Hirdetés
Hirdetés

10 idézet a győztes Bocuse d'Or európai döntő kapcsán

SZERZŐ: DiningGuide
2020. május 11.
"Fizikálisan egyértelmű a feladat. Ha innentől kell futni Lyonig, akkor megyek, nem kérdés" – nyilatkozta Széll Tamás a 2016-os európai forduló utáni győzelmi mámorban. Emlékezzünk a pontosan négy évvel ezelőtti, május 11-ei napra, amikor is Magyarország történelmet írt a nemzetközi szakácsversenyek terén!
Hirdetés
Rasmus Kofoed, a 3 Michelin-csillagos koppenhágai Geranium séfje is segített Széll Tamás versenyfelkészülésében.

Így vélekedett az étteremtulajdonos-séf 2016-ban az alapanyagok fontosságáról és a magyar ételekről: "Már engem is kezd fárasztani, mennyiszer mondom el ezt, de tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni. Mindig meg kell találni a lehető legtökéletesebb alapanyagokat. Én nem vagyok hajlandó olyan tejet tenni a kávémba, ami egy évig eláll. Ezt nem arroganciából mondom. De ezen tényleg dolgozni kell. Magyarországon igenis vannak jó alapanyagok, csak meg kell őket találni. Időt kell rá fordítani, mert ez a magyar gasztronómia jövője. Meg kell találni a legjobb kistermelőket.

Ha annyira kicsi, hogy mindössze tizenöt répája van, akkor meg kell venni azt a tizenötöt, legközelebb már lesz neki húsz, aztán pedig száz.

Ez Dániában is így kezdődött, és itt is így fog menni. Gyönyörű az ország, burjánzik a természet, fel kell fedezni a kincseit és használni kell őket. Kell valaki, aki ezt megtanítja. Amikor először mondtam a magyar csapatnak, hogy csináljanak lángost vagy gulyást a Bocuse d'Orra, kórusban mondták, hogy nem, ilyet nem lehet a Bocus d'Orra vinni . Szerintem pedig meg kell mutatni egy ország identitását. A legjobb választás sokszor ott van az orrunk előtt, csak nem vesszük észre."

Rasmus Kofoed fotó: flickr.com/Michael T.
Hamvas Zoltán, a Bocuse d'Or elnöke, Széll Tamás és Szulló Szabina munkatársa évtizedek óta, ma már pedig étteremtulajdonos-társak is.

"Mindenki elégedett, sokan Stockholmhoz, egyesek Lyonhoz hasoníltják, amit itt látnak. Itt mindenki önként dolgozik,

itt van 25 magyar séf, aki ha kell, tányért hord, időt mér, teszi, amit kell. Mindenki egy ügyet szolgál. És ez az az ügy, hogy minél többen jöjjenek Magyarországra,

minél nagyobb szerepet kapjon a magyar alapanyag. Bizakodóak lehetünk. A Bocuse d'Or egy család. Az a cél, hogy Magyarországnak biztos helye legyen ebben a családban. Ma már nem ott tartunk, hogy csak legénybúcsúra érkeznek hozzánk külföldről. Minden este van Budapesten 200-300 olyan ember, aki csillagos szinten akar enni. Ez néhány éve nem így volt. 2017-ben reményeim szerint megszületik az első kétcsillagos étterem is. Ehhez nagy lökést fog adni a Bocuse d'Or."

"Végre megkérdőjelezhetetlenül fel tudunk kerülni a gasztronómiai térképre. A legfontosabb hozomány, hogy most már úgy tekinthetnek ránk, mint egy jó helyre, ahol jó éttermek vannak. Most már tudják, hogy Budapest gyönyörű város, de azért hoztuk létre itt a verseny mellett ezt az udvart a sok-sok vidéki étteremmel, hogy még átfogóbb képet adhassunk Magyarországról. A siker első lépése az volt, hogy megnyertük a megrendezési jogot. Aztán elértük, hogy legyen magyar az alapanyag. Eleinte csak az egyik alapanyagról volt szó, de aztán mertünk nagyot álmodni, és mindkettő az lett. Húsból bő választékot tudtunk mutatni, ott volt a mangalica, a nyúl, a bárány és a szarvasborjú, halból viszont szűkebb volt a választék. A legnagyobb eredmény azonban az, hogy egy francia eredetű versenyen magyar borok kerülnek a poharakba. A három nap programja is arról szól, hogy a vendégek minél többet kapjanak Magyarországból. Vigyék a hírt és jöjjenek vissza. Már a tegnapi gálavacsorán sokaktól hallottuk, hogy legközelebb a családdal, barátokkal térnek vissza."

