A nyitóképen Auguszt József és felesége, Auguszt Ibolya szerepel.
„Apukám régi sztorija, hogy egy újságcikkben egyszer elkérték a bejgli receptjét, aztán jöttek az emberek, hogy Auguszt úr, nem olyan a bejgli, mint a magáé. Mire apukám mondta, hogy a kezemet nem tudom odaadni. Egyik süteményünk receptje sem titok, de a kezemet én sem tudom odaadni. A sovány szakács és a sovány cukrász nem hiteles.” (Index.hu)
„Én majdnem minden süteményt szeretek, és vallom is, hogy sokat kell őket kóstolni. Volt olyan tanárom, aki azt mondta, ő aztán meg nem kóstolja a süteményt, utálja. Nálunk ez elképzelhetetlen!"
„Nem mindegy, hogy az ember miként fogadja a vendéget. (...) Mi mindig itt vagyunk, és a vendégnek is fontos, hogy a lássa, itt vagyunk. Gyakran már a személyzettől is megkérdezik, hogy maga rokon? Apukám mindig azt mondta, a kávé mellé jár egy mosoly is. Régen mindig ő főzte a kávét, és amikor jöttek a piacra vagy a piacról, udvarolt a hölgyeknek." (Dívány.hu)
„...a versenyzés is egy szakma. Lyonban találkoztam egy holland cukrászpárral, akik csak ezzel foglalkoztak. Olyan díszmunkát csináltak, hogy leesett az állam. De egy cukrászdának nagyon jól kell mennie ahhoz, hogy el tudjon indítani egy ilyen párt egy komoly versenyen. Lehet az is, hogy valaki nagy eredményt ér el egy versenyen, de a műhelyben nem állja meg a helyét. Van az a vicc, hogy elviszik a cigányprímást egy Paganini koncertre. Mikor megkérdezik a végén, hogy hogy tetszett neki, azt feleli: “jó, jó, de az asztalnál meghal!” Szóval egy műhelyben másképp kell dolgozni. Mindkettőnek van létjogosultsága, de egész más a kettő." (Dining Guide)
„Apám végig a Közért cukrászati termelőjében dolgozott, anyám pedig édességboltot üzemeltetett a Dagály utcában. Az ’56-os forradalomkor mindent kiraboltak vagy elloptak, anyám viszont az utolsó szögig elszámolt az árukészlettel: ilyen nem volt az egész vállalatnál. A vezetők ezt nagyon méltányolták. Volt itt alattunk, az Auguszt cukrászda mostani helyén, a Fény utcában egy 35 négyzetméteres raktárépület, amit kiadtak anyámnak bérbe, ahol 1957 májusában végre nyithattunk egy cukrászdát.” (Magyar Konyha Magazin)
„Egy ünnepi süteménynek töménynek kell lenni. Ha a reggelire vett diós vagy mákos csigában több a tészta, az rendben van. De a bejgli egy kivételes csemege, amit nem harapni kell, hanem meg kell adni a módját a fogyasztásának. Vékony szeleteket vágunk belőle, és élvezzük az ízeket!” (Dining Guide)
„Azért van a tészta, hogy összefogja a tölteléket". (Dining Guide)
Olvassa el korábbi hírünket is: Quincy Jones, a Mezzo és Auguszt József tejszínes epertortája
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.