A szigligeti Várudvar név nem hagy sok kétséget a lokáció felől: a vár aljában található udvar lesz a helyszíne annak a sokszínű gasztronómiai projektnek, ahol a budapesti Michelin-csillagos Costes, Rácz Jenő street foodra hangolt pop-up étterme, a tavaly nyílt Nudli tésztabár, valamint a Digó nápolyi pizza összefog, és közösen rendezkednek be egy food court, barátságosabb nevén ételudvaron belül. Szigligetről hallhattunk már idén Palágyi Eszter – a Costes volt séfjének – új étterme, a Szigliget Várudvar kapcsán, a felsorolásból pedig nem nehéz kikövetkeztetni a háttérben meghúzódó Gerendai-szálat. Viccet félretéve, a nyár egyik legizgalmasabb nyitása, ahol a könnyed oldalát mutatja meg az ország első Michelin-csillagos étterme – az ország egyik Michelin-csillagos várományos éttermének séfje mellett (igen, Rácz Jenő, aki Szigligetre nem fine dininggal érkezik). A Nudli és a Digó mozog majd inkább hazai terepen; Palágyi Eszter étterme pedig annyiban tér majd el az ételudvartól, hogy a pop-up helyszínekkel ellentétben egy egész évben nyitvatartó étteremnek tervezik. Gerendai Károlyt kérdeztük.
Kétségtelenül üdvözlendő minden törekvés, ami nem újabb vízfejeket növeszt Budapest után, hanem kevésbé a porondon lévő helyszíneket hoz a köztudatba. Mit gondolsz, nem lesz sok mégis Szigligetnek ennyi új hely?
Gerendai Károly: Ez egy érdekes kérdés. Tényleg egy nagyon kicsi település, mégis ez a Balaton egyik legkülönlegesebb és legszerethetőbb helye, körülötte a tanúhegyek, a történelmi ófalu és a Szigligeti Vár, ami egy igazi turistaattrakció. Rajtunk kívül több minőségi szolgáltató is található itt már, a legnevesebb közülük talán a Villa Kabala, és nemrég még Bíró Lajos is megjelent egy új vendéglővel Szigligeten (az Aranypatkó Vendéglőben, amelyről írtunk is ezen a héten – a szerk. megj.).
Szigliget egy mesés kis település, ami messze nem csak a klasszikus balatoni strandolásról szól. Mind kulturálisan, mind a fekvését tekintve kilóg egy kicsit a sorból, ráadásul mindenképpen pozitív irányban. Én azt remélem, hogy ezzel a projekttel még inkább ki fog lógni, és sokan mostantól már úgy gondolnak majd rá a nívós gasztronómia kedvelői, mint San Sebastianra, ami Európában arról nevezetes, hogy milyen sok minőségi vendéglátóhely található, egy viszonylag kis városban. Most ennek az 1000 lakosú kis falunak a gasztroarculata is jelentősen megerősödik majd, hiszen valószínűleg ez lesz lakosság arányosan a legtöbb jó vendéglátóhelyet felvonultató település az egész közép-európai régióban.
Nem gondoltatok rá, hogy a Costes vagy más “menőbben” hangzó névvel több embert vonzhattok, mint a Várudvarral?
Ez a döntésünk éppen a fenti szempontokhoz kapcsolódik. Azt szeretnénk, hogy ez a gasztroudvar harmonikusan beilleszkedjen Szigliget arculatába. Közvetlenül mellette már a régi nádtetős házak állnak, sőt Eszter helye is egy ilyen fantasztikus kinézetű régi házban lesz. Egy mesevilág az egész környék kőfallal, kőkapuval, várral, nekünk éppen az volt a feladatunk, hogy ne bontsuk meg ezt a látványt, ami a konténerekből kialakított pop-up kitelepülésekkel és ennek az egész infrastruktúrájával nem volt kis kihívás, de azt hiszem, hogy szépen sikerült megoldani. Másrészről pedig azért sem lett mondjuk Costes, Rumour vagy Nudli az elnevezése, mert egyik éttermet sem szeretnénk a másik fölé emelni. Az udvar emellett többről is fog szólni, mint csupán gasztronómiáról. Lesz egy klassz szabadtéri színpad színházi előadásokkal, koncertekkel és meccsnézéssel. Az éttermeken kívül természetesen lesz egy menő bárpult és egy kürtőskalácsos is, de
tőlünk 50 méterre található egy kiemelkedően jó cukrászda és a szubjektív véleményem szerint az ország legjobb fagylaltozója is.
