Hirdetés

“Az én hovatartozásom ma már egy különleges identitás” – meséli Gianni, aki majdnem 25 évnyi magyarországi élet és magyar felesége mellett ma már épp úgy érzi magát magyarnak is, mint olasznak. Ezen a héten arról kérdeztük őt, hogy melyek azok az olasz szokások, amiket mind a mai napig megőrzött. Természetesen nem a siestázásról lesz szó – olyan dolgokról mesél Gianni, amiket talán nekünk is érdemes megfontolnunk.

Hirdetés

 

Az anyanyelvünk szeretete

Én magam mindig is igyekeztem szépen elsajátítani a magyar nyelvet, és helyesen használni is, emellett pedig nagyon fontosnak tartom az angol nyelv ismeretét, hiszen napjainkban ez a nyelv köti össze egymással a nemzeteket. Ugyanakkor soha nem fogom elfelejteni az anyanyelvemet, az olaszt. Ezt még csak elképzelni sem tudom! Ha pedig gyermekem születik, olaszul fogok hozzá beszélni, hogy a szülei mindkét nyelve beléivódjon.

pixabay.com

Nagy tiszteletben tartva az országot és annak nyelvét, ahol élek, a vendéglátóhelyeimen rengeteg olasz szóval találkozhattok. Én ugyanis ezekkel a szavakkal együtt érzem igazinak és hamisítatlannak az olasz konyhát, amit képviselek. Persze egyértelműsítjük az étlapon, hogy a salsiccia kézműves olasz kolbászt takar, hogy a házi canelloni óriási, töltött csőtészta és a cappellacci kis tésztakalapocskákat jelent, de a trattoria, a vino, a gelato és a többiek szerintem

épp úgy hozzájárulnak a hangulathoz és életérzéshez, mint egy kínai étteremben a kínai feliratok, vagy ha egy francia étteremben francia sanzonok szólnak.

Az olaszoknak különösen fontos az anyanyelvük, híresek róla, hogy ahol nagyobb olasz diaszpórák élnek, ott olaszul beszélnek egymás között a bevándorlók, és legyen bárhol a világon egy olasz étterem, számíthatunk az olasz kiírásokra. Itt, Magyarországon is örömmel látom, hogy egyre több vendéglátóhely vállal be magyar elnevezéseket, és kezd lecsengeni annak a divatja, hogy azzal próbál egy hely minőséginek tűnni, hogy külföldi neve van.

Az encsi Anyukám Mondta és a miskolci Pizza, kávé, világbéke a kedvenc elnevezéseim között van.

Az éttermek és bárok nem az ünnepek, hanem a mindennapok helyszínei

Persze mondhatjátok, hogy vendéglátósként ez természetes. De biztosíthatlak titeket arról, hogy ha egészen más hivatásom lenne – amit őszintén szólva elképzelni sem tudok –, akkor is rendszeresen járnék vendéglátóhelyekre. Olaszországban a hétköznapi élet része, hogy kávézókba és bárokba járunk, és tényleg minden sarokra jut egy hangulatos kis kockás abroszos trattoria, ahol jól főznek, de ma már Magyarországon is egyre színesebb a kínálat.

pixabay.com

Össze sem hasonlítható a mai felhozatal a ’90-es évekhez képest, amikor az országba érkeztem. Ma már az ízlésünkhöz, stílusunkhoz és pénztárcához mérten válogathatunk a kávézók, borbárok, bisztrók, hamburgerezők, lazább és elegánsabb éttermek között, nem beszélve arról, hogy egymás után nyílnak a jobbnál jobb gelatót kínáló fagyizók is.

Ugye mindenkinek van saját törzshelye, ahol ismerik már a felszolgálók, és tudják, hogy mi a kedvenc étele?

Nem turistahelyszín: kávé, borok, sajtok, sütemények egy helyek, Chiantiban – pixabay.com

A főzést nem lehet elég korán kezdeni 

Azt gondolom, hogy ez a magyarokra épp úgy igaz lehet, mint az olaszokra! Fantasztikus családi szokás, amikor már a kis óvodások is besegítenek a főzésbe, és egészen kicsi korukban szerzik a legelső konyha élményeket. Ehhez persze kell egy olyan család, ahol félkész ételek melegítgetése helyett valóban főznek a szülők és a nagyszülők – legalább a ráérősebb hétvégéken.

Két generáció, egy feladat – pixabay.com

És persze kell sok türelem is a kicsikhez, akik az elején talán épp annyi bosszúságot okoznak a konyhában, mint segítséget. Mégis, aki már pici korában elkezd besegíteni a konyhában, annak valószínűleg egész életében az lesz a természetes, az lesz az igazi, ha friss alapanyagokból, házilag készített ételeket és süteményeket ehet. 

