Mexikóban több napon át zajlik a halottak napja, pontosabban napjai. Az El Día de los Muertos – vagy Día de los Fieles Difuntos – minden év október 31-től november 2-ig teszi színessé és hangossá a mexikóiak életét, ők ugyanis nem csendes mécsesgyújtással emlékeznek meg elhunyt szeretteikről, mint mi itt, Közép-Európában, a keresztény kultúrkörben.
A mexikói lakosság legjava is keresztény, azon belül is római katolikus, de az egész közép- és dél-amerikai kontinensre jellemzően a saját ősi kultúrájukkal átszőve élik meg a katolicizmust. Ők is kimennek a temetőbe halottak napján, és a sírokat gazdagon feldíszítik, énekelnek is kint, előtte és utána pedig családi traktákkal, vidám hangulatú ünnepléssel töltik november első napjait.
Míg nálunk a halottak napja a legtöbb családban kimerül a temetői látogatásokkal, és az otthonunktól kívül eső, idegen helyszínen jelenti a megemlékezést, a Mexikóban élők „haza is viszik" az ünnepet. Díszes-színes házi oltárokat állítanak, összegyűlnek a családtagok, és ott is leróják tiszteletüket felmenőik előtt, ahol maga a mindennapi családi életük is zajlik.
Ahogyan a legtöbb hagyományt, az El Día de los Muertos-t is kísérik ünnepi étkek. A legjelképesebb ezek közül a halottak, kenyere, a pan de muerto. A keresztény kultúrában a kenyér Krisztus testénak szubsztanciája, így kötődik a megszentelt kenyér a mexikói halottak napjához is, amelynek elmaradhatatlan szereplője.
A pan de muerto inkább kalácsféle, mai változataiban édes, gazdag tésztával készül, amelybe tej, tojás, vaj, cukor kerül, és porcukorral hintik. Ízében gazdagabb, mint egy briós vagy fonott kalács, reszelt narancshéjjal, narancslével és ánizzsal fűszerezve illeszkedik a tarka ünnephez az illatos sütemény.
A halottak virága a narancssárga színű büdöske, ami az ünnep egyik fő díszítőeleme. A házi oltárra a kenyéren kívül víz is kerül, a halottak napján hazalátogató lelkek kiszolgálására étellel-itallal.
Sőt, a tradíció része elkészíteni a halottak kedvenc ételeit is ezeken a napokon, kedvezve az elhunytak lelkének. Mindebből szépen felsejlik a mexikói lélek összetettsége. A lakosság több mint 80 százaléka vallja magát római katolikusnak, a spanyol hódítók hittérítését megelőző pogány szokások azonban a mai napig mélyen áthatják a helyiek keresztenységét.
Míg nálunk a koponya ijesztő, horrorisztikus forma, Mexikóban élénk színekkel, virágokkal teszik esztétikussá és élettelivé azt, ami már elhullott. Magyarországon éppen az elmúlt évtizedben vetette meg a lábát végleg az amerikai Halloween, nálunk azóta került az utcák és halloweeni bulik látványvilágába a csontváz és a koponya, előtte nem számított legitimáltnak ezek megjelenése.
A koponyák olyannyira nem taszítóak a mexikóiak számára, hogy milliószámra készítik őket az ünnepre cukorkából. A szám pedig nem túlzó, hiszen több mint 130 millióan lakják az országot.
Készülnek csokoládéból is az ennivaló koponyák, mellette kitéve minden földi jó a banántól a batátáig. Élet és halál egybefonódását testesítik meg ezek az összeállítások, amelyek elsőre akár bizarrnak is tűnhetnek, pedig éppen attól a félelemtől, elhallgatástól (és álszentségtől) mentesítik a halál gondolatát, ami sok más helyen övezi.
Halottak napján a piacokon árult élénk színű cukorkakoporsók és -koponyák keresztnevekkel. Lehet válogatni.
Házilag is készülnek természetesen, itt például mézeskalácsokon. Nálunk télapó és hóember decemberben, Mexikóban halálfejek október végén.
A fentiekben az ünnep valós, népi megvalósításait mutattuk meg. Íme, egy beállított fotó: modern asztalteríték és dísz a El Día de los Muertos jegyében.
Olvasson az olaszok halottak napjáról is!
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.