nagyon gyorsan és sokat változik a világ, Édesapámnak más a rálátása ezekre a történésekre, piaci mozgásokra, és jó szívvel bízza rá egy friss szemre a feladatokat és a döntéseket. Már a tavalyi év is úgy zajlott, hogy a férjemmel vezettük a vállalkozást, de 2023 végén lett hivatalosan kimondva a kollégák felé a staféta átadást. Nagyon turbulens volt az elmúlt pár év a coviddal és a válsággal, hatalmas változások és új fajta kihívások vannak a borpiacon, amihez folyamatosan alkalmazkodni kell. Munkaerő, gépesítés, globális felmelegedés, az aszályos időszakok átvészelése – ezekkel a kérdéskörökkel évek óta foglalkozunk, de a megoldás megtalálása hosszú folyamat. A mezőgazdaság és a szőlészet-borászat tele van teszteléssel és kísérletezéssel, és a maga módján türelemjáték, mert egy-egy problémára csak egy bizonyos időszakban lehet megtalálni a megoldást.
A generációváltás egy reagálás is ezekre a változásokra. Nekem nagyon fontos érték a családom pincészete, és szeretnék egy olyan céget kiépíteni, ami jól fogja állni az idők próbáját. A családi vállalkozások attól erősek általában, hogy a generációváltás jó ütemben és jókor zajlik, és nem esik áldozatul egyes gazdaságilag terheltebb időszakok kihívásainak.
Te személy szerint hogy éled meg ezt a folyamatot?
Nagyon összetett ez a helyzet, mert végtelenül tisztelem és becsülöm az Édesapámat, akire példaképként tekintek. Fontos folytatni azt, amit ő képvisel, és ez egy nagyon szép feladat. Ugyanakkor nehezen is nyúlok hozzá bizonyos kérdéskörökhöz – mindig felmerül bennem a kérdés, hogy merjek-e újítani olyan dolgokon, amik eddig működtek, de a világ változásai miatt lehet érdemes lenne újra átgondolni őket. Ebben a történetben a szakmaiság mellett végig ott van az érzelmi involváltság, hiszen nem szimplán kollégák vagyunk, hanem egy család. Ettől nehéz, de ettől szép is ez az egész. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan szülőkkel dolgozhatok együtt, akik megkönnyítik ezt folyamatot, és remélem, ha úgy adódik, és majd egyszer a fiaimra kerül a sor, én is ilyen jól tudom majd csinálni. Az is sokat segít, hogy mind az étteremnek, mind a szállodának és a pincészetnek is kiváló csapata van, akikre lehet támaszkodni, és akikkel lehet közösen gondolkodni. Velük lesz teljes a kép.
A Gere név meglehetősen ismert a borpiacon – mesélnél arról, hogyan zajlik a márkaépítés, illetve a márka népszerűsítése?
A jó bor önmagában kevés, hiszen el is kell juttatni az emberekhez, amin nagyon sokat dolgozunk. A márka népszerűsítésében is folyamatosan keressük az új utakat és lehetőségeket. Amikor egy-egy rendezvényen prezentáljuk a borainkat, mindig az önazonosságot és a hitelességet tartjuk szem előtt. Gyakran csinálunk márka kapcsolásokat, kooperációkat, közös eseményeket is, amik mind segítenek a Gere népszerűsítésében. Ami szerintem a kommunikáció szempontjából a legfontosabb, hogy nem bort, hanem egy életérzést szeretnénk tovább adni, ami a Gere névhez kötődik. Számunkra nagyon fontos, hogy amikor valaki belekortyol egy Gere borba, társuljanak a fogyasztáshoz bizonyos életérzések, hangulatok.
Mindig inspiráló látni, amikor nők ennyire fontos pozícióban dolgoznak a meglehetősen férfiak által dominált borászat és gasztronómia világában. Mennyire érzed azt, hogy többet kell bizonyítanod?