A tavalyi nyár a Balatonról szólt. Most, amikor már bátrabban utaznak külföldre az emberek, számoltok esetleg megcsappant érdeklődéssel a 2020-ashoz képest?
Idén is erős nyárra számítunk.
Tavaly szinte üres volt Budapest ebben az időszakban, így azt gondoltuk, hogy nekünk kell a kínálatunkkal a kereslet után mennünk.
A Balatonnak egyébként is egy felívelő szakasza volt az elmúlt tíz évben, erre csak rásegített a pandémia alatti utazási tilalom a tavalyi évben. Most már szabadabban lehet külföldre is menni, de nem gondolom, hogy a Balaton lendülete éppen most törne meg. Egyébként is, ha valaki elmegy nyaralni Horvátországba vagy Olaszországba, az nem fogja megakadályozni abban, hogy néhány napra vagy legalább egy hétvégére eljöjjön a Balatonra is. Rengeteg családnak van itt nyaralója is, de egyre nívósabb a szállás kínálat is a tó körül. Egyébként én még azt tapasztalom, hogy sokan félnek más országokba nekiindulni, könnyebben mozognak az emberek országon belül.
Még ha street fooddal is érkeznek, nem lesz vajon túl elrugaszkodott Miguel Rocha Vieira vagy Rácz Jenő konyhája ebben a környezetben?
Még mindig elég elszomorító az alapkínálat Balatonnál, a bíztató új kezdeményezések mellett nagyobb részt még inkább az old school, mirelit ételeket kínáló helyekkel találkozhat, aki véletlenül választ vendéglőt magának. Szerencsére egyre több a tisztességes, jó büfé vagy étterem, de a mérleg nyelve még nem erre billen. Van különbség az északi és déli part között is, hiszen az északi parton jobb a helyzet. A Káli-medencével és környékével együtt már elmondhatjuk, hogy pár kilométeren belül mindenki talál egy viszonylag jó helyet. Mi ezt a tendenciát szeretnénk tovább erősíteni.
Nem kannibalizálhatják egymást a budapesti és balatoni éttermek?
Mi úgy gondoljuk, hogy ez már pont az a távolság, ami nem kannibalizálja egymást. Olyan ember nincs, aki Pesten szeretne enni, de inkább a Balatonon teszi meg helyette. Ráadásul itt nem fine diningban gondolkodunk, mert a klasszikus csúcsgasztronómiát egyébként sem bírja még el a Balaton egyelőre, úgyhogy ezért sem lesznek konkurensei a fővárosi helyeinknek. Ha jól tudom, Palágyi Eszter szigligeti éttermének stílusa is közelebb lesz a Kistücsökhöz, mint a Costeshez.
Ha már elhangzott a fine dining kifejezés. Az elmúlt másfél év során nem bizonytalanodtál el a létjogosultságában? Vagy ha abban nem is, az elérhető közönségének számában.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak negatív gondolataim ezen a téren, de ha már valamibe belekezdtem, akkor a nehézségek ellenére sem engedek el könnyen dolgokat. Emellett látható, hogy a legutóbbi gasztro projektjeim egyike sem fine dining, legyen az a Digó, a Nudli vagy a szigligeti gasztroudvar. Rácz Jenő a nagybetűs kivétel, aki egy ízig-vérig fine dining séf, viszont olyan ereje van a nevének és a személyiségének, hogy a Rumourba szerencsére akkor is eljönnek az emberek, amikor gyakorlatilag üres Budapest belvárosa. Jelenleg azonban biztos nem mernék újabb fine dining helyet nyitni. Jelenleg a Costes Downtownban nagyobbak a veszteségeink, mint a pandémia alatt, hiszen a költségeink felmentek a nyitással, miközben sem a helyszínéül szolgáló Prestige Hotelben, sem a belvárosban nincsen számottevő vendég. Pesten turisták nélkül nagy baj van, de valahogy ki kell bekkelnünk ezt az időszakot. Ebben jelenthet segítséget, a balatoni kitelepülés is.
Szigorúan a strandszezon végéig lesz nyitva a Várudvar?
Ez annyira ismeretlen terep számunkra, hogy korai lenne még erről nyilatkoznom. Annyit azért elmondhatok, hogy ha jól sikerül az idei kitelepülés, akkor biztosan elgondolkodunk a jövő évi ismételésen, sőt akár azt is mérlegeljük majd, hogy ne csak a szezonban tartsunk nyitva.
Nyitás jövő héten, június utolsó hétvégéjén!