Hagyományok nélkül nincsen élő gasztronómia

A hagyományok tisztelete kapcsolódik egy kicsit az anyanyelv őrzéséhez is, ami az egyik legfontosabb hagyomány. Mégis azért emelném ezt ki, mert nagyon erősen meghatározza egy ország gasztronómiáját a saját étkezési kultúrájának tisztelete, a hagyományok életben tartása.

pixabay.com

Nekünk, olaszoknak is hajlamosak más nemzetek összemosni a gasztronómiánkat, pedig karakterében egészen más mondjuk a toszkán vagy a szicíliai konyha, nem is beszéve egy alapvetően nagy ellentétről az északi és a déli konyha között. Olaszországban is óriási volt az elvándorlás az elmúlt század során, de nem csak külföldre, hanem az országon belül is. Nálunk nagy hagyománya van annak,

ha egy család elvándorol, az új lakóhelyén is nagy gondot fordítanak az eredeti családi receptek megőrzésére, az “otthoni” ételek elkészítésére.

Ezt nevezem én élő, igazi hagyományőrzésnek.

www.pastagrannies.com

Persze attól színes az összkép, ha egy országban jelen vannak a különböző nemzetek konyhái, legyen az pizzéria, hamburgeres, rotisserie, ramenező vagy angol pub. De Magyarország gasztronómiája is éppen attól erősödik az utóbbi évtizedben, hogy egyre inkább felfedezi a saját gyökereit, és ma már a Michelin-csillagos éttermekben is egyre több a hazai alapanyag és klasszikus magyar fogás. Nagy öröm látnom és az étteremlátogatásaim során személyesen is lekövetnem ezt a folyamatot!

Lakomázni jó! De falás helyett inkább falatozgassunk

Ez egy nagyon fontos szokásunk. Más étkezési szokásokkal rendelkező nemzetek talán úgy láthatnak minket, olaszokat, hogy álló nap eszünk, de ezt cáfolom. Azt viszont aláírom, hogy egyes étkezéseket, ha tehetjük, szívesen elnyújtunk, és kellemes társasági események alakulhatnak belőlük. Gondoljunk csak az aperitivókra, amiről már külön cikkben is meséltem nektek. Remélem, ma már mindenki tudja, hogy aperitivo alatt mi egy egész étkezést érthetünk!

pixabay.com

Olvassa el korábbi cikkünket! Egy kis vacsora a nagy vacsora előtt – Gianni az aperitivo kultúráról mesél 

Spontaneitás – az életszeretet egyik megnyilvánulása

Ez egy igazi sztereotípia az olaszokkal szemben. Az olaszok, akik bárhol dalra fakadnak, és bárhol beállnak a konyhába, és hamarosan már egy tésztakorongot forgatnak a fejük fölött… Na persze, ez egy kissé meseszerű hozzáállás, de az tény, hogy mi nem a mereven tervezgetős népek közé tartozunk. Ha időnk engedi, megeshet, hogy csak egy espressóra ülünk be a kedvenc helyünkre, és többórás, jó hangulatú aperitivo lesz belőle, vagy ha élőben játszott zene csendül fel egy trattoriában, abból közös éneklés lesz.
Az otthoni főzésekkel is így vagyunk, az biztos, hogy nálunk nem kell heteken át tervezgetni egy közös főzést a barátokkal, rokonokkal.

Maarten Van Den Heuvel / Unsplash

A kevesebb (nem csak) néha több

Nem tudom eleget hangsúlyozni! Amikor egy alapanyag tényleg minőségi, annak nem érdemes, sőt, azt mondom, hogy vétek elnyomni az ízét. Vagy a túlzott sózással, vagy a túlfűszerezéssel, vagy azzal, hogy olyan alapanyagokat teszünk melléjük, amik elnyomják az ízüket.

pixabay.com

Az olasz konyha sok fogását érhetné az a vád, hogy túlzottan egyszerűek. De ez számunkra nem vád, hanem egyenesen dicséret. Egy tökéletes tésztát szívesen mutatunk meg csupán egy-két feltéttel, gondoljatok csak az aglio e olio, vagyis a fokhagyma, olívaolaj párosára. Ehhez persze olyan intenzív ízű fokhagymára és olyan kifejező ízű olívaolajra van szükség, hogy valóban emlékezetes lehessen egy ilyen egyszerű fogás is. A pomodoro e basilico (paradicsom és bazsalikom) és a pesto di basilico (bazsalikomos zöld pesztó) épp így komplett fogás egy jó ízű tészta feltéteként.

Három feltét és más semmi – pixabay.com

Az egyszerűség persze nem csak rendkívül praktikus – anyagiakban, időben, beszerzés nehézségét illetően – hanem a testünknek is jóbarátja. Ha egy fogásban nem halmozunk mindenféle hozzávalót, sokkal könnyebben esik a szervezetnek. Próbáljuk ki, meg fogunk bizonyosodni róla!

Köszönöm, hogy elolvastátok a gondolataimat, és ne feledjétek:
olaszul l’enni jó!

Legyetek jók!

Gianni

A tartalom a NEFF prémium beépíthető konyhai készülékek támogatásával jött létre. További információ: NEFF Home.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS