A hit elmélyítése, felkészülési idő, Jézus pusztában töltött böjtölésének tisztelete ez az időszak, ami a modern időkben már jócskán másképp néz ki, mint például az ókori civilizációk korában. Annyira nem szigorú a szabályrendszer, mi több, az egyénre van bízva, hogy milyen csapás mentén halad, ha már rálép erre a fizikai lemondásokkal teli útra. Fontos, hogy csak a "valódi" lemondás számít, vagyis az a munka, amit nem lehetetlen végigcsinálni, de többször akadályokba ütközhetünk, meginoghatunk, kísértésbe eshetünk.
Mit jelent a böjt a keresztény vallásban?
A vallási vetületet figyelve Jézus böjtjének tanítása azt példázza, hogy a Názáreti sok kísértés ellenére leszámolt a hiányaival, elhessegette vélt szükségleteit, és belső gazdagságára, az isteni gazdagságára figyelt.
Egészen a XI. századig beszélhetünk igazán komoly böjtről, ami a hús, a tejtermékek és a tojás teljes elhagyásával járt, ráadásul először csak késő délután lehetett étkezni. Negyvenelésnek hívták, amikor a böjtölő összesen negyvenszer evett húsvétig — napi egyszer, napnyugta után. Ezek a drákói szabályok mára sokat szelidültek, a keresztény hívők (18-60 évig) hamvazószerdán és nagypénteken csak egyszer lakhatnak jól, a húsvétig tartó összes pénteken kerülendő a hús a 14 éven felülieknek. (Vannak kivételek: például az utazók és a reptereken/kikötőkben dolgozók, a kemény fizikai munkát végzők, mi több, a közétkeztetésben dolgozók is. Mindezt a 1251. kánon írja le részleteiben.)
A böjt mindenkié
Mindenkire vonatkozik a böjti időszak alatt a még fokozottabb mértékletesség, odafigyelés (például a dohányzás, alkoholfogyasztás, cukorfogyasztás visszaszorítása). Ez adja a lényeget, ha vallási megfontolásból, ha egészségügyi, ha mai szóval élve "kihívásból" vágunk bele a böjtölésbe. Az áldozat, a lemondás visz előre.
Így például egy vegetáriánus életében a több mint egy hónapos húsmentesség kvázi "nem számít", hiszen meggyőződésből, elvből, netán egészségügyi szempontok miatt él növényeken alapuló étrenden, nem időszakos lemondás miatt. Viszont, ha nagyon szoros kapcsolatot ápol az édességekkel és nehezen mond nemet rájuk, az ő "húsa" a csokoládé lehet.
A túl drasztikus változtatások nem mindenkinél célszerűek, túl sok esélyt adnak a megszegésre, a sikerélménynek is oda, így pedig nincs sok foganatja a böjtölésnek.
Miről mondjunk le?
Kisebb-nagyobb, egyéni életszervezésben megszokásként megélt javakról, tevékenységekről mindennemű vallási meggyőződés nélkül is le lehet mondani, hogy aztán húsvétkor (a hívőkkel, vallásgyakorlókkal együtt) nyugodt szívvel essünk neki a sonkának, csokoládényulaknak, tojáslikőrnek. Az időzítés nem is lehetne jobb. A kisebb-nagyobb lemondások alatt mit értünk? Olyan időszakos életmódbéli változtatásokat, melyek betartásához szükség van a lelkierőnkre, kicsit szervezkednünk kell, tudatosabban élhetjük meg ezeket a heteket. Csak hogy néhány példát említsünk:
- finomított cukor és/vagy liszt elhagyása
- vegetáriánus étrend helyett vegán életmód bevezetése
- tartósított kényelmi ételek kerülése
- cukros üdítők és/vagy alkoholfogyasztás felfüggesztése
- csokoládé és sütemények elfelejtése
- tartózkodás a gyorséttermektől
Ez tényleg egy külső-belső munka, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mi az, amit még be tud tartani, de azért komoly próbatételnek számít. De hogy jön ide a világjárvány?
Ha tudjuk, hogy milyen szabályok mentén kell haladnunk egy adott, behatárolt időszakban, az kapaszkodókat ad a kezünkbe. Még X nap van hátra, eddig sikeresen végigvittük, képesek vagyunk hús/tojás/csokoládé/alkohol nélkül is boldogulni. Húsvétkor pedig boldogan ünnepelni, úgy, hogy legyőztük a határainkat, büszkén végigcsináltunk egy lemondással és sóvárgással járó időszakot.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.