Nem feltétlenül a közeg hozza a kihívásokat, inkább a saját magammal szemben megfogalmazott elvárásokkal kellett megküzdenem. Édesapám egy nagyon elismert ember a szakmájában, odafigyelnek rá, adnak a véleményére. Amikor lányként kell átvenned ezt a hatalmas feladatot, először azt gondolod, hogy úgy kell csinálnod, mint az édesapádnak: férfias elánnal és energiával. Kemény évekbe telt, mire rájöttem, hogy nekem nem az a feladatom, hogy egy az egyben ugyanazt csináljam, mint ő, mert mások vagyunk, más a belső világunk és két külön ember vagyunk. Ezt nekem is meg kellett értenem és el kellett fogadnom.
A Gere egy kicsit más lesz, mint korábban, de természetesen viszi tovább magával a stílus esszenciáját. Éppen azért tart sokáig az átmenet, hogy érezzék az emberek, hogy jó kezekben van a márka, és hogy Édesapám jóváhagyta ezeket a változásokat. Ő mindig egyenlő félként kezelt engem és adott a véleményemre, folyamatosan ezt kommunikálta kifelé is, így a körülöttünk lévők, a kereskedők és mások számára is evidens volt a szerepem.
Emlékszel arra, hogy mikor kóstoltad először a borotokat?
Nincs egy konkrét pillanat, amire emlékszem, a borivás és a borral való ismerkedés épp olyan természetesen jött, mint egy nem borász családban. Nem a nagy vörös borokat ittam először, amiről a borvidékünk híres, hanem én is a könnyedebb dolgokkal kezdtem, majd lassan kúszott be az életembe a kíváncsiság. A legtöbb embernél így van ennek az evolúciója, de ez persze ízlés kérdése is. Azok a momentumok, amikor először bevontak minket a feladatokba, élénken élnek bennem. Címkézés, palack töltés, segítés a szállodában – nagyon szép időszak volt, jó volt belenőni ebbe a világba.
Mostanában több hazai borász is beszámolt arról, hogy elkezdte érezni egy bor ellenes lobbi hatását. Mennyit változtak a borfogyasztási szokások az elmúlt években?
Természetesen minket is érint ez a nagyon meglepő kommunikáció, ami azért is szomorú, mert a bor az egyik legősibb és legegészségesebb alkoholos ital, aminek a kultúrája évezredek óta velünk van. Engem személy szerint nagyon bánt, hogy megpróbálnak beletaposni egy kulturális örökségbe, ami Magyarország számára ugyanolyan fontos, mint a többi bortermelő ország számára. Természetesen én is a kultúrált borfogyasztásban hiszek, és ezt is pártolom minden esetben. Nagyon fontos az egészséges életmód, de a két dolog nem zárja ki egymást. Nekem nagyon fontos, hogy sokat beszéljünk erről a kérdéskörről, és hogy megszüntessük a bor körüli tévképzeteket.
Sokszor hallani, hogy a fiatalabb generáció nem igazán fogyaszt alkoholt, ami hasonlóan ellentmondásos kijelentésnek tűnik. Te hogy látod ezt a helyzetet, illetve milyen stratégiáitok vannak a fiatalok megszólítására?
A fiatalok tudatosak és okosak, jól meg tudják válogatni, hogy mit szeretnének megenni és meginni. Máshogy kell szólni hozzájuk, egy felgyorsult világban rövid üzenetekre van szükség, amik egyszerűek, tiszták és megragadják a figyelmet. Mi borászok órákat, napokat tudunk beszélni a borról, de itt más a feladat: az, hogy a fiatalabbak is megszeressék a bor ízét, kezdve egy könnyű fehérborral, rozéval vagy fröccsel. Később ráérünk belemenni mélyebben a témába, amikor valakit elkezd érdekelni egy-egy szőlőfajta, és készen áll a szintlépésre. Én nagyon szeretek beszélgetni ezzel a generációval, és megérteni az igényeiket. Ez a fajta tudatosság, amit képviselnek, sok jót tehet a borpiacnak, nekünk pedig az a feladatunk, hogy értéket, értékrendet közvetítsünk feléjük. A bor identitás, egy szelet a kultúránkból, a hazánkból, az örökségünkből.