Kiskoromban sokat jártunk a rokonokhoz disznóvágásra. Vendégvárónak a háztáji baromfik közül sütöttek egészben kacsát vagy libát, minden extra fűszerezés nélkül, csupán sóval készítve. Betették a régi sparheltbe, a legegyszerűbb módon sült meg, mégis a mai napig emlékszem az ízére. Nagyon jó minőségű volt maga a hús, hiszen tanyán nevelkedett: szaftos volt, de ropogott is, tényleg élénkek az ízemlékeim. Ég és föld a különbség a szabadon kószáló és kukoricázó kacsa és liba íze közt, a zárt tartásúakhoz képest.
Egész kacsa
Én továbbra is a só-bors kettősénél maradok, de ha egészben sütünk, akkor a hasüreget meg lehet tölteni például almával, hagymával, kakukkfűvel, zsályával, fokhagymával, megszurkált egész naranccsal. Egy ujjnyi vizet öntök alá, alufóliával szorosan letakarom, 140-150 fokon sütöm puhára. Ha kész, a szaftjából kiemelem, rácsra teszem és 200-230 fokon egy kis pírt sütök rá, hogy roppanós legyen a bőr. Semmiképp nem hagyom a tálban, mert az alulról szigetel, ázik a pecsenyelében, ezért használom inkább a rácsot. Locsolgatni nem szoktam, vastag a zsír, ami bőségesen keni magát sütés közben.
A Tüskevárban van egy jelenet: Tutajos lelövi a vadlibát és a parázs fölött megsütik. Az öreg megkéri, hogy szúrja meg a combját, mondván, ha az már jó, akkor a mell is elkészült. Ez nem igaz, mert, ha a comb már jó, a mell már rég kiszáradt. Ezzel nincs mit tenni, az egészben sült szárnyasok tulajdonsága. Amondó vagyok, hogy a mellet fogyasszák a zsírszegényebben étkezők, így jut is, marad is.
Ha a nagy francia éttermek szárnyassütési technikáját vizsgáljuk, akkor az a magyar közízlésnek és nekem sem feltétlenül felelne meg, mert, ha a mellre koncentrál, bizony a comb kicsit alulkészült. Én úgy szeretem, ha a combból is kifordul a csont. Természetesen kiváló sütési technológiák léteznek, ahol a mell és a comb is együtt készül tökéletesre, de otthon aligha van kedve bűvészkednie bárkinek. Pláne több napos hűtős száraz érleléssel, több órás sütéssel-pihentetéssel.
Kacsacomb
Ha csak liba/kacsacombot készítünk, ugyanez az eljárás. Hagymacikkeken, fokhagymán, kicsi vízzel sütöm, itt viszont nem teszem rácsra a végén, maradhat az edényben. Jó ha alul nem kap pírt, szaftosabb marad.
Kacsamell
A kacsamell legkedveltebb formája a rozéra sütés. Fontosnak tartom, hogy precízen körbefaragjam a zsírdarabkákat és utána úgy irdalok, hogy semmiképp ne karistoljam a húst. Ehhez rutin és egy éles kés kell, meg persze kézügyesség.
Első lépésként száraz serpenyőben, bőrén sütöm meg a mellet. Ha felpúposodik a közepe, ezt is nyugodtan nyomjuk le, akár a halakat. Ha sok zsír olvad ki a mellről, olyankor le szoktam kanalazni, hogy minél sültebbre készülhessen. Sokan keresik a nagyon ropogós bőrt, de ez sosem lesz olyan roppanás, mint a combnál. Ez egy más élmény, mindig lesz egy kis gumissága. A húsos oldalának is adok egy kis pörzsanyagot. Ezután sütőbe teszem, kedvtől függően 120 fokon, amíg rózsaszínre nem sül, ennek maghője 54-56fok körül kell legyen — körülbelül 10-15 perc elég lesz hozzá. Ha 180 fokra állítjuk a sütőt, akkor 3-6 perc is elég hozzá. Tehetünk mellé kakukkfüvet, fokhagymát, narancshéjat is, ehhez egy nagyon kevés zsiradéknak kell lennie a serpenyőben, mint vivőanyag. Ha van maghőmérőnk használjuk bátran! De otthon is a drágább, nagyon vékony, szinte tű vékonyságú, szondával ellátott modelleket kedvelem. Egyszer kell csak beruházni!
Nagyon sok függ a hús minőségétől, fajtájától is. Vannak azok a fajták, amelyek inkább fehérednek, nem lesznek rózsaszínek. Ugyanez a helyzet egyébként a bárányhússal is. Ezeknek sem biztos, hogy jól áll a rozé, inkább átsütős fajtáknak ajánlanám őket. Ne feledkezzünk meg a pihentetésről sem! Makacsabb a rostozat, így kicsit többet kell pihennie a kacsahúsnak, mint például egy steaknek. Pihenés után természetesen újra forró serpenyőben temperáljuk röviden. kb. 2mm-es szeletelekre vágva az igazi az élmény, szigorúan rostra merőlegesen, az az a mell hosszukás formájához képest keresztben!