"...az alapcélkitűzés az, hogy a lyoni versenyre magabiztosan kvalifikáljuk magunkat, de

én bízom benne, hogy egy aprócska meglepetés tud születni. Talán nem is aprócska."

Végül hat idézet Széll Tamástól, aki ma már két étterem társtulajdonosa és executive-chefje, akkoriban az Onyx séfje volt.

"Ez a legkeményebb versenyzés. Szögezzük le, hogy a szakácsversenyzés egy szűk szegmensnek szól.

A laikusok azt hiszik, hogy ez szubjektív műfaj. A Bocuse d'Oron százoldalas a szabályzat, ezt be kell magolni,

tudni kell. Vannak az alapdolgok, amiket mindenki tud. Hogy 5 óra 35 perc, hal és hústéma, csapat, zsűri, satöbbi. De a dolog ennél sokkal szigorúbb. Maga a versenyzés egy dolog, azonban ezt megelőzi egy legalább ilyen fontos rész, nevezetesen kitalálni, hogy hogyan lehet kitolni a határokat úgy, hogy ne sértsd meg a szabályzatot, de könnyítsd a helyzeted."

"Két-három álmom volt a Bocuse d'Orral, sőt a Frici is álmodott ezt-azt, általában valami rosszat. Legutóbb, körül-belül egy hónapja azt álmodtam, hogy negyedikek voltunk, és amikor ezt elmeséltem másnap a Fricinek (Vomberg Frigyes coach-nak), azt tettem hozzá: "figyelj, nem voltunk boldogok". Igeeeeeen?!?!? –kérdezte, majd

elküldött melegebb éghajlatra, és elütöttük ennyivel.

Pedig most azt mondom, tényleg nem lettünk volna boldogok. Iszonyat sok energiát fektettünk bele heti hat napon át."

2016 február / Fotó: Nagy Balázs

"Ha siker van, akkor oda nagyon sokmindenki odagyűlik. Ezt a saját bőrömön is nagyon érzem. A Bocuse d'Orban szakmai berkekben eleinte nagyon kevesen hittek. Mégis összejött egy 9., majd egy 10. helyezés.

Az, hogy kezdő ország ne a sor végén szerepeljen, a Bocuse d'Or történetében még sohasem fordult elő. Gasztronagyhatalmakat előztünk meg,

mint például Svájc, Olaszország, Spanyolország."

"A külvilágot tudni kell kikapcsolni. Ha nem a Tűzoltó Zenekar játszik, akkor játszik az angol rezesbanda. Most viszont nekünk játszottak. Volt, hogy kinéztem és láttam, hogy a kilátó legnagyobb része magyar, és értünk örjöng. Ez nagyon megható pillanat volt. Lyonban kisebb volt a szurkolótábor, ez azért más érzés volt..."

Széll Tamás a Budapesten rendezett Bocuse d'Or európai fordulóján, 2016. május 11-én

"Amikor végeztünk, és találkoztunk a box mögött, láttam (Rasmus Kofoed) szemében, hogy sikerült meghatni. Megköszönte, hogy nagyon jó munkát végeztünk, és boldog, hogy Kevinnel és velem dolgozhatott… No, ekkor nem tudtam köpni-nyelni! Amit adott, az az egész életünkre, szemléletünkre hatással lesz. Ott konkrétan majdnem elpityeredttem."

"2016 legyen a magyarok éve végre!"

– mondta Széll Tamás a Saul fia után kapott magyar Oscar-díj és a verseny után. Mi pedig hasonló jókat kívánhatunk csak a jövőre nézve is.

Forrás: Dining Guide Archív

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram