9 jó tanács Giannitól, hogy ne nézzenek külföldinek Olaszországban

Nyitva-zárva

Nincsen nyitva délután háromkor vagy négykor az étterem? Legyen szó ristorantéról, osteriáról vagy trattoriáról, délután bezárni bizony ér. A szieszta minél délebbre vagyunk, annál élőbb szokás, de a jobb éttermek is így működnek – égtájtól függetlenül (a gourmet éttermek közül sok itthon, Magyarországon is bezár délutánra, az "üres" órákban készülnek fel ugyanis az esti műszakra).

Ne legyetek tehát felháborodva, ha a délután kellős közepén nem működik egy étterem konyhája! A kávézók (caffé) és bárok pont arra is jók Olaszországban, hogy egy péksüteményt vagy szendvicset ehessünk uzsonnaidőben is.

Ráadásul a tapasztalatok szerint minél inkább saját kézben van a hely, annál biztosabb a személyességhez és kiváló minőséghez való ragaszkodás. Így meg lehet érteni, ha a délutáni néhány óra jól jön a vezetésnek akár ügyintézni, akár a rendszert fejleszteni, akár pihenni egy kicsit a következő nagy menetig.

Egy klasszikus tévedés

Kezdjük egy olyan fogalommal, ami egyáltalán nem csak Olaszországra vonatkozik. A saláta nem savanyúságot jelent a Magyarországon jól ismert húsétel plusz köret mellett. Ez alapvetően egy zöldség alapú primo piatto, és semmiképpen sem egy főétel mellé kínált „zöldféle” vagy savanyúság. A saláta tehát lehet akár egy caprese saláta is a paradicsom-mozzarella-bazsalikom vonalon maradva, amiben nincs is a hagyományos értelemben vett salátalevél. Ez egy könnyedebb előfelvonása a secondo piattónak, ami a leggyakrabban egy hús- vagy hal alapú fogás.

Tunkoljunk?

Erre árnyalt a válasz, de ha a fő kérdésünk az, hogy igen vagy nem, akkor a válaszunk inkább a nem felé hajlik. Nápolyban és környékén dívik a tunkolás, de Olaszország egészére nézve ez tényleg inkább afféle neveletlenségnek számít, legyen az egy secondo piatto után visszamaradt finom szósz vagy, vagy egy jól sült hús gazdag ízű leve.

Tunkolni reggel

A tunkolás egy másik közismert formája különös módon reggel történik. Nincs szó egy mostanában menő dologról, ez legainkább az idősebbek szokása, ami ilyen formán viszont egyáltalán nem ciki. A reggelire kikért, édes ízvilágú péksütemény – alsősorban briós – tunkolása egy kellemes cappuccinóba teljesen rendben van. Ez egy kicsit kihalófélben lévő szokás, de egyáltalán nem számít udvariatlanságnak.

Rizs, ami nem köret

Sokszor írtunk róla, de nem elégszer. Ha megérkezik a rizottónk egy könnyed mediterrán (zöldség vagy parmizán) feltéttel, netán feltét nélkül, akkor éppen, hogy ne csalásra gyanakodjunk, hanem autentikus olasz konyhára. Ez a „leves” fogás önmagában kell, hogy megállja a helyét, és nem egy húsos, halas „főszereplő” kísérőjeként. Akárcsak egy kisebb egytálétel. De hangsúlyos az is, hogy ez általában kicsi, két fogást köt össze.

Kés, villa, jó illem

Régi, milliószor feltett kérdés. Hosszú a spagettitészta? Csavarjuk, tekerjük, de nem vágjuk el, mert nem rántott hús!

Illem 2.0: Pizza

Az igazi pizza olyan, mint az igazi kenyér. Lényegi része az eflogyasztásának a fizikai érintkezés vele. Lehet elegánsan vágni a pizzánk szeleteit, de ha autentikus helyen járunk, eleve előre felcikkelyezve fogják felszolgálni, vagy legalábbis felajánlják ezt az opciót. De ami a lényeg, hogy egyáltalán nem kínos szeletenként kézzel enni. Akárcsak a „mindennapi kenyerünkre”, így tekintenek ré az olaszok. Lehet vágni késsel, villával, de nem főbűn nem így tenni.

„A hal nem eszik sajtot”

Jól ismert mondás Olaszországban. A lényege az, hogy a jellemzően hegyvidéki emberek, akik a sajtot készítik, rendszerint nem laknak hegyvidékek mellett. Ezért, ha az étlapon sajttal megszórt/töltött/stb. tengeri ételt látunk, a legjobb döntés, ha azonnal felállunk az asztaltól, mert ezen a helyen valószínűleg nem csak ebben, hanem másban sem tartják be a hagyományokat, amik az évszázadok alatt szokássá váltak. A tengeri finomságokhoz nem adnak sajtot. Gondoljunk csak a pizzák legendájának legendájára, a nápolyi Pizza Marinara. Nincs rajta sajt. A hal nem eszik sajtot. E basta!

Vagy mégsem? A cappuccino-kérdés

Utoljára hagytam, de nem utolsósorban, hogy tejjel készített kávét csak és kizárólag délelőtt 11 előtt kérjetek, és evés után semmiképpen sem! De erről már sokszor volt szó a Dining Guide-on, tartsátok a fejetekben. Sem az emésztésnek, sem az ízlésnek nem tesz jót az ízkavalkád után (cukros-)tejes kávét inni.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”

Legyetek jók!
Gianni