Sokszor látom, hogy egészben, esteleg félbe, vagy darabokra vágva adják ki a mellet, amivel semmi baj nincs. De, ha a vendég vág magának egy kövér darabot, és rágósnak ítéli meg, az szinte biztos, hogy nem a húsminőség miatt, hanem a nem megfelelő falat forma miatt van!
Kacsa rilette
Szoktam rilette-t is készíteni, pláne az ünnepek alatt. Reggelire, vacsorára tökéletes. Nem is biztos, hogy szabad rilette-nek nevezni az én fajtámat: egyszer vidéken hallottam egy nagyon hasonlóra, hogy a készítője „vágott zsírnak” hívta. Sok hagymát és fokhagymát teszek a comb köré. Szembe szoktam menni a francia receptúrával és le szoktam fejteni a ropogós bőrt, és apróra vágom, mint a petrezselymet… ez egy rögtönzött töpörtyű, nagyon jó ízzel. Hosszú szálakra csipkedem a húst és hozzáadom a bőrt is. Ha úgy van, májat is sütök mellé, és a sült hagymákat is beledobom a tálba, amiben készítem. A kisült pecsenyelevet azonnal hozzákeverem, és kiteszem a teraszra. Figyelem és amikor elkezdi a hideg behúzni, akkor hozzáemulgálom a többi zsiradékot, amíg szépen ki nem fehéredik és kenhető, krémes állagú nem lesz. Míg lehűl, többször átkeverem, hogy a hús-pecsenyelé-zsír emulgálódjon a hidegtől. Végül csatos üvegbe teszem és addig eszem, míg el nem fogy.
Egészben sült kacsamáj, zsírjában
Felhevítem a kacsazsírt, teszek bele paradicsomot, hegyes erős paprikát, vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet, egész borsot — ahogy sütöm a zöldségeket, át fog váltani aranybarnára a zsír. A zöldségeket kiteszem egy jénai tál aljába és a májat olyan 8 perc alatt kisütöm. Kiemelem, hagyom, hogy a szaft kicsöpögjön belőle. Ezután ráhelyezem a jénaiban lévő zöldségekre, és nyakonöntöm annyi zsírral, hogy ellepje. Hidegben tároljuk, és, ha nem vagyunk falánkok, akkor akár fabontásig is csemegézhetünk belőle.
Otthoni konfitálás
A konfitálás áldásos hatása akkor érezhető igazán csontos kacsa vagy libacombnál, ha stabilan és precízen 68-75fok körül készül el a comb több óra alatt. Otthoni körülmények közt rengeteg a buktató. Ezerszer hallottam már, hogy sosem készült el a konfitálandó étel, mert hiába állítjuk például 70 fokra az otthoni sütőnket, akár 15 fokkal is hidegebb lehet, ahol igazából sosem készül el a csontos-bőrös comb. A 70 fok úgy 70 fok, hogy mikor a sütőbe rakjuk a combokat a zsírral, annak a zsírnak a combokkal együtt már 70 foknak kell lennie. Nem hűlhet lejebb! Sokan éppen kiolvasztják a zsírt, amit a hűtőhideg combra öntenek és úgy kerül a sütőbe. Így tényleg sosem fog elkészülni.
A konfitálás precíziós hőkezelés, ha magasabb hőfokon végezzük, a rostok pont ugyanolyan állagúak lesznek, mintha sütöttük volna, nem lesz semmi különbség. Viszont egy csomó időt és zsírt pazaroltunk feleslegesen. A konfitálást hagyjuk meg az éttermeknek, ahol egyszerre 100 darab, vagy még több combot lehet így fantasztikusan elkészíteni és tartósítani. Ha azt hisszük, hogy sercegő zsírban készítjük a combot és konfitálunk, tévedünk! Az valójában bő zsírban való sütés. Minek 2 kiló zsírral vacakolni otthon 8 darab comb miatt?
Ez persze csak az én álláspontom. Vájtfülű megrögzött konyhaördögök, meg az Anger-félék, nyugodtan konfitáljanak otthon, hajrá!
Egy remek köret, mellhez, combhoz
Gyerekkorom nagy kedvence volt a káposztás burgonya, a Stand25-ben is szerepeltetni szoktuk az étlapon. Egyszerű elkészíteni: egy nagyobb serpenyőben kockára vágott 1:1 arányú fehérkáposztát és burgonyát kacsazsíron, só-bors-kömény-fokhagyma négyesével szotírozom. Lényegében egy pirított hagymás törtburgonya lesz belőle, remek állagú káposztával hagyma helyett. Nem csak kacsa mellé, de például hurka körítésének is szuper.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.